23/01/2018
DOMINANCIA ÉS ALÁRENDELŐDÉS – ÖRÖKKÉ VELÜNK MARADNAK?
Mindig voltak karizmatikus megmondók, sőt gátlástalan hatalmaskodók, és olyanok is, akik soha nem nőnek fel a mintakövetésből, manipulálhatók és kihasználhatók.
Viszont, ha jól belegondolsz, a világtörténelem során az összes, ember által egymásnak okozott szenvedést pontosan ez a gátlástalan hatalomvágy és arrogáns dominancia, a másik oldalról pedig a kritikátlan és alárendelődő, kihasználható jámborság idézte elő. A kielégíthetetlen kontroll-mánia, és a védelmet kereső, behódoló igazodás.
Javaslok egy gondolatkísérletet. Mi lenne, ha bezárnánk egy rezervátumba az összes önmérsékletre képtelen, kontrollmániás, egocentrikus fazont, akik megkeserítik az életünket? A szelídeket pedig odakint hagynánk az elnyomóik nélkül, szervezzék meg a maguk békésebb módján az életüket...
Szerinted mi történne?
A domináns agresszívek valószínűleg halomra ölik egymást, és a lecsökkent létszámnál beáll egy hierarchikus betagolódás a megmaradtak között. Egy megalomán fődominánssal az élükön, akár a maffiában a Keresztapa.
A szelídek közül pedig ugyanúgy kiválasztódnának a karizmatikus megmondók, és visszaállna az elkülönítés előtti hierarchikus rend valamelyest szelídebb formában, amelyben talán egy ideig kevésbé agresszív eszközökkel bántanák egymást az emberek. Hiszen közöttük is ugyanúgy maradnának okosabbak, erőszakosabbak, akiket a többiek fenntartás nélkül követnek. Mindazok, akik nem tudják, merre menjenek, mert még nincs önálló megítélő képességük, rálátásuk és véleményük... (Ez egyébként így van rendjén, ha jószándék vezérli a vezető egyéniségeket, és nyitottság, fejlődni vágyás a követőket, akár a szülő-gyermeki kapcsolatokban.)
Aztán a rezervátumba zártak valószínűleg kitörnek és leigáznák a szelídek zsengébb, erőtlenebb, de hasonlóan működő, 'erősek és gyengék' tagozódású társadalmát. Konyec, kedves tudattársak! Vége a következő körnek - a történelem megismétli önmagát. Így volt mindig, így van most is. A karaván halad, a kutyák ugatnak és terelnek, mi pedig követjük a jól bevált mintákat. Szadisták és mazochisták megtalálják egymást! De meddig még?
Szerinted van ebből kiút? Meg lehet haladni valamilyen módon a hatalmaskodást és a behódolást?
Lenne kiút, meg lehetne haladni, ha az önismeret, amit az összes tudásból valóban egész életében, óvodától a halálos ágyáig hasznosíthat az ember - elismerten kötelező oktatási anyag lehetne. Még a felnőttképzésben is. Hogy az emberek a mértéktelen önzést és ügyeskedést meg tudják haladni magukban... ami önismereti munka nélkül nem megy.
Mert hogy az alapvető biztonsági szükségletünk kielégítési módja már egészen piciny korban kétféleképpen rögzül - természetesen először kiszolgáltatottként a szülői védelemkeresésben, majd kicsit később a kontroll gyakorlásában is, ami kórossá rögzülhet egy akaratosabb gyermek esetében, ha a bizalma a védettségben korábban már sérült. Belejátszik ebbe az újszülött "hozott" energetikája - akaratossága, vagy érzékenysége, és a szülők, tesók hasonló tulajdonságai amelyekből egy adott kombináció kialakul, és amitől a gyerek domináns lesz, vagy mintakövető alárendelődő. Amely minőségek megélése egyben fejlődési feladat is mindenki számára és megvan a maga ideje gyermekkorban, csak az gond, ha felnőtt létére valaki egyik vagy másik viselkedésbe beleragad, míg a másikra képtelen.
Hiszen mindenkinek megvan a lehetősége, így a szülőknek is még a gyermekvállalás előtt, hogy önmaguk féloldalas működési mintáin változtassanak az önismereti gyakorlás segítségével. A kisgyermekeknél már óvodás korban kitűnik a kétféle hajlam valamelyik véglete, amit tudatosan kompenzálni/korrigálni lehet az iskolás évek és a felnőtté érés folyamata során, ha a megfelelő hatások érik, és az ellen-mintákkal való tudatos szembesítés, valamint azok gyakorlási lehetősége fennáll - biztonságos, védett közegben. Végül felnőttként is, ha már nincsenek gyermeknevelési kötelezettségeink, önképzéssel soha nem késő megszabadulni a hatalmi játszmázástól, s ezáltal jobb emberré, érettebb személyiséggé válni... a hibás mintákat nem tovább éltetni a világban! Ez mindenki önmaga és utódai, végső soron pedig embertársai iráni felelőssége kellene legyen!
Ha a kiegyensúlyozott, érett Felnőtt személyiség képe lenne 'trendi' a köztudatban, és elérendő érték a társadalomban, aki önkontrollal, önmérséklettel és önmaga tudatállapotai feletti uralommal rendelkezik, nem pedig a nyomulós, ügyeskedő fajtája... Vagy ha nem éppen a feltétlen lojalitással és szervilitással lehetne kiszámíthatóbban boldogulni talán majd egyszer az életben - akkor lehet kevesebb energiaszerző, hatalmi játszmával áthatott az életünk.
Te is kellesz hozzá, hogy ez megvalósulhasson!