Mi a nyitvatartási idő?

Kedd 08:00 - 18:00 Szerda 08:00 - 18:00 Csütörtök 08:00 - 18:00 Péntek 08:00 - 18:00

https://www.facebook.com/BudaiBalance, https://www.facebook.com/share/p/15fQepNizX/

Drelyó Ágnes pszichológus, szexuálpszichológiai és párkapcsolati szakértő, Lövőház Utca 21, Budapest (2025)

03/10/2025

A munkahelyi konfliktusok elkerülhetetlenek, hiszen olyan környezetben dolgozunk, ahol nem mi választjuk meg a kollégáinkat, és nem feltétlenül osztozunk ugyanabban az értékrendben. Ilyen helyzetekben kulcsfontosságú, hogy megfelelően képviseljük az érdekeinket. Hogyan lehet jól vitatkozni, hogyan álljunk ki magunkért anélkül, hogy veszekedésbe torkollna a beszélgetés?
Pszichológus szakértőként a Glamour kérdéseire válaszolva jártuk körbe ezt a témát, és mutatjuk be a hatékony munkahelyi érdekérvényesítés alapelveit.

Ajánlom elolvasásra szíves figyelmetekbe!

https://www.glamour.hu/plusz/eletmod/munkahely-vita-erdekervenyesites-karrier/wnmes8j

Hogyan vitatkozz jól a munkahelyen?

Munkahelyen kiállni magunkért nem könnyű. A
munkahely ugyanis nem a komfortzónánk része. Nem a
barátaink és nem az általunk választott, azonos
értékrendet képviselő emberek vesznek körül, így nincs
befolyásunk arra, kikkel dolgozunk együtt. Feszültebb
helyzetekben különösen nagy a kihívás: úgy kell
helytállnunk, hogy a saját ügyvédünkként képviseljük az
érdekeinket. Ilyenkor kiemelten fontos, hogy
érzelmeinket félretéve ne veszekedjünk, hanem építő
módon vitatkozzunk. Érdekérvényesítés következik –
hogyan állj ki magadért profin?
Generációs különbségek
Miért nem hozzuk otthonról a munkahelyi vitatkozás és
önérvényesítés kultúráját, mint az amerikai fiatalok?
Szüleink generációja teljesen másként szocializálódott,
így más minta volt előttünk gyerekként.
„A mai társadalomban az emberek a szellemi, kognitív
és érzelmi integritást sokkal később érik el, vagy el sem

érik. A szüleink generációja kénytelen volt korábban
érni, hiszen egy diktatúrában szocializálódtak, ott váltak
gyerekből felnőtté. Egészen mások voltak a
szabályrendszerek és a kommunikációs lehetőségeik. ”
– magyarázza Dr. Drelyó Ágnes pszichológus.
Szüleink nem olyan munkahelyeken dolgoztak, ahol
lehetőség lett volna arra, hogy a munkavállaló bármilyen
módon szembemenjen az ottani szabályrendszerrel.
Nagyon kicsi volt a mozgástér, nem voltak döntési
lehetőségek.
Mennyire vidd be a munkahelyedre „saját
magadat”?
Krízishelyzetben vagy vitában nagyon fontos, hogy
milyen a személyiségünk és mennyi önbizalommal
rendelkezünk. Ezek a helyzetek érett személyiséget
kívánnak. Nehéz kérdés, mennyit mutassunk meg
magunkból a munkahelyen. A legtöbben azt szeretnénk,
hogy komolyan vegyenek és elégedettek legyenek a
munkánkkal, de a jó benyomás érdekében sokszor
barátkozunk is, hogy kellemes légkört teremtsünk. Ez
viszont több konfliktushoz vezethet, és ha támadás ér
bennünket, akkor ki kell állnunk magunkért.
„Az, hogy mennyit engedsz magadból láttatni, attól függ,
milyen az alapszemélyiséged. Ha az határozott, jól
működő, konstruktív, akkor ezt bátran beviheted
bárhová, mert ezek a képességek előnyt jelentenek. Ha
éretlenebb a személyiségünk, akkor azonban ezt
érdemes átgondolni” – mondja Drelyó Ágnes.
Az sem mindegy, milyen a pozíciónk és
munkabeosztásunk. Amennyiben ugyanis az nagyon

eltér az alapszemélyiségünktől, át kell gondolni, mennyit
mutassunk meg magunkból.
„Milyen a munkahelyi kultúra, mik a céljaink – ezt mind
át kell gondolni. Ennek megfelelően kell döntenünk. A
munkahelyi szerepszemélyiségnek meg kell felellnünk,
és néha teljesen ki is kell zárnunk a személyiségünket,
mert esetleg akadályozhat bennünket az adott
munkakörnek vagy hivatásnak a betöltésében és
ellátásában.”
Vita és veszekedés
Számtalan online tréning és könyv segít eligazodni
abban, hogyan kezeljünk egy vitás helyzetet. Először is
tisztázzuk a vita és a veszekedés közti különbséget:
„A veszekedés hatalomfitogtatás. A cél az, hogy valaki
felülkerekedjen a másikon. A vitában érvek csapnak
össze, és nem cél a másik legyőzése, vagy elnyomása.
Szellemi meggyőzésre törekszünk, nem a másik
személyiségének leuralására.”
A vita szabályai
1 Mi a cél?
Először magunkban kell tisztáznunk, hogy mit
szeretnénk elérni a vitával: megoldást vagy
kompromisszumot. Ha ezeket már az elején
letisztázzuk magunkban, az segít abban, hogy ne a
másik emberről beszéljünk, hanem a problémára
koncentráljunk.
2 A problémát támadjuk, ne az embert!
„Nagyon fontos, hogy én-üzeneteket használjunk:
én úgy érzem, én azt gondolom. Nem szabad a

másik fél viselkedését minősítenünk, például: te ezt
csinálod. Ettől a másik fél támadva fogja érezni
magát, és védekezésre kényszerül, ami miatt a vita
nem jó irányba halad majd.”
3 Ne minősítsünk!
A minősítéssel csak az érzelmi feszültséget
erősítjük, ami nem segíti a megértést és a közös
megoldás megtalálását.
4 Aktív hallgatás
Hagyjunk időt és teret a másik fél gondolatainak
kibontakoztatására. Sok vita azért fajul el, mert a
felek nem hagynak elég időt egymásnak. Gyakran
van egy belső késztetésünk, hogy közbevágjunk,
azonnal képviseljük az érdekeinket, ám ezzel nem
adunk teret a másik félnek.
5 A hangnem kontrollálása
Mindig figyeljünk a tiszteletteljes, megfelelő stílusra.
A hangnemünk meghatározza a vita légkörét is.
6 Lehet szünetet kérni
„Ha azt érezzük, hogy nagyon nem értjük meg
egymást, bátran javasoljuk: Tartsunk két óra
szünetet, mert úgy látom, ez most túl sok
információ volt. Gondoljuk át mindketten a
hallottakat. Ezzel a technikával meg lehet menteni
egy vitát attól, hogy elfajuljon” – hangsúlyozza
Ágnes.
7 Közös pontok keresése
A másik fél feszültsége is csökken, ha azt látja,
hogy a vita célja a közös nevező megtalálása.
8 Készüljünk fel érvekkel

Gyűjtsünk konkrét példákat, amelyek alátámasztják
az álláspontunkat, és segítséget nyújtanak a
mondandónk megerősítésében.
9 Ismerjük el, ha tévedtünk
„A rugalmasság és az önkritika nem gyengeség,
hanem az erő jele. Ha be tudjuk ismerni, hogy
hibáztunk, az azt mutatja, hogy a személyiségünk
elbírja ezt, és képesek vagyunk elfogadni, ha rossz
álláspontot képviseltünk. Ez a másik fél számára is
azt üzeni, hogy nem egy szűk mezsgyén
gondolkodunk, hanem nyitottak vagyunk más
nézőpontokra is.”
A vitához szükséges személyiségtípus
A vitához érett, stabil személyiség szükséges, aki nem a
másik leuralására törekszik. Ha a másik fél erre nem
képes, azt jeleznünk kell számára.
„Explicit módon jelezzük az illetőnek: nem a témáról
beszélsz, egy ideje rólam beszélsz, pedig nem ez volt a
kiindulópont. Ha gyakran kerülünk ilyen helyzetbe,
érdemes a HR-hez vagy a felettesünkhöz fordulni.
Jeleznünk kell, hogy ez személyiségbeli probléma, amit
valamilyen módon kezelni kell. Ez nem a mi feladatunk,
hanem a rendszeré.”
Hiába szeretné valaki képviselni a saját igényeit és
álláspontját, ha nem meri megtenni. Egy gyenge
önértékelésű ember hiába tudja elméletben, mit kellene
tennie egy vita során – ha nem hisz önmagában, nem
fogja tudni a vitatkozás módszereit megfelelően
alkalmazni.

„Szükséges egyfajta érettség a vitahelyzetekhez. A
technikai tudás önmagában nem elég. A belső
összhang és a hitelesség csökkenti a stresszt és növeli
a magabiztosságot, ami elengedhetetlen a hatékony
kommunikációhoz. Egy vitában muszáj alacsonyan
tartani a stressz-szintünket, mert kártyavárként omlik
össze az egész rendszer, ha nincs önbizalmunk.”

09/09/2025

A Glamour magazin állandó pszichológus szakértőjeként most arra a kérdésre kerestük a választ, hogy miként lehet megkülönböztetni a szorongás jelenségét a pánikrohamtól, hiszen bár hasonló tüneteik vannak, de dinamikájuk és kiváltó okaik különbözőek.

Ajánlom szíves figyelmetekbe!

https://www.glamour.hu/plusz/eletmod/panik-szorongas-tunetek-pszichologus-segitseg/e6ms57c

Pánik vagy szorongás? – A stresszreakciók mögött rejlő különbségek és megoldások

A pánik és a szorongás bár hasonló tüneteket mutathatnak, eltérő a dinamikájuk és kiváltó okaik. Kezelési lehetőségeik miatt fontos, hogy pontosan különböztessük meg őket.

Az utóbbi 20 évben egyre hajlamosabbak vagyunk mindennapi, de eltérő stresszreakciókat pánik vagy szorongás néven beazonosítani, ami a legtöbb esetben nem állja meg a helyét. Mindkettő stresszre adott érzelmi válasz, azonban esetenként más-más kezelést igényelhetnek. Dr. Drelyó Ágnes pszichológus segít tisztázni, hogy mi a különbség a két állapot között.
Érzelmi állapotok
A pánik és a szorongás intenzitásban, időtartamban és kiváltó okaikban is eltérnek. A szorongás folyamatos aggodalmaskodásként jelentkezik, hiszen feszültség, nyugtalanság és ingerlékenység jellemzi.
„A szorongás egy tartósan elhúzódó általános félelemérzet vagy aggodalom, amelynek sokszor nincsen egyértelmű kiváltó oka. Jövőbeli eseményektől vagy lehetséges helyzetektől való félelem jellemzi. Aki szorong, az rendszeresen 'mi lesz, ha...' típusú gondolatokkal küzd. Ez azért történik, mert a jövőre az illető egy olyan vaksággal tekint, amely miatt nem képes megjósolni, hogy mi fog történni. Ez a bizonytalanság az érzelmi, kognitív és fizikai állapotot is áthatja.” – kezdi Ágnes.
Mivel a szorongás a fizikai állapotot is befolyásolhatja, ezért olyan tünetek, mint az emelkedett pulzus, izomfeszülés, izzadás, alvászavar, krónikus kimerültségérzet, koncentrációs nehézségek is jelentkezhetnek. A szorongás éppen ezért speciális stresszreakciónak is tekinthető. Gyakran napokig, hetekig, vagy akár hónapokig is fennállhat. Talán a legnagyobb különbség a szorongás és a pánik között az, hogy utóbbinak teljesen más az időtartama.
„A pánik hirtelen fellépő, intenzív félelemérzet, amely szintén gyakran jár testi tünetekkel, és akár életveszély érzetét is keltheti az egyénben, akkor is, ha valójában nincsen életveszélyben az illető. Ez az életveszélyérzet a pánikroham legtipikusabb tünete.”
A szakember úgy írja le, hogy a pánik hirtelen kezdődik, és iszonyú gyorsan fokozódik: akár egy percen belül szélsőséges állapotba kerül az illető, ami nagyon ijesztő tud lenni. Ez is együtt jár fizikai tünetekkel, mint a szapora szívverés és légszomj, mellkasi fájdalom, remegés, izzadás vagy szédülés.
„Különbség a szorongáshoz képest, hogy légszomj és mellkasi fájdalom ott nem jellemző. Ha valakinél megjelenik a pánik, nagyon fontos, egy orvosi segítséget kell kérni, mert civilként nem nagyon tudja valaki eldönteni, hogy abban az esetben pánikreakcióról vagy szív- és érrendszeri problémáról van szó.”
A pánik gyakran társul halálfélelemmel, vagy azzal az érzéssel, hogy az illető úgy érzi, hogy meg fog őrülni. Összességében egy mentális kontrollvesztett állapotról van szó.
„Szerencsére a pánikroham viszonylag rövid ideig, 10–30 percig tart, így gyorsan lezajlik. Az állapot magától csökken, az energiája egy idő után kifullad. A szorongás ezzel szemben tartós félelem.”
Kiváltó okok
A kiváltó okok mind a szorongás, mind a pánikbetegség esetében hosszas érzelmi és kognitív megpróbáltatásokra és kimerülésre vezethetők vissza. Olyan extrém terhelés válthatja ki, amellyel az egyén „én ereje” az adott helyzetben már nem tud megküzdeni. Fontos tisztázni azonban, hogy akármennyire is fél valaki egy helyzettől, nem tud előidézni pánikrohamot.
„A pánikot nem tudjuk előidézni, mert a semmiből tör ránk. Hirtelen jelentkezik, és van, hogy az illető nem is érti, miért. Viszont onnantól megmarad benne a félelem, hogy mikor törhet rá újra. A szorongásnak ezzel szemben tudatában vagyunk, de általában benne marad az illető a félelmet keltő helyzetben. Aki úgy éli meg a világot, hogy nincs rá hatása, hogy mi történik vele, az bármire tud úgy tekinteni, mint valódi vészforrásra.”
Szorongásra és pánikra való hajlam lehet idegrendszeri sajátosság is. Mindkét állapotra jellemző, hogy nem lehet egy-egy tényezőhöz kötni, mert több dolog együttes fennállása esetén fordulnak elő.
„Biológiai, pszichológiai és környezeti okai is lehetnek annak, ha valakinél jelentkezik a pánik vagy a szorongás. Biológiai ok lehet, ha van rá genetikai hajlam. Egy olyan családban, ahol szorongásos zavarok gyakrabban fordulnak elő és érzékenyebb idegrendszeri struktúrával bírnak, az őket érő hatásokra rosszabbul vagy érzékenyebben reagálhatnak. Ennek megfelelően a szorongás sajnos valamilyen szinten tanulható is. Ha a családi környezetben a minta erre hajaz, akkor én is megtanulok szorongani, és átveszem azt a látásmódot, hogy nem tudom az engem érő dolgokat befolyásolni – csak megtanulok tőlük félni, és túlélni az ezzel járó helyzeteket.”
Biológiai tényező lehet az agy kémiai zavara is, amelyet a szerotonin, a noradrenalin és egyéb neurotranszmitterek egyensúlyának felborulása okozhat. Ezek is kialakíthatnak pánikbetegséget, ez az állapot pedig a már említett extrém kimerültségnek is lehet az eredménye, amely kimerültségnek nem biztos, hogy tudatában van az illető. Sokan például túlélésük érdekében leszoknak arról, hogy tudatosítsák érzelmi reakcióikat, és nem engedik be a negatív érzelmeket a tudatukba.
„Folyamatos, rossz mentális állapotot okozhat akár egy rossz házasság, munkahelyi környezet, vagy akár egy elhúzódó gazdasági válság is. Egy rossz iskolai környezet is kiválthatja ez az érzetet. Bármilyen olyan helyzet, amiben tartósan benne vagyunk és nem tudunk rajta változtatni. A tehetetlenség és az ebből fakadó kétségbeesés ugyanis szétszedi az embert. Amíg megvan a hitünk, hogy tudunk valamin változtatni, az hatalmas erővel tud ránk hatni.”
Miért fontos segítséget kérni?
A pánik nem a tudat szintjén kialakuló stresszreakció, tehát nem egy aktuális, nehezebb helyzetre adott válasz. Ennek megfelelően nem elég egyszer bevenni egy fél nyugtatót, hiszen attól nem múlik el, az csak átmenetileg segíthet.
„A pánik nem aktuális állapotra adott stresszreakció, hanem a tudattalan vagy a tudat szintjén zajló – de megküzdésre alkalmatlan módon – folyamatosan zajló állapotnak az eredménye. A folyamatos, állandó stresszhelyzet pedig beszűkíti az agyat. Emiatt ilyen állapotban a kognitív kapacitások nem működnek megfelelően. Ha ott is lenne a kiút lehetősége, az egyén nem fogja tudni azt figyelembe venni. A szorongás ugyanis limitálja a kognitív erőforrásokat. Ebből az állapotból szakember tud valakit kihozni.”
Mind a szorongás, mind a pánik szakember segítségét igényli. Esetenként gyógyszeres kezelésekre is szükség lehet, de az esetek többségében ezekre csak átmenetileg van szükség, amíg helyreállnak az idegrendszeri eltérések. Normál, hétköznapi helyzetekben egy-másfél éves gyógyszeres segítség és terápiás folyamat helyre tudja állítani a testi és mentális állapotot.
„Akár családi minta is lehet, hogy nem szabad otthagyni egy munkahelyet a megélhetés miatt. A pánik jelentkezése után van, hogy hosszas terápiával lehet csak felgöngyölíteni, hogy mi is lehet a probléma, amely a pánikreakciókat okozza. A szorongásnak ezzel szemben tudatában vagyunk, de annak jellemzője, hogy tárgytalan a félelmünk. A szorongás egy olyan felfokozott állapot, amiben már nem tudjuk lenyugtatni saját magunkat. A szakembernek itt az a feladata, hogy kognitív terápiákkal helyreállítsa az illető önmegnyugtatási képességét.” – magyarázza Drelyó Ágnes.
Sokszor az illető nem is érzi, hogy neki mennyire negatív a helyzete, mert megtanulta, hogy az a normalitás. Igenis az is bántás, ha valaki napi szinten megpróbáltató emberekkel van körülvéve akár egy munkahelyen. A szervezet előbb-utóbb jelez, hiszen ha nem is gondoljuk, de a napi bántások összeadódnak és elraktározódnak. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy ha valahol nem kezelnek bennünket megfelelően, jogunk van kilépni a negatív helyzetből!

06/09/2025

Milyen hatással van egy emberre, ha ő fedez fel egy öngyilkosságot?

Szakemberkènt erre a kérdésre választom a Bors megkeresésére.

Ajánlom figyelmetekbe nyikatkozatomat:

https://www.borsonline.hu/magyar-sztarhirek/2025/09/koos-boglarka-hartai-petra-trauma

Egy öngyilkosság felfedezése nagyon erős pszichés hatással lehet arra, aki átéli, még akkor is, ha nem közeli hozzátartozóról van szó. Az élmény hirtelen, váratlan és sokkoló, ezért gyakran a traumatikus események közé sorolják. A hatások egyénenként változnak, de általában az alábbiak figyelhetők meg:

Azonnali reakciók lehetnek:

- Sokk és hitetlenség – az agy először „lefagy”, nehéz felfogni, mit lát az ember.
- Intenzív félelem vagy pánik – testi tünetekkel, pl. remegés, légszomj, szapora szívverés.
- Undor vagy szorongás – főleg, ha a látvány megrázó.
- Tehetetlenség érzése – sokan hibáztatják magukat, hogy miért nem tettek semmit, pedig többnyire nem tehettek volna semmit.

Későbbi lehetséges hatásokkal is számolni lehet:

- Visszatérő képek, emlékbetörések – a jelenet újra és újra bevillanhat (flashback).
- Alvászavarok, rémálmok – különösen a történtekhez kapcsolódó álmok.
- Fokozott szorongás, irritáltság, ingerlékenység.
- Elkerülő magatartás – pl. nem akar arra a helyszínre menni, vagy nem akar beszélni róla.
- Poszttraumás stressz zavar (PTSD) is kialakulhat, főleg ha a személy nem kap támogatást.
- Bűntudat, szégyen vagy düh – akkor is, ha valójában nem volt befolyása a helyzetre.

Nagyon fontos: egy ilyen traumatikus élmény után feltétlenül beszélni kell róla valakivel – barátokkal, családdal, vagy szakemberrel (pszichológussal, krízistanácsadóval).

05/09/2025

Pszichológus szakértőként tegnap egy újabb, nehéz és szomorú történet kapcsán kellett nyilatkozom.
Az öngyilkosság az egyik olyan jelenség, amit talán a legnehezebben értünk meg vagy tudunk feldolgozni.

Sok társadalomban az öngyilkosságról még mindig nehéz nyíltan beszélni. A hozzátartozók gyakran szégyent, bűntudatot élnek meg.
A modern pszichológia és szociológia az öngyilkosságot elsősorban mentális egészségügyi krízisként látja. Egyre inkább hangsúlyozzák a megelőzés, a támogatás és a segítségkérés fontosságát.

Míg a társadalom egy része elítélően tekint rá, mások inkább tragédiaként, segélykiáltásként vagy az egyén elviselhetetlen szenvedésének jeleként értelmezik.

A magyar fiatal színésznő, Koós Boglárka öngyilkossága akarva-akaratlanul felveti a közvetlen környezet lehetséges felelősségének a kérdését. A velem készült riportban többek között erre is kerestük a választ.

Ajánlom figyelmetekbe!

És ne feledjétek: a ti környezetetekben is lehet olyan személy, akinek éppen a te telefonhívásodra, odafigyelésedre lenne szüksége!

https://www.borsonline.hu/magyar-sztarhirek/2025/09/koos-boglarka-pszichologus

03/09/2025

Az életemben 3 fő vezető szerep létezik.
Az anya, a szakember-pszichológus és a sportoló.
Mindegyik önmagában is bőven elegendő kihívással bír, de ezt a hármat összehangolni, bizony gyakran komoly erőfeszítést igényel.
Így volt ez ma is, amikor a rendelési időbe beiktatott futóedzést kellett volna abszolválnom.
De be kellett látnom, hogy annyira fáradtnak éreztem magam fizikálisan, hogy tudtam: ma csak ártanék magamnak, ha "megerőszakolnám" magam ezzel az egy órás futással.
Ez a döntési folyamat így leírva, persze nagyon egyszerűnek és kézenfekvőnek látszik, de mi történik akkor, ha az egyén önmagával szemben - akár még fontos, reaális célok elérése érdekében is - túlságosan szigorú, kegyetlenné válik és nem tud nem mondani önmagának az ilyen helyzetekben?

Az önmagunkkal szembeni túlzott szigorúságnak számos hátránya lehet – érzelmi, mentális és akár fizikai szinten is.
Csak néhány - a teljesség igénye nélkül - a legfontosabb negatív hatásokok közül:

1. Önbizalom csökkenése: Az állandó önkritika és elégedetlenség miatt az ember egyre kevésbé hisz magában. Az elért sikerek értéktelenné válnak, mert mindig többet vársz el magadtól.

2. Perfekcionizmus és halogatás: A túlzott elvárások miatt gyakori a bénító perfekcionizmus, ahol „nem elég jó” az, amit csinálsz. Ez könnyen halogatáshoz vezet, mert félsz a kudarctól.

3. Mentális egészség romlása: A folyamatos önostorozás növeli a szorongás, depresszió, kiégés esélyét. Az ember belső monológja állandóan negatívvá válhat, ami érzelmileg kimerítő.

4. Kreativitás visszaszorulása: Ha túl szigorúan értékeled saját ötleteidet vagy próbálkozásaidat, akkor nem mersz újat kipróbálni. A kreatív folyamat szabadságot igényel – a belső kritikus túl erős jelenléte ezt gátolja.

5. Emberi kapcsolatok romlása: Ha önmagaddal túl szigorú vagy, az gyakran másokkal szemben is megjelenik. Nehezebb elfogadni mások hibáit, vagy őszintén kapcsolódni, ha te sem engeded meg magadnak a tökéletlenséget.

6. Örömtelenség és motivációvesztés: Ha mindig csak azt nézed, mi nem sikerült elég jól, akkor az eredmények nem hoznak örömöt. Idővel a céljaid is értelmüket veszíthetik, ha soha nem vagy elégedett.

De mit lehet tenni ellene?

- Önelfogadás gyakorlása: ismerd el az erősségeidet és a hibáidat is!

- Reális célkitűzések: ne állíts irreális elvárásokat magad elé!

- Pozitív belső párbeszéd: figyeld meg, hogyan beszélsz magaddal – próbálj empatikusabb, támogatóbb lenni!

- Sikerek tudatosítása: tarts „sikerlistát”, hogy emlékezz, mire lehetsz büszke!

- Külső támogatás: beszélgetés barátokkal, terapeutával segíthet az önkép átalakításában!

Sportolóként amit még érdemes megtenni:

- Tervezz reálisan: legyenek pihenőnapok, és építs be „könnyű” edzéseket is!

- Figyeld a tested: tanuld meg megkülönböztetni az egészséges fáradtságot a káros túlterheléstől!

- Ne csak a teljesítményt értékeld: az edzés öröme, az egészséged és a fejlődés is fontos!

- Írj és vezess edzésnaplót: segít látni az előrehaladást és reálisabban értékelni magad!

- Légy rugalmas: ha fáradt vagy, vagy rossz napod van, nem kell „maxolni” – ez nem gyengeség, hanem tudatosság!

Ma én is ezeken a pontokon mentem végig magamban, mert perfekcionizmusért nekem sem kell a szomszédba mennem :)
De pár perc tudatos átgondoloás, és az ember - s így én is - képes önmagáért, önmaga mellett dönteni.

S így lett 2 órám, amikor végre be tudtam fejezni egy határidős munkámat is, amivel így nem késő éjszaka kell majd bajlódnom ;)

02/09/2025

Pszichológusként, a Bors napilap állandó szakértőjeként újra es újra olyan kérdéseket kapok az újságíróktól, amelyek sokkal több embert érintenek, mint sem gondolnánk.
De gyakran a téma nehézsége, a vele járó fájdalom az érintetteket akadályozza abban, hogy tudjanak, merjenek a kérdéseikre válaszokat keresni.
Szakemberkènt nagyon fontosnak tartom a nívós, nem "lebutított" pszichoedukációt, mert vallom: amiről tudunk, amit jobban ismerünk, azzal képesek lehetünk megbírkózni.

A legutóbb kérdés a Borstól ez volt:

Feldolgozható-e egy kisbaba ikerpár egyik tagjának elvesztése?

Ez egy rendkívül nehéz és érzékeny kérdés. 💙
Egy ikerpár egyik tagjának elvesztése különösen összetett gyászélmény, mert a szülők egyszerre élnek át örömöt és mély fájdalmat: miközben gondoskodnak a túlélő babáról, gyászolniuk kell a másikat. Ez a kettősség gyakran a „széttépett szív” érzésével jár.
Ajánlom szíves figyelmetekbe a teljes anyagot az alábbi linken:

https://www.borsonline.hu/magyar-sztarhirek/2025/08/csordas-akos-gyasz-pszichologus

Drelyó Ágnes pszichológus, szexuálpszichológiai és párkapcsolati szakértő

03/10/2025

09/09/2025

06/09/2025

05/09/2025

03/09/2025

02/09/2025

Cím

Nyitvatartási idő

Telefonszám

Weboldal

Értesítések

A Rendelő Elérése

Parancsikonok

Megosztás

Kategória

Kedd	08:00 - 18:00
Szerda	08:00 - 18:00
Csütörtök	08:00 - 18:00
Péntek	08:00 - 18:00