Jog és Pszichológia

28/01/2026

26/01/2026

Lelkileg kiüresedettnek és állandóan kimerültnek érzed magad? Vasárnap este már szorongva gondolsz a hétfő reggelre? Ráadásul azt veszed észre, hogy a feszültséged már a családi életedre is hatással van? Ha igen, akkor nem árt odafigyelned, mert lehet, hogy a kiégés útjára léptél.

Teljesítményorientált világunkban a kiégés egy a világot sebesen elsöprő jelenség. Nem véletlenül! A legtöbben rengeteget dolgozunk, ráadásul a modern technikának köszönhetően állandóan elérhetőek vagyunk. A hosszan tartó érzelmi és fizikai megterhelés azonban senkivel sem kivételez és idővel megbosszulja önmagát. És amit a kiégés kapcsán kevesen tudnak: a belőle való felépülés sokkal hosszabb és nehezebb, mint a megelőzése.

Teljesítményorientált világunkban a kiégés egy a világot sebesen elsöprő jelenség. Nem véletlenül! A legtöbben rengeteget dolgozunk, ráadásul a modern technikának köszönhetően állandóan elérhetőek vagyunk. A hosszan tartó érzelmi és fizikai megterhelés azonban senkivel sem...

27/12/2025

Köszönjük szépen az egész éves figyelmeteket, és külön köszönjük mindenkinek, aki megtisztelt bennünket a jelenlétével az év bármelyik Jog és Pszichológia programján! Nagyon boldog karácsonyt és kellemes pihenést kívánunk! Reméljük, hogy sokatokkal találkozunk majd jövőre is!

21/12/2025

"Légyszi, ne! Ne süss idén is ötfélét! Ne főzz huszonöt főre! Ne sírj a konyhában este tízkor a fáradtságtól! Ne akarj megfulladni a plázában tolongva! Ne szorítsa a torkod a fájdalom, hogy megint egyedül vagy hagyva a feladattal! Ne várd, hogy vége legyen az egésznek!
1. De a gyerekek…
A gyerekeidnek légyszi, ne mutasd azt a példát, hogy a beledet ki kell tekerni karácsony előtt azért a két várható bókért. Szerintem nincs szükségük rá. Jó emlékekre: vidámságra és figyelemre van szükségük, nem aszalt szilvával töltött csirkére mazsolás rizzsel és négyszáz szem házi készítésű bonbonra.
2. De a szülőkkel/rokonokkal nem lehet…
Nem, nem értenék meg az étteremből rendelt vacsorát, elhiszem. De a feleannyi süteményt, kisebb felhajtást, szolidabb ajándékozást meg fogják érteni, csak m**d kimondani. “Fáradt vagyok, felnőtt vagyok, boldog akarok lenni és ehhez nem az kell, hogy még két tepsi zserbón dermedjen a csoki, hanem, hogy itt legyél velem, meg az unokákkal.” Ha ez sem érthető… akkor ki miatt hozol éppen áldozatot?
3. De hát mégis egyszer egy évben...
Ott a pont! Miért csak karácsonykor lehet ünnepelni? Különleges receptet kipróbálni? Találkozni a messze élőkkel? Ami ezek közül neked fontos (és nem nekem, vagy a szomszédnak, vagy a keresztanyunak), azt megoldhatod évközben is.
Ami máskor sem fontos, azzal miért pont most kell foglalkozni? Nem kell irreális terheket vállalni és három napba belesűríteni azt, ahogyan egyébként élni szeretnéd az életedet.
4. De a dédi receptjétől/a fa illatától/a nagy ajándéktól lesz karácsony a karácsony…
Rossz hírem van: a karácsony olyan, amilyenné teszed. A dédire emlékszel a mákos süti nélkül is, a facipelős hátfájás übereli a fenyőillatot és a nyolc havi hiteltörlesztés rá fog telepedni a következő évre. Ülj le és írd már össze, hogy mi az, amitől te, most, 2019 karácsonyán boldog lennél?
Kérlek szépen, ne légy karácsonyi mártír!
Tedd le idén a szokásokat, az udvariasságot és próbáld ki, hogy milyen egy kicsikét máshogy. Milyen, amikor kipihent vagy, nem vállalod túl magad, nincs aggódás és az van körülötted, aki igazán szeret és törődik veled. "
Mag Veronika írása

08/12/2025

„A gyerek nem csak azt érzi meg, aminek értelmét felfogja. A veszekedő szülők fojtott, halk hangon szidják egymást, vagy éppen kihúzódtak, és suttogva gyűlölködnek a konyhában. Nézzünk hirtelen a gyerekre: milyen ijedt arccal gubbaszt a sarokban. Játékát is abbahagyta. Még talán a száját is kicsit eltátja. Gádor Béla írta egyik karcolatában, hogy kutyája, ha a séta szót meghallotta, azt hitte azonnal: őt viszik sétálni, s nem lehetett vele bírni többé. Az író megbeszélte feleségével, hogy a séta szót ezentúl dánul fogják mondani – a könyvtárba ment, és kikereste a német–dán nagyszótárból. Néhány nap múlva a felesége megkérdezte dánul: nem megyünk sétálni? Az író értetlenül nézett rá, már elfelejtette, hogy mit beszéltek meg, elfelejtette a dán szöveget, de a kutya – aki életében először hallotta a dán szót – őrjöngve ugrált fel: ő megértette. Nem a szót persze. A hangulatot, a helyzetet. Ne nézzük a kiskutyánál kevesebbre a gyereket sem." Dr. Vekerdy Tamás