07/03/2026
Eljöttem Indiába ismét egy jógaoktató képzésre, ahol egy ashramban most egy hónapot töltök el.
Hét nap telt el a képzésből és elég csendben voltam, nem véletlenül nem meséltem eddig itt, vártam a fejleményeket, és hogy letisztuljanak bennem az érzések. Megérkezésemkor torokfájással majd orrfolyással küszködtem, gyengének és enerváltnak érzem magam.
Az előző havi csoportból volt aki pozitívan mesélte, hogy nagyszerű a képzés, az iskola, az ételek és úgy en bloc minden, ami miatt nagy lelkesedéssel vártam az elkövetkező napokat.
Indiában már végeztem egy 200 órás jógaoktató képzést, ahol azt éreztem, hogy minden egyes nap csodálatos volt. Azóta is életem legjobb élményeként hivatkozom rá, így tudom, hogy ezt nehéz felülmúlni.
A tanárok jók, az órák szintén, ugyanannyit jógázunk egy nap, mint anno (2x90 perc), az épület szép, kedvesek a dolgozók, vannak extra programok is. Viszont nem éreztem jól magam. Az ötödik nap végéig, minden nap arra gondoltam, hogy itthagyom a képzést. Amikor egy kicsit jobban éreztem magam, jött az intenzív gyakorlás, a reggeltől estig tartó órák, nem volt időm pihenni, regenerálódni. Az állandóan hullámzó egészségi állapotom miatt megviselt a helyzet. Majd a hatodik nap átfordult. Kihagytam a reggeli és az aznapi jógaórákat, így át tudtam lendülni a betegségen.
Jó a közösség is, jókat szoktunk beszélgetni és kínunkban-fáradtságunkban nevetni is magunkon. Ma, a hetedik napon már sokkal pozitívabban látok mindent, ráadásul holnap pihenő nap, így erőt gyűjthetek a követhező héthez.