04/09/2025
A diktátor is ember?
avagy
Miért több 1 perc mint 150 év?
Putyin és Hszi Csin-ping üzenete önmagukról és rólunk
A két diktátor, élet és halál urai találkoztak nemrég. Bekapcsolva maradt egy mikrofon és belehallgathattunk, hogy miről beszélgetnek egymás között. Kicsit láthattuk az emberi oldalukat, mert nem politikáról csevegnek, hanem az életük értelme és a halálfélelem sejlik át abból a néhány elkapott mondatból.
Az életük és a haláluk az ami foglalkoztatja őket.
Arról beszél a két 72 éves ember, hogy régen alig élte meg valaki a 70 éves kort, ma meg "gyereknek számítanak" és arról, hogy orvosi módszerekkel hosszabb ideig, "150 évig vagy akár örökre is élhetnek."
A hatalom számos lehetőséget ad, sokmindent megtehetnek amit más nem, de az életük idejét nem tehetik végtelenné. Mégis emberi módon vágynak erre, talán erre vágynának a legjobban.
Sokmindent kontrollálnak, de újra és újra eszükbe jut, hogy az életük hosszát nem tudják lényegesen befolyásolni.
Egyébként is vélhetően sokkal kevésbé tudják kontrollálni a folyamatokat mint gondoljuk. Mindketten a saját országuk, kultúrájuk által elvárt irányokat folytatnak, attól vezetőként sem térhetnek el jelentősen, így a szerepeik sokkal több kötöttséget jelentenek számukra mint szabadságot. Még sok döntést hoznak amely nagyrészt rajtuk múlik.
Az életük végessége azonban nem rajtuk múlik.
70 éves és még gyerek? Milyen egyszerű és árulkodó torzítás ez. Tudja, hogy ez már időskor és mégis azt mondja, hogy ez ma már semmi. Egyáltalán nem tűnnek gyerekeknek és tudniuk kell, hogy az életük utolsó szakaszában vannak.
A hallhatatlanságról természetesen ők is álmodnak, de ez nem csak náluk jelenik meg, hanem a kultúránkban, a vallásokban és a tudományos gondolkodásban is.
A tudomány valóban nagyon sokat tett az életünk meghosszabításáért, 100 évvel ezelőtt az várható élettartam világátlaga 31 év volt, ami mai szemmel nézve nem sok. Azóta volt számos egészségügyi fejlesztés, oltások, antibiotikum stb. amelyek megtöbbszörzték az életünk hosszát.
De nem lettünk halhatatlanok.
A halhatatlanságot többféle módon várhatunk, a kultúrától, vallástól, társadalmi kortól függően.
Van, aki a test megőrzését képzeli el, más a lélek túlélését, megint más azt, hogy nyomot hagyunk magunk után és abban élünk tovább. Más irányban keressük ugyanazt, a biztonságot, a kapcsolódást, az értelmet, a békét.
A halhatatlanság nem egyetlen és általános gondolat, hanem több, egymást átfedő gondolat az időről, a kapcsolódásról, a jelentésről és a felelősségről.
De a valódi kérdés nem az, hogy melyiknek mennyi a realitása, hanem az, hogy az élet végessége mit jelent számunkra, milyen kérdéseket és milyen válaszokat.
Az igazi kérdés nem a halál utáni, hanem a halál előtti élet, amely egyrészt közhelyes gondolat, ugyanakkor mégis csak ez vezethet el valódi válaszokhoz.
Gondokodhatunk örökéleten, de az életünk és a mai napunk véges.
A halál előtti élet kérdése az elvi kérdésektől visszavezet az életünk valódi kérdéseihez:
Hogy osztom be ma az időmet a figyelmemet, hogy törődöm az életemmel, az egészségemmel, az emberi kapcsolataimmal?
A halandóság ijesztő. Természetes, hogy menekülőutakat keresünk: az orvostudományban, a vallásokban, abban, amit magunk után hagyunk. Ezek sokmindenben segíthetnek, de ha nem kapcsoljuk őket össze a hétköznapokkal, az életünk mindennapi valóságával, akkor könnyen maradnak szép, de távoli fantáziák.
Az élet és a halál közötti váltás fontos kérdés, amelyre nincs ráhatásunk, ugyanakkor van számos olyan ritmus, amelyre van. A munka és pihenés ritmusa, az alvás és ébrenlét, a kapcsolódás és egyedüllét, a kötelesség és az önfeledtség szintén az életünknek a minőségei, amelyek váltakoznak. Ezek a valódi kérdései az életünknek.
Ahogy az életünk véges, úgy a pihenésre, kapcsolódásra, intimitásra, énidőre sincs végtelen időnk, nem csak az életünkben, hanem egy hétben, egy napban és egy órában sem.
Nem választhatjuk azt korlátlan mennyiségben amit szeretnénk, de ez nem jelenti azt, hogy ne csinálhatnánk máshogy ha figyelünk erre.
Nem élhetünk örökké, de nem is csak az számít, hogy hány évig élünk, lényegesebb szempont lehet az egészségben töltött évek száma. Amikor egészséges életmódról beszélünk, akkor a cél nem csak az élet meghosszabbítása, hanem az, hogy mennyi ideig élünk egészségesen. Amikor arról van szó, hogy mennyit alszunk, mozgunk, mit eszünk, dohányzunk vagy alkoholt fogyasztunk, akkor nem csak az életünk hosszáról döntünk, hanem arról is, hogy azt meddig töltjük azt egészségesen. Természetesen ez nem csak rajtunk múlik, de a mai betegségek jelentős részét az életmód okozza, amelyre nagyon jelentős hatásunk van.
Az is kérdés, hogy a figyelmünket mi felé fordítjuk. Ha párhuzamosan sokfelé figyelünk, ha a pillanatnyi örömöket keressük, akkor a több kevesebb is lehet. A sok párhuzamos felszínes élmény nem biztos, hogy összeadódva tényleg több az elmélyült jelenléttel megélt pillanatoknál.
Az emberi kapcsolatokban van amit csak akkor lehet kimondani, amikor ki lehet mondani, van amit csak akkor lehet megélni, amikor meg lehet élni. Senkinek sincs ideje annyi és olyan elmélyült emberi kapcsolatra, amilyet szeretne, mégis érdemes ezt néhána átgondolni és újratervezni.
Sokszor a halál előtti életre való odafigyelés túl egyszerűnek tűnik, túl hétköznapinak. Ugyanakkor az életünk pillanatokból, hétköznapokból áll leginkább.
Az élet sok jelen pillanat, sok itt és most.
Lényegében az egész életünk az.
Az igazi kérdés mindig a jelen pillanat, nem pedig egy elképzelt jövő.
Ezért a jelen pillanat lehet több és fontosabb mint a következő 150 év (vagy annak hiánya), mert akkor létezünk valójában, ha az adott pillanatban igazán jelen tudunk lenni.
Nem érdekel, hogy bármelyik diktátor hogy küzd meg ezekkel a kérdésekkel. Az viszont igen, hogy mi, hogy én és mindenki, aki időt és figyelmet szánt egy ilyen hosszú szöveg elolvasására, milyen kérdéseket és milyen válaszokat ad:
Ha van kedved, oszd meg egy kommentben, hogy milyen kérdések merültek fel benned a saját életeddel kapcsolatban, hogy korábban milyen válaszokat adtál jól vagy rosszul ezekre a kérdésekre és hogy milyen válaszok jutnak eszedbe mostanában vagy éppen most.
Köszönöm, ha leírod és azt is, ha megosztod ezt a posztot!
