09/11/2025
Anno az én férjem is 17 évesen kezdett udvarolni nekem. Én nem vettem neki Seneca könyvet neki…
Tavaly 34 év után rájöttem arra amit Bibók Bea Pszichológus, szexuálpszichológus posztja végén ír.
Merjük kimondani, és vállalni a saját érzéseinket.
Azt gondolom a felvállalás az önszeretetünk egyik kifejezési módja.
Magunkat szeretni annyi, hogy tiszteljük magunkat, és megvédjük magunkat attól, hogy mások bántani tudjanak…
Meg kell tanulnunk önmagunkat szeretni, tisztelni, becsülni❤️
Amikor 17 évesen udvarolni kezdett a férjem, akkor a legelső ajándékom egy Seneca kötet volt a számára, mégpedig az Erkölcsi levelek című könyv. Annak idején úgy forgattuk ezt a könyvet, mint ahogyan egy Bibliát olvasnak az emberek.
Seneca az ókori Róma egyik legnagyobb sztoikus filozófusa volt. Olyan gondolkodó, aki azt tanította, hogy az ember ereje leginkább az önmagukhoz való kapcsolódásban, az öntiszteletben, önszabalyozásban, mondhatnám úgy is, hogy a belső ereőben rejlik. Tehát van olyan, hogy a harc helyett inkább a belső békét érdemes választani, amit az érzelmek szabályozásával tudunk elérni. Tudom, hogy vannak olyan emberek, akik nem értenek egyet ezzel a gondolattal. Ők a harcos parentifikáltak, akiknek az igazságérzete olyan érzékeny, hogy kitartóan harcolnak, mindent elkövetnek azért, hogy 'rendet' teremtsenek a világban.
Seneca szerint a lelki békét érdemes megőrizni. Azt, hogy ezt az állapotot ki hogyan teremti meg és őrzi meg, az az egyéni megküzdés eredménye. Mindenkit óvok attól, hogy lelki békének definiálja azt a helyzetet, amikor egy vitás helyzetben a megoldás érdekében konstruktív párbeszédnek kellene kialakulni. Ha egy ilyen helyzetben nem tudunk empátiát gyakorolni, nem tudjuk elmondani a saját érzéseinket, gondolatainkat, akkor a másik ember tehetetlenné válik, hiszen nem kap arról információt, hogy milyen érzései vannak a beszélgető partnernek, hogyan érzi magát ebben a vitás helyzetben. Így a hallgatás, a passzivitás érzelmi bántalmazásnak minősül, hiszen ez már egy passzív-agresszív viselkedés.
Fontos, hogy a belső nyugalom nem egyenlő azzal, hogy nem kommunikálunk, és azzal sem, hogy elnyomjuk az érzéseinket. A belső nyugalom egy nyugodt hangnemben lefolytatott beszélgetés, amiben információt adunk a másik embernek arról, hogy mi hogyan gondolkozunk az adott helyzetről, és hogyan érezzük magunkat ebben a helyzetben.
Fontosnak tartom, hogy egy nézeteltérés esetén magunkról, a saját érzéseinkről, a belső megéléseinkről beszéljünk, ami jó esetben a másik félből empátiát válthat ki. Természetesen vannak olyan emberek akik nem képesek az empátiára, mert gyermekkorban, a saját családjukban ezt nem tanulták meg.
Dániában már az iskolákban oktatják az empátiát, a szeretetet, azt, hogy hogyan tegyünk jót másokkal is.
Tudjuk, hogy Európában Dánia a legboldogabb nemzet. Ez azért van, mert pozitív szemlélettel élnek, segítőkészek, nyugalmat teremtenek önmaguk körül, és a jóindulat, a szeretet és a hála lengi át az életüket már gyermekkortól kezdve. Így generációkon át öröklődik a pozitív szemlélet, a másik ember felé gyakorolt szeretetteljes hozzáállás. Hangsúlyozom, hogy nem 'Terézanyák'-ról beszélünk, hanem egy egészséges öntudattal bélelt pozitív hozzáállásról.
Biztatlak titeket is egy ehhez hasonló gondolkozásra, viselkedésre, és kívánom, hogy a saját életetekben is megéljétek a harmóniát, boldogságot, elégedettséget és az önszeretetet.
(Fotó: Marit Beér)
