13/09/2025
,,Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség mely, mint valami csodálatos zenei hallás örökké figyelmeztet egy embert mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak, és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is.
Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. (...)"
Márai Sándor: FÜVES KÖNYV
A tapintatról és a gyöngédségről (részlet)
A legtöbben sajnos nem rendelkezünk ilyen különleges képességekkel. A gyöngédségünknek, a tapintatosságunknak, az együttérzésünknek, az empátiánknak jól érzékelhető határai és korlátai vannak.
Érdemes ezért figyelemmel lennünk arra, hogy az egyediségünk (az egyedi genetikai állománnyal rendelkező szervezetünk, az egyéni érzékelésünk, élettörténetünk és tapasztalásaink) folytán ugyanazon történés olykor markánsan eltérő hatással van az érintettekre. Előfordulhat, hogy ártó szándék nélkül is kellemetlen vagy akár traumatikus lenyomatot hagynak a szavaink, a gesztusaink, a viselkedésünk mások lelkében. Ezek olyan előre nem látott és nem kívánt hatásokat is kiválthatnak, amelyek tartósan befolyásolhatják az érintettek gondolkodását, az érzelmi állapotukat, a kapcsolati mintázataikat, szélsőséges esetekben a testi és lelki egészségük alakulását is.
Figyeljünk és vigyázzunk egymásra. 🙏❤️
