Testimesék-Nagy Livia

29/01/2026

Trauma-tudatos, trauma-informált, trauma-alapú — nem ugyanazt jelentik

Az utóbbi években a „trauma” szó felszabadult — és közben el is kopott.

Trauma-tudatos workshopok.
Trauma-informált tréningek.
Trauma-érzékeny kommunikáció.
Ez önmagában jó hír.
A trauma végre nem tabu.

De miközben a szó terjed, a jelentése gyakran elmosódik.

És nem mindegy, mit kap az emberfia/lánya akkor, amikor nem motivációt keres, hanem egy olyan teret, ahol a teste végre megpihenhet.

Mit jelent, hogy trauma-tudatos?
A trauma-tudatos szemlélet azt jelenti:
valaki tudja, hogy a trauma létezik.
Ismeri az alapfogalmakat: PTSD, fejlődési trauma, kötődési sérülések, idegrendszeri túlterheltség.
Igyekszik nem szégyeníteni.
Figyel a határokra.
Óvatosabban kérdez.
Ez fontos.
De önmagában még nem mindig jelent terápiás munkát.

Mit jelent, hogy trauma-informált?
A trauma-informált megközelítés már egy lépéssel tovább megy.
Itt a módszerek is igazodnak ahhoz, amit a traumáról tudunk:
– nem erőltetünk katartikus áttöréseket
– figyelünk az idegrendszer állapotára
– lassítunk
– stabilizálunk
– nem sodorjuk túl az embert
Ez már felelősségteljes hozzáállás.
De sok esetben még mindig elsősorban verbális szinten zajlik.

És mit jelent az, hogy trauma-alapú?
A trauma-alapú megközelítésnél a trauma nem egy mellékszál.
Hanem maga az alap.
A test.

AbbóI indulunk ki, hogy a trauma:
nem csak történet,
hanem állapot.
Idegrendszeri lenyomat.
Légzésmintázat.
Izomtónus.
Fasciafeszülés.
Megakadt mozgásimpulzusok.
Disszociáció.

A test emlékezik.
Ezért a trauma-alapú munka közvetlenül a testtel dolgozik:
– a légzéssel
– az érzékeléssel
– a mozgással
– a határokkal
– a kapcsolódással
– a jelenhez való visszatéréssel

Nemcsak értjük a traumát.
Dolgozunk vele ott, ahol él.
„De én rengeteget tanultam a traumáról…”
Sokan tanulnak ma traumáról.
Workshopokon.
Online képzéseken.
Bevezető tréningeken.
Ez értékes.

De nem ugyanaz, mint:
– éveken át testalapú módszerekkel dolgozni
– fejlődési traumával ülni nap mint nap
– több ezer órát kísérni embereket
– felismerni a disszociáció finom jeleit
– látni, mikor változik meg a légzés
– érzékelni, mikor kezd felengedni a fascia
Ez már szakmai mélység.
És ezt nem lehet gyorsan megszerezni.

Miért fontos erről beszélni?
Nem azért, hogy bárkit támadjunk.
Hanem mert amikor valaki traumával érkezik,
nem inspirációra van szüksége.
Hanem olyan térre, ahol a teste végre megengedheti magának, hogy ne védekezzen.
Ez óriási különbség.

Hol állok én ebben?
Több mint tizenöt éve dolgozom testalapú, trauma-fókuszú módszerekkel.
Külföldön kezdtem tanulni, amikor ezek még alig voltak ismertek itthon.
A biodinamikus légzés, a fascia-munka és a belső családrendszer számomra nem „eszközök”.
Hanem ugyanannak a térképnek a rétegei.

Egy térképé, amely a testhez vezet vissza.
Mert ott őrizzük a történeteinket.
És ott tanulunk újra élni.

Mire figyelj, amikor trauma-fókuszú szakembert keresel?

Ha valaki traumával dolgozik, nem az a legfontosabb kérdés, hogy milyen jól hangzik, amit mond.
Hanem az, hogy:
mennyire tudja szabályozni az idegrendszeri folyamatokat a térben.

Néhány szempont, ami segíthet eligazodni:

1. Beszél-e a testről konkrétan — nem csak metaforikusan?
Nem elég azt mondani, hogy „a test is számít”.
Egy trauma-alapú szakember:
– figyeli a légzésedet
– észreveszi a feszülést
– kérdez az érzékelésről
– dolgozik mozgással
– segít visszajönni a jelenbe, ha elsodródsz

2. Lassít — vagy sürget áttörések felé?
A trauma nem sprint.
Ha valaki túl gyors katartikus élményt ígér, az intő jel.
A biztonság tempót jelent.

3. Tud beszélni a határokról és a beleegyezésről?
A testtel való munka nem működik világos beleegyezés nélkül.
Egy trauma-alapú térben:
– kérdeznek, mielőtt érintenek
– meg lehet állni
– lehet nemet mondani
– a határok erőforrássá válnak

4. Van-e saját, hosszú önismereti és terápiás útja?
Ez kényes téma.
De nagyon fontos.
Traumával nem lehet csak könyvből dolgozni.
Az a szakember, aki nem ment végig a saját idegrendszeri mintáin, könnyen túlterhel, elbizonytalanít, vagy észrevétlenül újrajátssza a régi dinamikákat.

5. Tudja-e megmondani, miben kompetens — és miben nem?
A valódi szakmaiság határokat tart.
Egy megbízható terapeuta:
– nem ígér gyors gyógyulást
– nem minden problémát vállal el
– tudja, mikor küld tovább
– együttműködik más szakemberekkel

6. Nem „mindent trauma” narratívában gondolkodik
A trauma-alapú szemlélet nem azt jelenti, hogy mindent traumára húzunk rá.
Hanem azt, hogy észrevesszük, amikor az idegrendszer régi minták szerint működik — és tudjuk, hogyan dolgozzunk vele.

7. Képes-e jelen lenni szabályozott állapotban?
Ez talán a legfontosabb.
Nem a szavak.
Nem a címkék.
Hanem az, hogy:
mellette a tested lassan megnyugszik-e.

Ha ezek a szempontok megszólítanak, valószínűleg nem véletlenül találtál ide.
A TestiMesék munkámban pontosan ezzel a szemlélettel dolgozom:
testtel, idegrendszerrel, kapcsolódással — hosszú távú, mély folyamatokban.

A weboldalamon találsz ingyenesen letölthető anyagokat
https://testimesek.hu/

Csatlakozhatsz a közösségi csoportomhoz

https://www.facebook.com/groups/felszabadulva

Ott követheted az aktuális programokat, workshopokat és beszélgetéseket is.

Ha a tested már régóta jelez — talán itt az ideje meghallgatni.

Akarsz végre érezni?

Nagy Lívia
Szomatikus és trauma-alapú konzulens IFS terapeuta

A szomatikus módszerek nemzetközi szinten legelismertebb szakembereitől tanulhattam, amikor úgy éreztem: eljött az ideje, hogy a tapasztalataimmal másoknak segítsek.

28/01/2026

Mi a szégyen?

A szégyen egy alapvető emberi élmény....
és rendkívül fájdalmas.

Maga a szó is kényelmetlenséget kelt, és olyan érzelmeket hoz felszínre, amelyektől ösztönösen menekülni próbálsz.
(Milyen érdekes a magyar nyelv..."Szégyelld magad"....
Saját magad szégyellni való!!)

Te is ismered a megszégyenülés megsemmisítő érzését: amikor mások szemében hibásnak, hiányosnak, kevésnek bizonyulsz.

Belső szégyennel élsz, vagyis akkor is ostorozod magad, amikor csak elképzeled, mit gondolhatnak rólad mások.

Dr. Brené Brown így fogalmaz:
„A szégyen egy intenzíven fájó érzés, amikor azt hisszük, hogy a hibáink miatt érdemtelenek vagyunk a szeretetre és a kötődésre — hogy tettünk vagy elmulasztottunk valamit, ami nem méltó az adott kapcsolatunkhoz.”

Egy másik megközelítés a szégyent a bűntudathoz köti, de még tovább megy:
„Valami rosszat tettem.
A tettemmel vagyok azonos.
Tehát rossz vagyok.
Valami baj van velem.”
Mit teszünk a szégyen ellen?

A szégyen testi-lelki élménye sokszor annyira elviselhetetlen, hogy inkább visszahúzódsz.
Vagy másokat kezdesz hibáztatni.
Vagy észrevétlenül aktiválódnak benned azok a belső részek, amelyek az Internal Family Systems (IFS) szemlélet szerint védeni próbálnak: támadnak, elkerülnek, túlteljesítenek, bagatellizálnak, bármi áron, csak ne kelljen érezned ezt az állapotot.

Amikor a szégyent kifelé tolod, kívül kerülsz a kapcsolataidon, és ezek komoly veszélybe kerülnek.
Egy másik, gyakran tudattalan stratégia az elkerülés.

Kerülöd azokat a helyzeteket, ahol megszégyenülhetsz.
(A halogatás is ilyen)

Klasszikus példa erre a nyilvános beszéd.
Nem vállalod el, mert „nem érdekli az embereket”,
mert „nincs most kedvünk”,
mert „úgysem fontos”.
De belül pontosan tudod:
attól félsz, hogy bénának, felkészületlennek, alkalmatlannak látnak majd.

Az elkerülés talán kevésbé rombolja a kapcsolataidat, mint a hárítás, de ugyanannyira beszűkíti az életedet.
És gyakran ebből születik meg később a megbánás:
„Bárcsak nem törődtem volna ennyit mások véleményével.”
„Ha egy kicsit bátrabb lettem volna, most nem itt tartanék.”

És mi történik, ha nem megjavítani akarjuk a szégyent, hanem megérteni?

Az IFS (Belső Családrendszer) szerint a szégyen mögött gyakran olyan belső részek állnak, amelyek egykor megpróbáltak megvédeni minket: alkalmazkodással, csenddel, megfeleléssel, eltűnéssel.
(Vagy azok a részeink, a belső "kicsik", száműzött részek, akik cipelik ezt az érzést).
Nem ellenségek.
Hanem túlélők.

És amikor elkezded őket meghallani a testeden keresztül, lassan több tér keletkezik.
Több választás.
Több élet.

Akarsz végre érezni?

Ha szeretnél ezzel a témával mélyebben dolgozni,
akkor találkozzunk
Február 7-én a szégyen workshopon. 👇👇👇👇

Nagy Lívia
Szomatikus és trauma-alapú konzulens IFS terapeuta

26/01/2026

Amikor a tested nemet mond a szexualitásra... nem meghibásodás, hanem védelem

Gyakran akkor kezdesz el aggódni a szexualitásod miatt, amikor eltűnik a vágy, csökken az izgalom, megszűnik a spontán testi válasz, vagy egyszerűen „nem működik úgy”, ahogy régen.

Ilyenkor legtöbbször a hormonokra gondolsz. Gyógyszerekre. Libidófokozókra. Teljesítményre.

Szomatikus és trauma-tudatos szemmel azonban gyakran egészen máshol kezdődik a történet.

Carl Rogers humanisztikus pszichológiai megközelítésében megjelenik az a gondolat, hogy amikor eltávolodsz a saját belső igazságodtól, amikor nem a saját életedet éled, hanem szerepekhez, elvárásokhoz, megfeleléshez igazodsz, akkor a szervezeted elkezd védekezni.

Nem drámai módon.
Csendesen.

A tested összehúzódik.
És sokszor a szexualitás az első terület, ahol ez láthatóvá válik.

Miért „zár le” a test?

A munkámban újra és újra azt látom: a vágy nem tűnik el véletlenül.

Eltűnik ott, ahol hosszú ideje:
– folyamatosan kontrollálod magad
– elnyomod az érzéseidet
– nem húzol határokat
– mások kedvéért élsz
– nem mered kimondani, mire vágysz
– szégyelled a saját érzeteidet
– nem engeded meg magadnak a gyengeséget
– „rendesen” akarsz működni
– szerepeket játszol ahelyett, hogy jelen lennél

A szexualitás belső szabadságot igényel.

Ha belül nincs mozgástered a tested sem marad nyitott.
Ez nem csak pszichológia. Ez idegrendszer.

Amikor a pszichéd úgy érzékeli, hogy veszélyes érezni, vágyakozni, megnyílni, akkor az idegrendszer védelmi üzemmódba kapcsol.

Ilyenkor a szervezeted:
– csökkenti a libidódat
– visszafogja az izgalmi állapotodat
– csökkenti a véráramlásodat
– tompítja az érzékenységedet
– leviszi az energiaszintedet
– növeli a szorongásodat

Ez nem diszfunkció.
Ez adaptáció.

Ez egy intelligens test válasza egy hosszú ideje fennálló belső konfliktusra.

IFS-nyelven szólva:
a tűzoltó és menedzser részeid dolgoznak azon, hogy ne kelljen érezned azt, ami túl sok lenne.

Hogyan jelenik ez meg a testben?
Szomatikus munkában gyakran látjuk:
– beszűkült rekeszizom
– feszes medence
– blokk a mellkasban
– csökkent érzékelés
– szárazság
– visszafogott vágy
– hasi görcsök
– deréktáji feszülés
– „befagyott” érzelmek

A tested ott tart feszültséget, ahol hosszú ideje nem engedsz meg magadnak bizonyos belső állapotokat.
A tested őrzi, amit a tudatod nem.

És kérdezheted, hogy jó, jó, de akkor mi állítja helyre a szexualitásodat?

Nem elsősorban technikák.
Nem gyors megoldások.
Hanem a visszatérés önmagadhoz.
– őszinteség önmagaddal
– az érzések megengedése
– a testtel való munka
– a krónikus izomfeszülések oldása
– a kontroll lazítása
– a vágy legitimizálása
– a sebezhetőséged engedélyezése
– a lélegzet felszabadítása
– a rekeszizom és a medence újraélesztése
– az elevenség visszahívása

Minél több valódi kontaktus van befelé, annál több energia tud áramolni kifelé.

Ezt nem csak a klienseim történeteiből ismerem.

A saját életemben is megtapasztaltam, milyen az, amikor túl sokáig megyek előre, miközben befelé egyre kevesebbet hallok, figyelek.

Amikor a kontroll erősebb, mint a kíváncsiság.

Amikor a működés fontosabb, mint az, hogy élj.

Ilyenkor a testem előbb zárt, mint ahogy azt az agyam értené, mi történik.
Nem büntetésből.
Hanem mert vigyázni próbál.

Akarsz végre érezni?

Nagy Lívia
Szomatikus és trauma-alapú konzulens IFS terapeuta

22/01/2026

Sokszor hallom a szomatikus világban: elengedés, felszabadulás, áttörés.
És igen, ezek tudnak fontos pillanatok lenni.
De nagyon sokszor nem ez kell elsőnek.

Amikor az idegrendszered még nem érzi magát biztonságban, egy nagy kiengedés nem megnyugtat…
hanem inkább összezavar, túl sok lesz, szétesel.

Én azt látom újra és újra a munkámban, hogy a valódi változás sokszor nem a robbanással kezdődik.
Hanem azzal, hogy a tested végre megérzi:
itt most nem kell sietni.
itt most nem kell teljesíteni.
itt most meg lehet állni.

A légzés ebben kulcs.
Nem azért, hogy „csinálj valamit”, hanem hogy kapcsolatba kerülj azzal, ami már ott van benned.

És ugyanez történik az IFS-ben (Belső Családrendszer) is:
Nem eltolod a részeidet…
hanem meghallgatod őket.
Megkérdezed, mitől félnek.
Mit tartanak még mindig.
Mire lenne szükségük.

Amikor a rendszered elkezd rendeződni, amikor több a belső tér és a biztonság, akkor a tested magától dolgozik.

Néha jön az elengedés.
Néha nem.
És mindkettő tökéletesen rendben van.

Ez az a szemlélet, amivel a biodinamikus légzéssel és az IFS-szel dolgozom:
nem "tolom" a folyamatot, hanem kísérem.
Ha ez megszólít, gyere velem.

Akarsz végre érezni?

Találkozzunk Február 7-én
Már csak 2 szabad hely maradt.
Részletekért kattints👇👇

Mikor néztél utoljára úgy valakire, hogy közben valóban láttad is őt?És mikor érezted utoljára, hogy valaki igazán lát téged – a maszkjaid, a szerepeid, a begyakorolt arckifejezéseid mögött?

20/01/2026

Mára pár gondolat a tanáromtól
Giten Tonkov -tól.
Csak egy dolgot tudok hozzátenni:

Akarsz végre érezni?

A breathwork egyre népszerűbb a világban, és egyre több jóga stúdió és fesztivál emeli be a programjába.
Nem azért, mert „az új jóga” lenne, hanem mert nagyon jól kiegészítik egymást.
Ahogy Giten Tonkov, a BioDynamic Breathwork & Trauma Release System® megalkotója mondja: sok ember a jógában egyszer csak eljut egy fájdalmas pontra. Egy tükörhöz.

Ott látod meg önmagad — azt a részt, amit eddig nem akartál látni.
Savászanában könnyek, harcos pózban düh, óra közben ítélkezés a test, a tanár, vagy épp önmagad fölött.
Sokan ilyenkor hagyják abba a jógát.
Mások mélyebbre mennek, és ott kezdődik a breathwork.

A testedben tárolt traumák, hiedelmek és kondicionáltság feszültségként jelennek meg.
Ahogy a jóga megmozgatja a mélyebb rétegeket, ezek a tartalmak felszínre jönnek.
Ez ijesztő lehet, mert a spirituális közeg gyakran úgy tesz, mintha a „negatív” részek hibásak vagy nem elég „fényesek” lennének.
Pedig épp ez a tisztulás: amikor amit eddig elfojtottál, végre tudatos lesz.
A gyógyulás innen indul — amikor a reakcióból válasz lesz.
Az életed során páncélt építesz a szíved köré, hogy ne fájjon.
A breathwork ezeket a rétegeket bontja le, amíg a szíved újra nyithatóvá nem válik.

A BBTRS kifejezetten a magasszintű feszültségek feloldására fókuszál: a légzés, a mozgás, a hang és az érintés kombinációjával.
Így tanulsz meg jelen maradni a testben akkor is, amikor erős érzelmi töltet vagy traumatikus emlék tör fel.
Idővel megtanulod, hogy nem kell kiborulni, nem kell kimenekülni, nem kell leválasztani magad az érzelmeidről és nem kell lefagynod.
Lehet bízni a testedben. Lehet bízni magadban.

Giten szerint a breathwork nem pszichedelikus élménygyár és nem spirituális gyorsliftek terepe, hanem idegrendszeri újrakalibrálás: több szabadság, több rugalmasság, több élet.
A mély munka integrációjához pedig csend kell, ezért a meditáció mindig része a folyamatnak.

És ha készen állsz mélyebbre menni, akkor a breathwork pontosan oda viszi, ahová menned kell.

Nagy Lívia
Szomatikus és trauma-alapú konzulens IFS terapeuta

Az intimitás terápia és a szomatikus módszerek nemzetközi szinten legelismertebb szakembereitől tanulhattam, amikor úgy éreztem: eljött az ideje, hogy a tapasztalataimmal másoknak segítsek.

19/01/2026

"Élni nem ugyanaz, mint életben maradni”
Ha életben akarsz maradni: tápláld a tested.
Ha élni akarsz: tápláld a lelked".

A legtöbben egész életünkben csak a túlélést működtetik.
Eszel, dolgozol, edzel, teljesítesz, vagyis fenntartod a működésed, mintha az lenne maga az élet.
Túlélésben a tested csak gondoskodási funkció.

Nincs tér a léleknek, nincs hely az érzelmeknek, nincs idő a vágyaknak.
Az élet nem a túlélés magasabb fokozata.
Az élet akkor kezdődik, amikor nem csak fenntartani akarod magad, hanem átélni akarsz.
Amikor nem csak megúszni szeretnél napokat, hanem megengedni, hogy hassanak rád.

"A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a szeretet jelenléte a félelem közepén".

A félelem nem akadálya az életnek, hanem a kapuja.
A félelem ott jelenik meg, ahol a vágy, a szeretet, az intimitás vagy a változás már közel van.
A félelem egy jelzés: „itt vagy élőben”.

És az átalakulás?

"Az nem elérendő eredmény.
Az átalakulás mellékterméke az elengedésnek".

Mert nem akkor változol meg, amikor „nagyon akarod”, hanem amikor végre abbahagyod az irányítást.

Amikor a tested fellélegezhet, a lelked beléphet, és a félelmeid mellé nem csak stratégiát, hanem szeretetet is teszel.
Az élet nem teljesítmény.
Az élet tapasztalat.
A kérdés mindig ez:
túlélni akarsz, vagy élni?

Akarsz végre érezni?

Nagy Lívia
Szomatikus és trauma-alapú konzulens IFS terapeuta

15/01/2026

Hallgassátok szeretettel ❤️
Bemutatkozó beszélgetés Zitával...
Készülünk a január 31.-ei Bornout Summit-ra

Itt tudsz regisztrálni 👇👇👇
https://feminakademia.hu/burnout-prevencio-summit-regisztracio

https://feminakademia.hu/
https://testimesek.hu/

Folyamatosan hozunk új értékes információkat itt a Youtube csatornán a BURNOUT PREVENCIÓ lejátszási listánkon. Nézd meg a többi videót is amit neked készít...

10/01/2026

A mélység nem látványos.
És ritkán katartikus.

Testmunkában újra és újra látom, hogy a kliensek (és sokszor a szakemberek is) az „igazi” élményt valami nagy, intenzív, érzelmileg túláradó pillanatban keresik.

Mintha a mélység automatikusan azt jelentené, hogy valami, valaki ordít, rázkódik, sír, kirobban, átszakad.
Mintha az lenne a bizonyíték, hogy „na, most történt valami”.
Csakhogy a tested nem így működik.

A rendszered sokkal finomabban szabályoz, mint amit kívülről látni lehet.
A valós integráció sokszor csendben történik.
Mikro-reakciókban.
Légzésben.
Ellágyulásban.
Engedésben.
Átrendeződésben.
És ami a legfontosabb: válaszban.

A katarzis könnyen előidézhető:
nyomással, intenzitással, túlstimulálással, drámával, erős szenzoros ingerekkel.
A rendszered erre reagálni fog, mert túlélésre van hangolva.

De mi van akkor, ha az idegrendszered, már eleve túl sokat visz?

Ha már alapból feszes, figyelő, készenléti állapotban él?
Ha számodra a „nyugalom” is gyanús, mert nem ismered?
Ilyenkor az erőltetett intenzitás nem mélyít,
hanem visszavisz a traumába.

Még akkor is, ha nem tudsz róla, hogy ez trauma.
Még akkor is, ha nincs hozzá történeted.
Mert a tested emlékszik, nem az elméd.

Integrálni csak azt lehet, amit a rendszered el is bír.
Ami fölé megy a kapacitásodnak, az nem gyógyul, hanem szétcsúszik, kikapcsol, lezár, vagy túlélésbe megy vissza.

És itt van a lényeg:
A mély folyamatok a legtöbbször csendben történnek.
Nem látványosak.
Nem dramatikusak.
Nem „hátha valaki látja” folyamatok.

A mélységhez gyakran épp az kell, hogy nem told.
Nem irányítani akard.
Nem csináld.

A mélység nem kér sokat.
Hanem teret.

Ez a különbség az „élmény” és a „folyamat” között.
Az élmény átmeneti.
A folyamat átrendez.

És aki régóta foglalkozik a testtel mint én, és komolyan, trauma-tudatosan, az tudja, hogy a legnagyobb változások nem akkor történnek, amikor valami "történik"…

Mert a katarzis könnyű.
De a szabályozás a nehéz.

Akarsz végre érezni?

Nagy Lívia
Szomatikus és trauma-alapú konzulens IFS terapeuta

09/01/2026

"Biztonság? Unalmas. Kémia? Végzetes.
A tested tudja a sorrendet.”

Nem azért vonzódsz elérhetetlen emberekhez, mert veled valami baj van. Hanem mert a tested emlékezik.

A gyerekkori mintáid nem múlnak el attól, hogy “megértetted”.
A tested nem felejt.
Az idegrendszer nem felejt.

- Ha gyerekkorodban a szeretet feltételekhez volt kötve — teljesíteni kellett, alkalmazkodni, megnyugtatni másokat, „jó gyereknek” lenni — akkor a szeretet és a túlélés összekapcsolódott. Ilyenkor a vágy nem a biztonságra megy, hanem a mintára.

- Ezért van az, hogy amikor valaki eltávolodik, nem tudsz elmenni.
Az idegrendszered bekapcsol.
Az a részed, amelyik valaha megtanulta, ha kibírod még egy kicsit, ha még jobban megfelelsz, talán most végre szerethető leszel.

- Ezt hívod „kémiának”, „vonzalomnak”, „sorsnak”. Pedig legtöbbször nem más, mint a belső gyereked és az idegrendszered felismerése: “ezt már ismerős”.
Az ismertség nem egyenlő a biztonsággal.
Csak "hazai pálya".

Ezért, amikor a "biztonságos" ember ott áll melletted, te csak annyit mondasz....
„Hmm… cuki. Aranyos. Kedves.
De hol van az a fűszer, amitől azt érzem, hogy lehet, hogy belehalok??”

Megnyugtatlak: ez nem személyiségzavar, csak imprinting.
A tested ismeri a hegyet, a völgyet meg a hullámvasutat.
A stabilitást pedig még tanulja.

- Az IFS (Belső Családrendszer) nyelvén ezek a minták olyan részek, amelyek túlélésre szerződtek.
Nem hibák.
Nem gyengeségek. Intelligens, testbe írt stratégiák, amelyek valaha megvédtek.
Csak már nem abban az élethelyzetben vagy.

- A gyógyulás nem emléktörlés.
A gyógyulás az, amikor visszamész ahhoz a részhez, aki soha nem volt megszólítva, és megmutatod neki testből, idegrendszerből, kapcsolódásból, hogy ma már nem kell szeretetért teljesíteni.
Nem kell megfelelni a túlélésért.

- A tested szintjén ez a munka lassú.
A kötőszövet, az idegrendszer, a légzés és a részek együtt oldják fel azt, amit évtizedekig tartott összeszervezni.

Akarsz végre érezni?

Nagy Lívia
Szomatikus és trauma-alapú konzulens IFS terapeuta

®️Minden jog fenntartva!
A szöveg saját szerzemény.
Megosztás és másolás csak forrásmegjelöléssel!!

A Belső Családrendszer (IFS) Modell azért kapta ezt a nevet, mert olyan, mintha mindannyiunkban egy részekből álló család élne.

07/01/2026

Ez számomra is egy sokkal működőképesebb megközelítés, mert a saját munkámban is pontosan ezt tapasztalom....

"Így gyógyul valójában egy elkerülő kötődésű ember.
És ezt szinte senki nem érti.

Újra és újra ugyanúgy próbálunk segíteni az elkerülő partnereknek, ahogyan a szorongókat szoktuk.
Kérdezünk.
Érzéseket hívunk elő.
Azt mondjuk:
„Mi jön fel benned most?”
„Menj befelé, és mondd el, mit érzel.”

Egy elkerülő számára ez azonban nem gyógyító.

Ez invazív.
Szétesést okoz.

Olyan hely felé tolja őt, ahonnan egykor azért jött el, hogy túléljen.

Az elkerülők nem „elbuktak” az érzelmekben.
Alkalmazkodtak.

Megtanulták, hogyan maradjanak működőképesek azzal, hogy eltávolodnak a belső világuktól.

Megtanulták, hogyan szabályozzák magukat azzal, hogy nem bolygatják fel az érzéseket.

Megtanulták, hogyan érezzék magukat biztonságban azáltal, hogy az érzelmeket csendben, kordában, privát módon, rendezett formában tartják.
Ebben nincs semmi rossz.
Ez működött.
Ez megmentette őket.

Amikor tehát arra kérünk egy elkerülőt, hogy hirtelen merüljön bele az érzelmi mélységeibe, az idegrendszere nem azt hallja:
„Ez fejlődés.”
Hanem azt:
„Ez veszély.”

Ezért nem működik az érzelmek közvetlen előhívása.
Nem azért, mert nem hajlandó.
Nem azért, mert hideg.
Nem azért, mert nem törődik.

Hanem mert az érzelmek túl direkt megszólítása túlterheli azt a rendszert, amely évtizedeken át biztonságban tartotta őt.

És akkor mi működik?

Nem befelé húzod őt.
Hanem mellé lépsz.
Nem érzelmi belátást követelsz.
Hanem érzelmi együtt-jelenlétet kínálsz.
Ahelyett, hogy azt mondanád:
„Mit érzel?”
Valami sokkal finomabbat mondasz.
Alázattal lépsz be az ő világába.
„Lehet, hogy tévedek… de azon gondolkodom, vajon ez most nehéz-e neked.”
„Nem tudom biztosan… de talán van itt némi szomorúság.”
„Lehet, hogy nem jól látom… de úgy tűnik, ez jobban nyom téged, mint amit mutatsz.”

Ez feltételezés.
Nem értelmezés.
Nem korrekció.
Nem feltárás.
Ez egy meghívás, több ajtóval.
A, B vagy C lehetőséggel.
Választási szabadsággal.
Szabályozott idegrendszeri térrel.

És itt van az a rész, amit a legtöbben nem értenek:

A cél nem az, hogy az elkerülő érezzen.
A cél az, hogy a belső világát elkezdje felfedezni anélkül, hogy újra elhagyná azt.!!!
Ez a munka.
Lassú.
Tiszteletteljes.
Óvatos.

Egy elkerülő számára az is óriási dolog, ha egy apró érzelemmel csak néhány másodperccel tovább marad jelen.
Ez bátor.
Ez kimerítő.
Ez fejlődés.

Ha siettetjük, bezár.
Ha kritizáljuk, visszahúzódik.
Ha nyomást gyakorlunk rá, eltűnik.
De amikor mellé ülünk, és azt mondjuk:
„Itt vagyok. Nem erőltetek semmit. Csak együtt vagyok veled ebben.”
Valami megváltozik.

Nem érzi magát sarokba szorítva.
Nem érzi magát hibásnak.
Nem érzi azt, hogy kudarcot vall a terápiában vagy a szeretetben.
Kísérve érzi magát.

És ekkor az a belső világ, amit egész életében elkerült, egyszer csak…
túlélhetővé válik.

Nem azért, mert hirtelen érzelmessé válik.
Hanem mert már nincs egyedül vele.
Így gyógyul az elkerülő.
Nem azzal, hogy befelé toljuk.
Hanem azzal, hogy ott találkozunk vele, ahol már eleve van.

És ha elkerülőt szeretsz,
vagy te magad is az vagy, akkor ez többet számít, mint bármilyen kommunikációs eszköz, amit valaha tanultál".

(Derek Hart nyomán)

Akarsz végre érezni?

Nagy Lívia
Szomatikus és trauma-alapú konzulens IFS terapeuta