01/08/2025
Visszanéztük az előző évek nyári fényképeit és mosolyogva emlékeztünk Emma milyen sokféle táborban járt már. Volt olyan nyár, amikor háromszor is volt szerencséje táborba menni: kisebb korában mese és kézműves tábor, minecraftos, kirándulós, cirkuszos, később teniszezős, filmes és vándortábor. Ép gyermekként számtalan lehetősége adódik és adódott.
Bercelnek már jóval korlátozottabbak a táborozási lehetőségei. Az ottalvós nekünk még nem játszik, de sajnos nagyon kevés olyan közelben elérhető bejárós tábor van, ahol örömmel látnak kerekesszékes gyereket. Mivel nagyon érdeklődik a természet a bolygók és tudományos dolgok iránt, tavaly megcéloztunk egy budapesti, múzeumi tábort olyan helyszínen, ahol előtte kétszer Emma is volt. Amikor elkezdtünk arról a kommunikálni a múzeum pedagógussal/ táborszervezővel, hogy most Bercel menne, de nem kell külön segítség, mert elég önálló (és az apukája mellette lenne, ha valamiben mégis támogatni kéne), először csak határidő tologatás történt, hogy meg kell beszélni a felettesekkel, majd többszöri megkeresésre sem kaptunk semmire választ - ghostingoltak. Borzasztóan nagyot csalódtam. Persze próbáltuk egyéni programokkal (mozi, állatkert) színesíteni a szünidőt, de akkor is.
Idén a Mozgásjavító Általános Iskola szerencsére szervezett egy űr és bolygó tematikájú tábort, ami mintha rá lett volna szabva, remekül érezte magát. Ráadásul az évközben tanulmányi eredményeiért és a versenyeken való kiemelkedő szereplésért, részt vehetett egy egésznapos, szuper színvonalas szentendrei kiránduláson (a kép ott készült). Egyfelől hálásak vagyunk ezekért a lehetőségekért és a maradandó élményekért, másfelől szülőként szomorúsággal tölt el, hogy még mindig nem elég befogadó vagy legalább rugalmas a hozzáállás, ha táboroztatásról van szó. Legalább a lehetőséget adnák meg, a bizonyítás már a mi dolgunk.
