22/02/2026
A Húsvét előtti böjt ideje remek alkalom a testi, lelki tisztulásra.
Van, akinek a testtel kapcsolatos lemondások nehezebbek. Szerintem itt nagyon fontos önmagunk valódi ismerete. Senkit nem érdemes utánozni. Azt nézd meg, mi az, ami feladat neked, és nem olyan könnyű megtenni? Olyat vállalj. Érdemes.
Azt gondolom, hogy a testi önfegyelmezéssel egybekötött tisztulás mellett a lelki megtisztulás még fontosabb.
Azoknak, akik utat járnak és napi szinten dolgoznak a Kapcsolaton, a lelki jelenlét napi gyakorlat. Mégis lehet ezen a pályán is mélyülni.
Ahogy írtam korábban, amikor egyszerre sokan csinálják ugyanazt, a tér támogatása erősen érezhető.
Utat járni a jézusi tanítások nélkül nem igazán lehet szerintem. Persze ez azt is jelenti, hogy olykor keresztre feszülünk mi magunk is. Talán az sem meglepő, hogy olyanok által feszülünk föl, akik a szívünkhöz igen közel állnak vagy álltak. Ilyen ez…
Szép és mély megértések érkezhetnek meg hozzánk egy ilyen tisztulási folyamatban.
Az egyik legszebb megértésem volt a különbség, az áldozat vagyok vagy áldozatot hozok, között. Nem mindegy.
Áldozatok nélkül nincs út. Áldozatot vállalni nemes, szép és felemelő.
A mi őseink ezt sokszor másként élték meg. Az önmunka során rengeteg energiát fektettünk abba, hogy az örökül kapott áldozati mintákat lerakjuk.
Amikor ez megtörténik és kint vagyunk az “áldozat vagyok” mélységeiből, megérkezhet az áldozatvállalás valódi rezgése.
A hamis egó most sem ezt kérné Karácsonyra…
De a régi mintából felszabadult lélek érti.
Amikor áldozatot vállalok, akkor az egy belső döntés. Felelősséggel, tudatosan teszem valami olyan célért, amiért bármilyen lemondás megéri🤍. A lelki út ilyen. Ezért is olyan nehéz sokszor, de megéri. Mindig.
Szeretek ezen elmélkedni mostanában.
Táncolunk tovább…
