Csodák útja

26/01/2026

Áttörés

Január 26-án, azaz ma kora este Neptunusz elhagyja a Halak jegyét és végleg belép a Kos jegyébe, a Mars uralma alá. Ezzel egy új 164 éves ciklus indul és mostanság dönt a lélek, hogy valóban újat kezd, vagy ISMÉTLI az előző, vagy akár korábbi korszakokat (visszaúszó Halak csillagai).

A folyamatot segíti, hogy január 27-ről 28-ra virradó éjfélkor pontosodik be a Mars - Plútó együttállás.
Ez a nagybetűs ÁTTÖRÉS lehetősége, persze csak ha valóban ELÉG volt a megalázásból, a megszégyenítésből, az elkülönülésből, a rabságból, a kényszerekből, a hazug önazonosságból, a képmutató kapcsolatokból, a tisztátalanságból, vagy akár a mások helyett cipelt terhekből.

A Világ nem arról szól, hogy vagyok én és vannak mások. Valódi és tiszta közösségekre, valódi és tiszta összefogásra van szükség, nem okoskodásra, elméletekre, spirituális elkerülő utakra, vagy megmondó emberekre, ebből nagyon ELÉG volt már. Ehhez azonban abba kellene hagyni az egos működéseket (beleértve a spiri egost is!) és érzékenyebbé válni önmagunk és mások irányába is.
Az együttérzés és az érzékenység az egyetlen olyan út, ami összeköt látszólag ellentétes világokat és ez akkor is tud működni, ha más a véleményünk.

A Mars - Plútó együttállás NEM simogat. Az EGO lelepleződése zajlik kicsiben és nagyban egyaránt.

A Kost uraló Mars az EGO-t is jelöli. A Neptunusz, majd a Szaturnusz átlépése a Kosba ezt is át fogja alakítani, amit a Mars - Plútó együttállás csak előkészít. Amikor az egok ütkönek, háborút szül, hisz Marsot Árész, a háború Istene uralja. Ezért nagyon - nagyon fontos lenne az egos okoskodás helyett az együttérzés energiáját erősíteni az online és a valódi térben is. 💙

SzB

Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/109916047149839743/

Az írás a honlapon is olvasható:
https://www.szantobrigitta.hu/index.php/blog/1036-attores-4

Legközelebb február 15-én vasárnap tartok önismereti délutánt Budapesten, a Szíriusz Stúdióban, van még néhány hely.
Részletek és regisztráció:
https://www.szantobrigitta.hu/idopontfoglalas/esemeny.php?esemeny_nap=2026-2-15

✨Az oldal teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Az írások csak pontos hivatkozással és szerzői névvel terjeszthetők. ✨

26/01/2026

https://www.facebook.com/share/v/16yom7HUCD/

31/12/2025

Már a Kungfu Pandaban SiFu mester is megmondta, hogy Belső béke!

DALAI LÁMA – A BOLDOGSÁG TANÍTÁSAszínes, svájci-amerikai dokumentumfilm, 90 perc, 2024 (12)„Még soha nem láttam olyan felvételeket Őszentségéről, ahol ilyen ...

30/11/2025

Áldott, békés, örömteli, és felismeresekkel téli adventi időszakot kivanok minden kedves Ismerősömnek!

08/10/2025

When I was younger I had moments where I struggled with self-doubt. I wondered if I was ready, if I was enough, if I could truly achieve what I wanted. Every step felt heavy, and sometimes I just wanted to stay in my safe place and not take any risks. It took some experience to realise something: confidence doesn’t come when everything is perfect… it comes when you choose to move forward anyway.

Confidence isn’t something you either have or don’t. It’s a choice we make over and over. It’s getting up when you feel fear. It’s moving forward even when the path is uncertain. It’s learning to listen to your inner voice, even when the world around you seems to say you can’t.

Learning to trust yourself changes everything: your decisions, your energy, the way you relate to others, and most importantly, your relationship with yourself. When you choose every day, again and again, and keep going, you discover that you can create opportunities and open paths where before you only saw obstacles.

When you trust yourself, nothing and no one can stop you. It’s not about being perfect or never feeling fear, it’s about remembering who you are and daring to act, even when it’s hard.

What is one area in your life that if you trusted yourself just 1% more, you know for sure your life would improve?

08/10/2025

Élete utolsó évében Paul Newman kézzel írt levelet küldött Robert Redfordnak. Nem volt hosszú, sem túldíszített, de Redfordot a szíve mélyéig megrázta. Newman megköszönte neki az évekig tartó hűséget, hogy mindig mellette állt anélkül, hogy valaha is a reflektorfényt kereste volna, és hogy több volt számára, mint egy egyszerű színésztárs. Redford később elárulta, hogy amikor kinyitotta a kis levelet, könnyek gyűltek a szemébe. Bekeretezte — nem azért, hogy bárki lássa, hanem hogy minden nap emlékeztesse őt egy fél évszázadon át tartó, ritka barátságra.

Kettejük közös útja 1969-ben kezdődött, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök forgatásán. Redford akkor még csak kapaszkodott felfelé a hollywoodi ranglétrán, míg Newman már a legnagyobbak között állt. Néhány producer habozott, hogy Redfordot válassza-e mellé, attól tartva, hogy a különbség a vásznon is érezhető lesz. De Newman kiállt érte — és ezzel mindent eldöntött. Attól a pillanattól kezdve nem versengés volt közöttük, hanem egy csendes, bizalmon alapuló szövetség.

Redford egyszer elmesélte, hogy Newman első mondata a forgatáson nem a szövegről vagy a jelenetekről szólt, hanem ennyit kérdezett: „Na, mit eszünk ebédre?” — és ezzel azonnal oldotta a feszültséget. „Mindent könnyebbé tett” – mondta Redford. – „Megtanított arra, hogy soha ne vegyem annyira komolyan a munkát, hogy közben elfelejtsem élvezni.” Ez a hangulat végigkísérte a The Sting (A nagy balhé) 1973-as forgatását is, ahol a nézők két ravasz szélhámost láttak, de a kamera mögött két barát próbálta megnevettetni egymást minden felvétel között.

A való életben is csendes lojalitás jellemezte őket. Soha nem szerepeltek bulvárlapok címlapján, soha nem kellett kimondaniuk, mennyire fontosak egymásnak. Redford gyakran mondta, hogy Newman volt az egyetlen színész, akinek a társaságában igazán el tudott lazulni. Sokszor ültek egymás mellett horgászat közben, szótlanul. Telefonon sem beszéltek sokat, mégis pontosan értették egymást. Tisztelték a másik határait, értékrendjét és néha eltérő politikai nézeteit is — anélkül, hogy az valaha is megingatta volna a köteléket.

Ahogy öregedtek, a találkozások ritkultak. Redford egyre inkább a rendezés és a Sundance Intézet felé fordult, míg Newman a jótékonyságban találta meg az új szenvedélyét. De valahányszor egyikük új projektet indított vagy a hírekbe került, a másik mindig odafigyelt. Nem kellett napi kapcsolat ahhoz, hogy közel maradjanak. „Mindig éreztem, hogy ott van valahol” – mondta egyszer Redford.

Amikor Newman rákbetegsége súlyosbodni kezdett, szűk körben tartotta maga körül az embereket. Redford nem erőltette, nem zaklatta — hagyta, hogy a barátja diktálja a tempót. Aztán egy nap megérkezett a levél. Egy búcsú, ami nem fájdalmat, hanem hálaérzetet hordozott. Newman megköszönte Redfordnak, hogy már akkor hitt benne, amikor még senki más, hogy engedte őt hibázni anélkül, hogy ítélkezett volna, és hogy soha, egyetlen pillanatra sem tekintette vetélytársnak. A levelet ezzel a mondattal zárta:
„Te voltál a Sundance az én Cassidy-mhoz – örökre.”

Newman 2008-as halála után Redford hosszú ideig hallgatott. Amikor évekkel később egy interjúban megkérdezték tőle a kapcsolatukról, csak ennyit mondott:
„Az a levél többet jelentett nekem, mint bármilyen díj, amit valaha kaptam. Ott lóg a falon. Nem azért, hogy bárki lássa, hanem hogy érezzem: még mindig itt van.”

Az ő barátságuk soha nem igényelt nagy szavakat. Csendben élt, pillantásokban a forgatáson, nevetésben a jelenetek között, és végül egy kézzel írt levélben, amely túlélte mindkettőjüket.

Az ilyen barátság nem a nyilvánosság előtt születik. Hanem csendben, mélyen és őszintén — levélről levélre, gesztusról gesztusra, pillanatról pillanatra.
👉 Kövess, ha szereted az ilyen apró, hétköznapi varázslatokat. 🌿✨ https://www.facebook.com/tortenetekanagyvilagbol.official

20/04/2025

02/01/2025

Érdekes nézőpont ugye? Neked mit hoz fel?

01/12/2024