23/10/2025
Hogy mi minden van egy régi röntgenfelvétel mögött?
Emberek a Vertebra Alapítvány mögött sorozatunkban részletet közlünk a 09.27-én megrendezett harmadik Scoliosis Konferencia köszöntőjéből, amelyből kiderül Horváth-Németh Zsófia kuratóriumi elnök személyes érintettsége, saját története és elkötelezettsége a gerincferdülés ügye kapcsán.
"Szeretnék megosztani Önökkel egy személyes történetet – hiszen számomra nemcsak szakmai, hanem nagyon mélyen személyes ügy is a scoliosis.
Kiskamaszként, bő 35 évvel ezelőtt egy baleset kapcsán derült ki, hogy erős gerincferdülésem van. A szüleim számos szakemberhez elvittek, és többen azon a véleményen voltak, hogy műtétre lesz szükségem.
Ez kellőképpen rémisztően hangzott, különösen azért, mert akkoriban nagyon kevés információ és tájékozódási lehetőség állt a rendelkezésünkre itthon arról, hogy mit is jelent ez.
Egy szerencsés és sorsfordítónak bizonyult találkozásnak köszönhetően a szüleimmel eljutottunk az akkor Németországban praktizáló, de éppen hazalátogató fiatal gerincsebészhez, dr. Jeszenszky Dezsőhöz. Ő látva az esetemet azt javasolta, hogy utazzunk ki Németországba, és próbálkozzunk meg egy korzettel, hátha meg lehet állítani a görbület rosszabbodását.
Bad Wildungenben Marlok Ferenc — Feri bácsi — elkészítette az első Chêneau típusú fűzőmet, amivel a legelsők egyike lehettem Magyarországon, aki ilyen típusú fűzőt viselt.
Útravalóként egyetlen VHS-kazettán megkaptuk a gyógytorna anyagát, majd hazatérve egy légüres térbe kerülve és rengeteg bizonytalansággal szembenézve kellett helytállnunk – szülőként, gyerekként egyaránt.
Akkoriban, a 90-es évek elején még nagyon más volt a helyzet, nem voltak támogató csoportok, nem volt kitől kérdezni, nem léteztek közösségek, ahol bátran fel lehetett volna tenni a kérdéseket vagy megosztani a félelmeket.
A fűzőviselés számomra és a szüleim számára is rendkívül magányos küzdelem volt.
Az én esetemnek szerencsés folytatása lett. Négy év fűzőviselés és kőkemény gyógytorna után a műtét elkerülhető volt, görbület látványosan javult én pedig megtapasztaltam mit jelent esélyt kapni: esélyt egy teljes életre.
A történet folytatását talán többen ismerik önök közül, az akkori tapasztalatok annyira mély nyomot hagytak a családunkban, hogy édesapám, Németh Tamás elkötelezett támogatója lett a gerincferdüléssel élő gyerekeknek. A Jeszenszky professzor által alapított Vertebra Alapítvány elnökeként és a Salus alapítójaként fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy minél több gyerek számára legyen elérhető a korszerű kezelés, a korzett, a tájékoztatás és szakmai háttér.
A saját történetemet azért is meséltem el, mert talán megmutatja, hogy honnan indultunk a 90-es évek elején, és mennyire hosszú utat tettünk meg azóta. Akkoriban szinte elképzelhetetlen volt az a szemlélet, az a komplex támogatás, ami ma már egy scoliosissal élő, műtétre készülő vagy azon átesett gyerek számára elérhető.
A Vertebra legfőbb küldetése, hogy ezek a gyerekek és családjaik soha többé ne érezzék magukat egyedül.
Legyen egy hely, ahol kérdéseket lehet feltenni.
Legyen egy közösség, ahol megoszthatók a tapasztalatok.
Legyen információ, szakmai hitelesség, és legyen érzelmi támasz.
Külön szeretném kiemelni az alapítvány operatív vezetője, Schuster Barbara munkáját. Neki köszönhetően a Vertebra ma Magyarországon az egyetlen olyan betegsegítő szervezet, amely kifejezetten a gerincferdüléssel élő gyerekek és családjaik pszichés támogatását, a betegkísérést, a hiteles tájékoztatást és a szakmai edukálást tekinti fő feladatának. Ő a valódi motorja annak, hogy ez a közösség él és fejlődik.
A mai konferencia is ennek a közösségnek a bizonyítéka.
Egy olyan szakmai és emberi találkozási pont, ahol orvosok, gyógytornászok, ortopédtechnikusok, pszichológusok, és az egészségügy egyéb területeiről érkező szakemberek együtt gondolkodhatnak. Hiszem, hogy a közös tudás, tapasztalat és elhivatottság képes jobbá tenni a gerincferdüléssel élő gyerekek életét.
3 évvel ezelőtt, édesapám halála után átvehettem a Vertebra kuratóriumi elnöki tisztjét, és nagy örömmel tölt el, hogy a Vertebra közösséget tud teremteni olyan családoknak, akik egykor mi is voltunk.
Ezúton is szeretném megköszönni minden előadónak, hogy elfogadta a meghívásunkat, és megosztja velünk tudását. Köszönöm a résztvevőknek, hogy eljöttek, hogy kérdeznek, hogy tapasztalataikat megosztják. És külön köszönöm mindazoknak, akik munkájukkal, támogatásukkal lehetővé tették, hogy ez a konferencia létrejöhessen.
Engedjék meg, hogy végül egy gondolattal zárjam: a gerincferülés kezelése nem csupán orvosi feladat. Ez egy közösségi ügy, amelyben mindenkinek helye van – szakembereknek, szülőknek, gyerekeknek, támogatóknak. A Vertebra Alapítvány ebben a közösségben szeretne biztos pont lenni, és bízom benne, hogy a mai nap is erősíteni fogja mindannyiunkban azt az érzést: nem vagyunk egyedül."
(Elhangzott: Horváth-Németh Zsófia, 2025.09.27. Scoliosis Konferencia)
