30/11/2025
A nehéz időszakok minden életút természetes részei: veszteségek, változások, bizonytalanságok, konfliktusok vagy éppen olyan váratlan fordulatok, amelyekre sem érzelmileg, sem mentálisan nem lehet előre felkészülni. Mégis látjuk, hogy egyes emberek gyorsabban talpra állnak, rugalmasabban alkalmazkodnak és hosszabb távon kevésbé törnek meg. Ezt a képességet nevezzük lelki rugalmasságnak, vagyis rezilienciának. De mit is jelent ez valójában és hogyan fejleszthető?
Mi a lelki rugalmasság?
A reziliencia nem azt jelenti, hogy valaki nem érez fájdalmat, félelmet vagy szomorúságot. Nem egyfajta „törhetetlenség”, és nem is velünk született kiváltság. A lelki rugalmasság inkább az a belső erő, amely segít:
• elviselni a stresszt és a bizonytalanságot,
• alkalmazkodni a változásokhoz,
• tanulni a nehézségekből,
• és idővel újra megtalálni az egyensúlyt.
A kutatások szerint a reziliencia jelentős része tanulható, vagyis mindenki fejlesztheti, életkortól függetlenül.
A kontroll visszanyerése – fókusz azon, ami befolyásolható
Krízishelyzetekben gyakran úgy érezzük, kicsúszik a kezünkből az irányítás. A bizonytalanság szorongást szül, a szorongás pedig tovább csökkenti a cselekvőképességet. A reziliens emberek egyik alapstratégiája, hogy tudatosan elkülönítik: mi az, amit kontrollálni tudnak és mi az, amit nem?
Például:
• nem tudok dönteni mások viselkedése felett → de szabályozhatom a saját reakcióimat,
• nem tudom megjósolni a jövőt → de felkészülhetek több forgatókönyvre,
• nem tudom elkerülni a stresszt → de megválaszthatom, hogyan gondoskodom magamról közben.
Ez a fókuszváltás nem bagatellizálja a nehézséget, viszont visszaadja az irányítás élményét.
A negatív érzelmek elfogadása
A lelki rugalmasság nem az érzelmek elnyomásából fakad. Épp ellenkezőleg: a reziliens emberek megengedik maguknak az érzelmi reakcióikat, majd megtanulják szabályozni azokat. Az érzelmek elismerése — „ez most tényleg fáj”, „ez nehéz” — már önmagában csökkenti a belső feszültséget. Az elfogadás teret nyit a következő lépésnek: annak, hogy érzéssel együtt is képes legyek cselekedni.
Kapcsolódás – a reziliencia egyik legerősebb forrása
Bár a modern kultúra gyakran az egyéni erőt hangsúlyozza, a kutatások azt mutatják, hogy a lelki rugalmasság egyik legfontosabb eleme a társas támasz. Nem azért, mert mások megoldják helyettünk a problémákat, hanem mert:
• érzelmi megtartást adnak,
• segítenek perspektívát váltani,
• csökkentik a magányélményt,
• és megerősítik a megküzdési képességet.
A reziliencia tehát sokszor kapcsolati tulajdonság.
Rugalmas gondolkodás kialakítása
A krízishelyzetek gyakran szűkítik a gondolkodásunkat: „minden rossz”, „nincs kiút”, „soha nem lesz jobb”. A lelki rugalmasság egyik kulcsa, hogy képesek vagyunk átkeretezni a helyzetet. Ez nem hamis pozitivitás. Nem arról szól, hogy bármit „rózsaszínre festünk”. Inkább arról, hogy megkérdezzük magunktól:
• „Mi az, amit ebből tanulhatok?”
• „Van-e más szempont, amit eddig nem vettem észre?”
• „Mi segítene most a következő apró lépés megtételében?”
A rugalmas gondolkodás lehetővé teszi, hogy ne a probléma blokkoljon minket, hanem a megoldási tér táguljon ki.
A test-lélek egyensúlyának védelme
Nehéz időkben a szervezet tartalékai gyorsabban fogynak. A reziliencia része a fiziológiai önvédelem:
• elegendő alvás,
• rendszeres, akár enyhe mozgás,
• kiegyensúlyozott étkezés,
• stresszcsökkentő szokások (jóga, légzés, relaxáció)
Ezek nem „luxus”, hanem idegrendszeri alapok, amelyek nélkül nincs stabil érzelmi megküzdés.
Értelmet keresni – és új értelmet építeni
A nehézségek gyakran kérdőjelezik meg azt, amiben hittünk. A reziliens emberek azonban képesek:
• új jelentést találni a történtekben,
• felismerni a krízisben rejlő átrendeződési lehetőséget,
• és hosszú távon egy új életértelem felé fordulni.
Viktor Frankl logoterápiájának egyik alapvetése: nem a szenvedésen múlik a túlélés, hanem azon, hogy találunk-e benne értelmet. Ez a reziliencia egyik legmélyebb pillére.
Apró lépések filozófiája
Nehéz helyzetekben gyakran a túlélés a cél, nem a „nagy változás”. A rugalmasság építése ezért sokszor az apró, következetes lépésekről szól:
• napi 10 perc séta,
• egyetlen őszinte beszélgetés,
• egy kis feladat elvégzése,
• 5 perc légzésgyakorlat.
Az apró lépések hatása összeadódik — és ez az, ami hosszú távon megerősíti a belső stabilitást.
Zárszó
A lelki rugalmasság nem állandó állapot, és nem is valamiféle „mentális izom”, amely vagy erős, vagy gyenge. Sokkal inkább folyamatos, élő folyamat, amelyet a mindennapi szokások, a kapcsolatok, az önismeret és a gondolkodásmód együtt formál. A nehéz idők sosem könnyűek — de lehetőséget adnak arra, hogy olyan belső erőforrásokat fedezzünk fel, amelyeket békeidőben talán észre sem vennénk. A reziliencia nem velünk született adottság, hanem életünk során újra és újra felépíthető belső erő.
Dr. Hollósy-Vadász Gábor PhD; pszichológus, szakpszichológus jelölt
