27/12/2025
Érdekes dolog ez a gyereknevelés.
Ma ismét felfedeztem valamit, ami a jógaórák tartásához hasonló.
Andris talált egy lufit, amit úgy gondolt jó ötlet felfújni és odaadni a 11 hónaposnak 😄
Természetesen nem számolt azzal, hogy gyermek azonnal rámarkol, kockáztatva ezzel, hogy ott kidurran a lufi.
Miközben teregettem hallom, hogy mondja neki: ne markolj bele mert kidurran.
Amiből gyermek feltehetően még csak annyit ért meg, hogy - markold 😅
Az átszűrődő hangokból ítélve, nem sikeres az óvatosságra intés..
Átszólva a másik szobába jelzem, hogy mivel életében nem használtuk még a 'kidurran' szót valószínűleg nem is érti mit szeretne tőle az apja 😃 ráadásul praktikusabb azt mondani, hogy mit szeretnénk, hogy csináljon, s emellé még jobb mutatni is azt, jó példával elől járva.
Ekkor jutott eszembe a mondat: Úgy csináld, mintha egy külföldi először járna jóga órán, mondod és mutatod is, mit kell csinálni, ha kell 100x, és előbb utóbb érteni fogja 😁
Majd a továbbra is átszűrődő hangokból ítélve, sikeres volt a taktika váltás, mert utána leginkább már a lufi ütögető hangok és baba kacaj hallatszott a "ne... ne..nem.." helyett 🩵
Ez egyébként fontos tanítás nekünk felnőtteknek is. Hiszen túl sokszor koncentrálunk arra, hogy mit nem szabad, nem kéne, nem helyes stb
Most ez egy jó emlékeztető számomra is arra, hogy átformáljam a gondolkodásom és a tiltás helyett cselekvésre ösztönözzem magamat is. Ha valamit másképp csinálnék pl nem szeretnék már számomra fölösleges holmikkal együtt élni, felhalmozni, akkor ne az általuk generált káoszra fókuszáljak, ami stresszel és frusztrálttá tesz, ne arra, hogy nem akarom.
Hanem arra, hogy legyen rend, rendszer és ami marad az hasznos legyen számunkra így teremtve egy nyugodtabb teret magunk körül.
De ezt ám bármire lehet alkalmazni az életünkben. Ezt a példát csak azért írtam le, mert épp ebben vagyunk benne.
Itt az ideje, hogy elengedjük a régit, hogy helyet teremthessünk valami újnak.
Lassan egy éve vagyunk egy család, hihetetlen, hogy eltelt ez az idő, mennyit csiszolódtunk és változtunk közben.
Ennek a változásnak a hozadéka, hogy vannak dolgok, amikre már nincs szükségünk az életünkben.
Ehhez most azt érzem nagyszerű segítséget kaptam az élettől, hogy ezzel a ma délelőtti gondolattal kísérve kezdjünk neki a pont mától tervezett szelektálásnak.
Soha jobbkor. Ez is csak olyan, mint egy jóga óra. A lényegre koncentrált figyelemmel, a megfelelő iránymutatással és a megfelelő cselekvéssel haladni az utunkon tovább.
