04/07/2023
"Rossz hírem van: az un. orvostudományba vetett hit/bizalom nem átmenetileg meggyengült, hanem egy jelentős területen eltűnt, és átadta a helyét valami atavisztikus életvédő reflexnek sokunkban...
Az orvosok, főként a gyógyszergyárak "porszívóügynökei" által lefizetett és agymosottá tett "receptírogató, oltásbeadogató, kísérletezgető" pancserek a köznép egy részének szemében kimondottan a régi pártitkárok, TSZ elnökök és körzeti meghízottak ...ööö..bocsánat, körzeti megbízottak szintjén közöttünk élő, hatalommorzsáival visszaélő társadalmi fekéllyé degradálódtak...akik valami zavaros elvet követőnek mutatkoznak, de kilóg a kapanyél a szájukból, meg ott virít a lábukon a piros zokni, amit a legtöbbet ígérő "orvoslátogató" húzott rájuk...
Az a kiszolgáltatottság, ami egy egészséges ember részéről is már adott, az egy beteg részéről hatványozottan nagyobb.
Minél nagyobb a baj, annál drámaibb a függőség😢...és ez pedig sokakból a legrosszabbat hozza ki.
És most olyan "szakmázós" részletbe nem is mentem bele, amibe Letoha doktor minket itt időről időre be szokott avatni...
Én (aki SOTE-t végzett vagyok) megdöbbenve tapasztaltam magamon a kritikai szemléletem eltorzulását "élethalálharc"-ra jellemző fekete-fehér, igen-nem-re redukálódva...
Előbb gyakorlati eredményeket firtató oltáskritikussá váltam, és ahogyan eredményről eredményre nem tudva jutni, elakadtam a kutakodásban, úgy váltam MEGGYŐZŐDÉSES oltásellenzővé....és érzem az erőt, ami tovább húz lefelé a radikális oltásellenesség felé...
Nem vagyok hülye.
Az egyik gyerekem cukorbeteg 12 éves kora óta...gyógyszer-függök vagyunk.
Néhány órát se mindig élnénk túl pl. inzulin, vagy "életmentő kiskészlet" nélkül...
Járok fogorvoshoz, és a gyógyszervegyészet , orvosi implantátumok terén elért sikereket a saját bőrömön tapasztalom...
Ha leesnék az uborkafáról, vagy sodrófát törne szét a fejemen a feleségem, a sebészek ügyességére és a munkájukat segítő ipari termékekre én is rá lennék szorulva...
No...de "covidszerű tünetekkel" csak eszméletlen állapotban kerülnék orvos kezébe. Magamtól biztosan nem mennék a közelükbe sem!
Szó szerint az életemet féltem tőlük...hiteltelen, hazug, sumák és gyáva semmirekellőkként élnek a tudatomban....és ez borzasztó!
Ezek az emberek leküzdötték magukat az ellenségeim szintjére (ahol kb. egyedül vannak. Ugyanis nincsenek amúgy ellenségeim rajtuk kívül...), akik az esetleg kialakuló betegségemet, kiszolgáltatottságomat azonnal kihasználva elégtételt fognak venni rajtam...
Én '65- ben születtem.
Olyan középiskolába jártam, ahol évfolyamonként 8 osztály zsúfolódott be (mi voltunk az F osztály, de volt G, és még H is!) , osztályonként kb. 40 gyerekkel!
Ez több,mint ezer gyereket tett ki, 4 év alatt 2000 iskolatárssal hozott egy fedél alá a sors.
Írd és mond: egyetlen cukorbetegről sem tudtam.
A legnagyobb gyerekeim már 30 felettiek.
Az Ő iskoláikban sem igen volt még cukorbeteg.
A legkisebbek még gimisek. Ott, de előtte már az általános iskolájukban is évfolyamonként 3-5 1-es típusú diab. gyerek volt/van!
Gyerek koromban egy alföldi nagyközségben (ma, hogy kb. fele annyian lakják, mint a '70-es években, kisvárosnak nevezik) laktunk.
Az alsóváros anyám révén, a felsőváros apám révén szegről-végről rokon volt...az a tipikus méret volt, ahol még mindenki ismer mindenkit...1, azaz EGYETLEN EGY autista, ADHD-s gyerek sem volt a faluban...ma a feleakkorában tucatszám látni az utcán a látványosan azokat!
Mar a lelki furdalás, hogy eü. végzettségem dacára nem kétkedtem az elmúlt 40-50 év védőoltás túltengése közepette...
Annyira belém égett, hogy mi a tesómmal, uncsitesóimmal pont "lekéstük" a gyerekbénulást, és hogy ált. iskola végére himlőmentessé tettük a Földet, hogy fel sem merült bennem, hogy a gyerekbénulást, a himlőt, a kanyarót, a TBC-t nem is a felpörgetett oltási akciók eliminálták, hanem csak rontottak a helyzeten.
Ma pedig azt kutatom lázasan, és eddig sajnos eredménytelenül, hogy ha kezdenek szállingózni az unokák, miként menthetném ki őket a lelkiismeretlen, agymosott, gyógyszeriparnak lekötelezett, tekintélyelvű, terrorista orvostársadalom karmaiból úgy, hogy ha mégiscsak szükségünk volna némelyikük szakmai és jogi értelemben vett kompetenciáira, ne úgy forduljak hozzájuk, mint egy koncentrációs tábor foglya az őreihez..."
Tóth Csaba írása 🙏
https://www.facebook.com/profile.php?id=100013900172987
