02/01/2026
Vannak gyerekek, akik látszólag jól működnek.
És vannak gyerekek, akiknek ez már az elején is nehéz volt.
Van, aki úgy érkezik az iskolába,
hogy az alapok még nem álltak teljesen össze.
Van, aki lassabban érik,
nehezebben figyel,
több mozgásra lenne szüksége.
És van, aki eleinte „bírja”,
csak idővel kezd elfáradni.
A közös bennük nem a képesség.
Hanem az, hogy nagyon sok energiát használnak el a működéshez.
Az iskolában figyelnek.
Alkalmazkodnak.
Megpróbálnak megfelelni.
Otthon viszont gyakran ezt látjuk:
– tanulás után teljes kimerülés
– feszültség, kiborulás, sírás
– lassú munkatempó
– sok „nem megy”, „nem tudom”, „hagyjuk”
– állandó mozgás, fészkelődés, vagy épp teljes kifáradás
– olyan érzés, mintha mindenhez több erő kellene
Ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy
„majd belejön”,
„csak idő kell”,
„ilyen a természete”.
Pedig sok esetben ezek a gyerekek nem azért működnek így, mert nehezebbek,
hanem mert kompenzálnak.
Megtanulnak együtt élni azzal,
hogy a működés több erőfeszítést igényel tőlük.
Megtanulják elfedni,
megoldani,
átvészelni.
Ez nem lustaság.
Nem rossz hozzáállás.
És nem nevelési hiba.
Ez egy jelzés.
Azt mutatja, hogy a gyerek nem stabil alapokról dolgozik,
és az idegrendszerének támogatásra van szüksége.
Ha szülőként ismerős ez az érzés,
érdemes megállni egy pillanatra,
és nem azt kérdezni, hogy
„hogyan tudna még többet kibírni”,
hanem azt, hogy
hogyan tudna kevesebb erőfeszítéssel működni.
Szabó Beatrix
X Okosító Bázis
06 20 574 2016
x.okositobazis@gmail.com
