23/12/2025
Miért koldulsz szeretetet?
A nők ereje és méltósága..
Napok óta foglalkoztat ez a téma, amiről a mai írásom szól.
Van egy jelenség, amit nehéz figyelmen kívül hagynom: nők tömegei adják fel az erejüket, méltóságukat, és gyakorlatilag koldulnak egy férfi figyelméért vagy szeretetéért.
Miért?
Mi történt velük, veletek, hogy ennyire "alámentek" a férfiaknak?
Sok nő azért teszi, mert elhitették velük, hogy „nincs más választásuk.”
Kevesebb a „jó férfi”, (és itt most nem csak a kinézetre, fizikalitásra, hanem a személyiségre, értékrendre, szellemi érettségre és felelősségvállalásra gondolok), és ez a hiányérzet, a versengés kényszere olyan kompromisszumokba sodorhatja a nőket, amelyekért később magukat hibáztatják.
De álljunk meg egy pillanatra: tényleg megéri?
A férfiak nem mindig keresik a kihívást.
(A társkereső oldalak instant világa pedig pont ezt erősíti).
Gyakran a könnyebb utat választják, ahol kevesebb az elvárás, és nem kell szembenézniük a saját éretlenségükkel vagy felelősségükkel.
Kár lenne azonban ezért bárkit is hibáztatni.
Igazából a kérdésem az, hogy miért hagyják a nők, hogy ez megtörténjen? Miért adják oda az erejüket – önként?
Ahogy ninap egy interjút néztem Máté Gáborral, ahol a következőket mondta....
"félnek a nők hitelesek és önazonosak lenni".
A nőket évszázadokon át arra kondicionálták, hogy ne mondjanak nemet, ne képviseljék önmagunkat, mert az nem „elfogadható.” Az önazonosság és a hitelesség gyakran társadalmi büntetéssel is jár: ha kiállsz magadért, „nehéz embernek” bélyegeznek, vagy hisztisnek, ha nemet mondasz, „rideg” vagy „kemény”, és "fennhordod az orrod".
Ez a kondicionálás mélyen beivódott a női identitásba, és sokan úgy érzik, hogy egyszerűbb elkerülni a konfliktust, mint megélni a saját erejüket.
De vajon mi történne, ha ezt a mintát végre elengednéd?
Ha elkezdenél hitelesen élni, és nem hagynád, hogy mások határozzák meg az értékedet?
(Mondjuk ahhoz tisztába kellene lenned vele)
Önértékelés?
A női méltóság nem abban rejlik, hogy megfelelsz mások elvárásainak, és próbálsz mindenhova beilleszkedni, hanem abban, hogy tiszteled önmagad, a testedet, az értékeidet, és nem engeded, hogy a hiányérzeted vagy a társadalmi nyomás irányítson.
Nem kell „koldulni" és áldozati szerepben játszani a mártírt.
Egy nő, aki tudja, hogy ki ő, és mit ér, (ez már haladó szint), nem hajlandó megalkudni olyan kapcsolatokban, amelyek csak a saját energiáját szívják el.
Amit gyakran látok a munkám során is, hogy nem tudtok és vagytok hajlandóak egyedül lenni.
Pedig ahhoz, hogy újra kapcsolatba kerülj önmagaddal, és ráebredj a saját vágyaidra, idő kell... Arra, hogy megértsd, ki vagy, és mit akarsz, szintén idő kell.
(Ez a rész a férfiaknak is szól!)
Ez az egyedüllét nem büntetés, hanem ajándék: lehetőség arra, hogy méltósággal és tisztelettel bánj magaddal.
A férfiakat sem kell és akarnám hibáztatni.
Ők is a saját útjukat járják, és gyakran ők is bizonytalanok, elakadtak. De itt jön a lényeg....nők ereje
Ha valóban megélnék – irányt mutathatnának a férfiaknak.
(És itt lenne szükség az érett, bölcs férfi gondolkodásra, hogy ezt belássa!)
Ha a nők nem mennének bele gyakran megalázó kompromisszumokba, a férfiaknak is fel kellene nőniük a kapcsolatokhoz.
Hölgyeim, álljatok meg egy pillanatra!
Figyeljétek, milyen érzések kapcsolnak be bennetek?
Mi az első gondolat és érzés, amikor ezt olvasod?
Én csak azt mondom, hogy ne adjátok oda akárkinek az erőtöket.
Ne hagyjátok, hogy a félelem vagy a társadalmi nyomás irányítson. Merjetek szembenézni önmagatokkal, az életetekkel, a múltatokkal. És ne féljetek egyedül lenni.
A változás csak belőled indulhat.
Tiszteld magad, hogy tisztelhessenek.
Akarsz végre érezni?
Nagy Lívia
Szomatikus és trauma-alapú konzulens
Certificated Sexological Bodyworker, IFS terapeuta
