17/01/2026
Nem azért hallgatok, mert nincs mit mondanom.
A legnagyobb akadályom sokáig én magam voltam.
Mindenki okulására!
Sokszor szabotálom saját magam a gátlásosságom miatt. Egyszerűen nem hiszem el, hogy valakinek PONT az én véleményemre, tudásomra, tapasztalataimra, segítségemre, esetleg a barátságomra lenne igénye, vagy hogy kíváncsi lenne arra, ha velem valami említésre méltó dolog történik.
Ez nemcsak a magánéletemben okoz fennakadásokat, tesz nehézzé vagy lehetetlenít el kapcsolódásokat, akadályoz barátságokat, hanem a hivatásomban is erősen bekorlátoz, eltántorít attól, hogy a lehetőségeimet határozottabban keressem és felvállaljam azt, amit tudok és képviselek.
Elhatároztam azonban, hogy idén ezen változtatok. Mert ez nem „ilyen vagyok” kérdés, hanem egy olyan minta, ami a kapcsolataimat és a szakmai utamat is visszafogja, és amin dolgozni kell.
Minden tőlem telhetőt megteszek ennek a leküzdéséért, és többet fogok mutatni abból, amit elértem, amit tanultam, amit tapasztaltam. Nem dicsekvésként, hanem annak elfogadásaként, hogy ezek értékek, amelyek mögött munka, idő és fejlődés van — és jogom van rájuk büszkének lenni.
Bízom benne, hogy ezzel nemcsak magamnak segítek, hanem másoknak is, akik hasonló cipőben járnak, és talán most először érzik meg, hogy ezen lehet — és kell — változtatni.
Vállaljuk büszkén az eredményeinket!
