09/11/2025
A legtöbben úgy nőttünk fel, hogy a „jó” érzelmeket – mint az öröm, a szeretet vagy a büszkeség – értékesnek tartjuk, míg a „rossz” érzelmeket – például a dühöt, a szomorúságot, a félelmet vagy az irigységet – elutasítjuk. A modern társadalom ráadásul folyamatosan azt üzeni, hogy boldognak kell lennünk: a reklámok, a közösségi média és az önfejlesztő könyvek világa mind a pozitivitást dicsőíti. De mi történik, ha ezzel párhuzamosan elkezdjük elnyomni vagy tagadni azokat az érzéseket, amelyek valójában teljesen természetes részei az emberi életnek?
Miért félünk a negatív érzelmektől?
1. Gyerekkori minták és tiltások: sokan már gyerekként megtanultuk, hogy bizonyos érzéseket „nem illik” kimutatni. A „ne sírj”, „ne dühöngj”, „ne félj” típusú mondatok mögött gyakran jó szándék van, mégis azt az üzenetet közvetítik, hogy ezek az érzések nem elfogadhatók. Felnőttként így már automatikusan szégyelljük vagy elfojtjuk őket. 2. A kontroll elvesztésétől való félelem: a negatív érzelmek intenzívek. Félünk attól, hogy ha megengedjük magunknak, hogy átéljük őket, „elárasztanak” bennünket, elveszítjük az önuralmunkat, vagy mások szemében gyengének tűnünk. 3. A társadalmi nyomás a „pozitív gondolkodásra”: a „mindig légy pozitív” üzenete gyakran több kárt okoz, mint hasznot. A toxikus pozitivitás elhiteti velünk, hogy ha szomorúak, fáradtak vagy dühösek vagyunk, azzal valami baj van – holott ezek az érzések is fontos jelzések, amelyek segítenek megérteni önmagunkat és a határainkat.
Miért fontos megélni a negatív érzelmeket?
Az érzelmeknek evolúciós funkciójuk van. A félelem figyelmeztet a veszélyre, a szomorúság segít feldolgozni a veszteséget, a düh pedig mozgósít, ha igazságtalanság ér bennünket. Ha ezeket elfojtjuk, nemcsak az érzelmeinket tagadjuk meg, hanem saját belső iránytűnket is elveszítjük. Hosszú távon a fel nem dolgozott érzések testi tünetekhez (például feszültséghez, alvászavarhoz, szorongáshoz) és érzelmi kiüresedéshez is vezethetnek.
Hogyan lehet egészségesen megélni a negatív érzelmeket?
1. Ne címkézd, csak figyeld meg: az első lépés, hogy ne ítéld el az érzést. A „nem szabad félnem” vagy „nem kéne így éreznem” helyett próbáld meg kíváncsian megfigyelni: „Mit érzek most pontosan?” „Hol érzem ezt a testemben?” Ez segít abban, hogy az érzelem ne uraljon el, hanem te figyeld meg azt. 2. Adj nevet az érzéseidnek: amikor kimondod – akár magadban, akár hangosan –, hogy „szomorú vagyok” vagy „félek”, az máris csökkenti az érzelem intenzitását. A megnevezés tudatosít és aktiválja az agy logikusabb működéséért felelős területeit. 3. Engedd meg magadnak, hogy érezz: az érzelmek természetüknél fogva hullámzóak. Ha nem próbálod elnyomni őket, általában néhány perc vagy óra alatt maguktól is lecsengenek. Engedélyt adni magadnak az érzésre nem gyengeség – épp ellenkezőleg: bátorság. 4. Fejezd ki egészséges módon: nem az a cél, hogy „rázúdítsuk” másokra az érzelmeinket, hanem hogy kifejezzük őket konstruktívan. Ez történhet írásban (naplóban), művészeten keresztül, mozgással vagy egy biztonságos beszélgetésben valakivel, akiben megbízol. 5. Keresd meg az üzenetet: minden érzelem egyfajta információt hordoz. A düh lehet annak a jele, hogy valaki átlépte a határaidat. A szomorúság figyelmeztethet arra, hogy valami fontosat elveszítettél. Ha megérted az érzelem üzenetét, könnyebben tudsz egészségesen reagálni.
A negatív érzelmek nem hibák, anem útjelzők. Aki meg meri élni őket, az nem gyengébb, hanem tudatosabb és érettebb. A pszichológiai jólét nem az érzelmek hiányát jelenti, hanem azt, hogy képesek vagyunk együtt élni velük – elfogadással, megértéssel és önmagunk iránti együttérzéssel.
Dr. Hollósy-Vadász Gábor PhD; pszichológus, szakpszichológus jelölt
