23/07/2025
Időnként a lelkünkre nehezedik a sötétség.
Talán egyszerű törvényszerűségből, hiszen a nappalt az éjszaka követi. Talán emlékeztetőül, hogy legközelebb hajnalhasadáskor mélyebben átélhessük a fény felemelő könnyedségét. Esetleg tanító jelleggel, hogy megértsünk egy történés mélyén húzódó homályba borult részletet. Lehet, hogy a sötétben felejtettünk magunkból valamit, amit régóta tapogatózva keresünk, és még mélyebbre kell ereszkednünk érte. Talán csak felhívja a figyelmet egy régóta dédelgetett, fájdalmas emlékre.
Sokáig tűnődtem azon, hogy mi az, ami ebben az állapotban segít tovább haladni az úton, és hogy az a valami hol van? Belőlem fakad, vagy kívülről érkezik? A lélek sötét éjszakájában az alaktalanban hol kezdődik a kint és a bent, a fent és a lent? Kételyek között vergődve hogyan is választhatnám szét ezeket, és én mégis megteszem újra és újra és újra.
Fogadd szeretettel ezt az aprónak tűnő szösszenetet.
Bizonyosság, 25x30 cm, olaj, vászon, 2025
