02/04/2026
Tegnap bevallom megfordult a fejemben, hogy felmondjak és keressek egy lelkileg kevésbé megterhelő munkahelyet, de szeretnék még időt adni magamnak, hogy megerősítsem a lelkemet és sírás helyett inkább támogassam az embereket.
Persze lehet, hogy a sírással sincs semmi baj, mert utána mégiscsak jobban érzem magamat, de nem mindegy hol és mikor engedem szabadjára az érzéseimet...
Köszi, ha támogatjátok a lélekemelő tevékenységeimet és ötleteket 😘🙏:
https://www.facebook.com/share/p/1BAmnb3MvX/
Ma van 2 hónapja, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Integrált Intézményében dolgozom, mint szociális munkás, de úgy érzem, mintha már 2 éve lenne annyi minden történt bennem...
Pl. 2 napja, amikor a nappali melegedőben üldögéltem és épp teafiltereket kötözgettem össze, valamint szedtem le róla a papírdarabkákat, hogy ne főzzük bele azokat is a nagy lábosban, fel-felpillantottam nézni az embereket, akik reggelire, vagy/és teára, egy kis beszélgetésre, vagy csak melegedni jöttek be, esetleg picit szundikálni az asztalra téve a karjukat és ráhajtva a fejüket, mert éjszaka nem volt hová lehajtaniuk és fáradtak.
Megakadt a szemem Gabin, aki meredten nézett maga elé olyan szomorúsággal és elhagyatottsággal, amilyet még életemben nem láttam... Odamentem hozzá, leguggoltam mellé, óvatosan rátettem a hátára a kezemet és halkan megkérdeztem tőle miben segíthetek noha pontosan tudtam, hogy az elmúlt hetekben min ment keresztül... Meglepődött, hogy így kizökkentettem és csak kért valamit az adományraktárunkból, amit mondtam, hogy felhozok neki, amint egy kollégám levált kb.fél óra múlva. Halkan megköszönte és a fejével egy picit biccentett.
Visszaültem a számítógéphez és a teafiltereimhez. Alig mertem újra felnézni, mert amikor megláttam Gabi arcát, ahogy ismét azzal a szomorúsággal a szemében maga elé mered éreztem, hogy a szememből folynak a könnyek. Próbáltam visszatartani őket és tudatosítani magamban, hogy nem szabadna ennyire "bevonódnom", de az eszemet leuralta a szívem, úgyhogy pont kapóra jött, hogy elfogyott a tea és ki kellett mennem a konyhába készíteni egy újabb adagot.
Fogtam a csokorba készített teafiltereket és miközben a teát készítettem és újabb adag vizet tettem fel főni, hagytam, hogy a könnyeim szanaszét áztassák az arcomat és így egy kicsit megnyugodjon a lelkem...
Papírtörlővel letöröltem az így tökéletesen eltávolított "vízálló" szempillaspirálomat, vettem pár mély levegőt és ismét "csatába" indítottam magamat a szomorúság és elkeseredettség ellen.
Beraktam egy kellemes zenét és mosolyogva fogadtam az embereket, akik ingyenesítőt kértek az elveszett okmányaik igényléséhez, vagy a postájukat átvenni, amik hozzánk érkeznek, vagy internetes időt kérni az egyik számítógépünkhöz, hogy azon megnézzék a leveleiket és munkát keressenek.
Hajnali 5 óra van és egy ideje azon töröm a fejemet hogyan osszam meg veletek az ehavi program tervemet, amihez engedélyt kaptam, hogy megvalósíthassam az ügyfelek részére az anyagi költségeket pedig felajánlottam, hogy a Test- és Lélekszépítő Alapítvány állja, amihez keresek állandó Támogatókat, mert eltökélt szándékom, hogy innentől kezdve minden hónapba szeretnék elvinni 10-15 ügyfelet olyan programokra, amik vidámságot hoznak az életükbe. Ügyfelenként 3-5 ezer Ft úgyhogy ha szívesen segítenétek ebben, akkor kérlek, hogy az alábbi bankszámlaszámra utaljatok és a közleménybe írjátok bele: havi programra
Test és Lélekszépítő Alapítvány
Erste Bank 11600006-00000000-93882596
Természetesen mindegyik programról fogok beszámolót készíteni, úgyhogy látni/tudni fogjátok miben támogattatok.
Köszönöm szépen 🙏!
