28/12/2018
A gyermekek elhízása egy életre megpecsételi életüket, ugyanis zsírsejtjeink száma gyermekkorban alakul ki, utána már csak méretüket tudjuk befolyásolni.🙁
A szülők nagyon nehéz helyzetben vannak, hiszen annyiféle táplálkozási irányzat alakult ki mára, ráadásul az orvosok és védőnők többsége elavult, tejben és szénhidrátban gazdag szemléletet követ még mindig, ráadásul a mai napig a zsírok minimalizálását hírdetik. 😏A rossz minőségű és túl nagy mennyiségű táplálás mellett számos olyan pszichológiai tényező is közrejátszhat, mely tovább növeli a gyermekkori elhízás esélyét.
Olyan rossz beidegződések ezek, melyet a szülő is gyermekként megtanul, majd később saját gyermekének továbbadja a mintát.
❌,,Na még egy falatot,,- ne erőltessük az evést! Ha erőszakosan viszonyulunk gyermekünk táplálkozásához, azzal feszültségeket alakítunk ki, valamint teret engedhetünk annak is, hogy az evés-nem evés gyermek-szülő konfliktusa létrejöhessen.
❌,,Játék közbeni etetés,, - a táplálkozásnak is vannak szabályai. Ülve, asztalnál, kézmosás után, stb. A családnak érdemes olyan szokásokat kialakítania, melyet megtanulva a gyermek képes szokásai közé beépíteni. Ne etessük a gyereket séta, játék, egyéb tevékenységek közben! Szoktassuk rá, hogy ha csinál valamit, figyeljen arra! Ha eszik, az evésre figyeljen. Éhség-jóllakottság érzete így tud kialakulni.
❌ A nassoltatás szintén egy gyakori hiba. A legtöbb esetben figyelem elterelésből etetik a gyermeket. A főétkezések közti evés egész napos rágcsálásba csaphat át, amelynek folyamán a gyermek felnőtt korában is ezt a mintát folytatja tovább, így sokkal több energiát visz be, mint amire szüksége lenne.
❌Az étellel jutalmazás hibáját is számtalanszor elkövetik. Nagyon sok rossz példát lehet hallani boltokban, játszótereken: ,,Ha jól viselkedsz, kapsz valami finomat,, - Ezzel az attitűddel kialakíthatjuk gyermekünkben azt a gondolatot, hogy a finomságok jutalomfalatok, így később felnőtt korában is hajlamos lesz étellel jutalmazni saját magát, ez pedig egyenes út az érzelmi evés irányába.
❌Vigasztalás étellel: ha a gyerek sír, szomorú, fáj valamije, olykor a szülők kétségbeesetten keresik azokat az eszközöket, amivel kibillenthetik gyermeküket a negatív érzelmi állapotból. Ha étellel nyújtunk vígaszt, az az érzelmi evés táptalaja lehet, rögzítve a stresszlevezetés ezen formáját: egyél, ha szomorú vagy!
❌Túl gyors eves: rohanó világunkban szinte semmire nincs időnk, azonban az emberi agynak idő kell, mire a jóllakottság érzet kialakul. Az élelmiszeripar elkezdett leszoktatni minket a rágásról, sokan már ösztönösen gyorsan, könnyen nyelhető ételeket preferálnak.
Ha gyorsan eszünk, rendszerint sokkal nagyobb mennyiséget képesek vagyunk magunkhoz venni. Legalább 15-20 percen keresztül kéne tartson étkezésünk.
❌Hatalmas adagok: a mi kultúránkban hatalmas adagokat tartanak normális ételmennyiségnek. Igen, biztos cuki, amikor gyermekünk jóízűen eszik, de ne legyen büszkeségünk fő irányvonala az, hogy mennyi mindent képes magába tömni!A gyomrunkat minél többször terheljük túl, zsírpárnáink szaporodásával egyenes arányban nő ghrelin szintünk is, mely éhségérzetünk kialakulásáért felelős.
❌Evés megvonás büntetésből: szerencsére inkább régebbi idők nevelési elvei közé tartozott, amikor ételmegvonással büntették a gyermekeket. Rendkívül hibás nevelői attitűd! Soha ne alkalmazzuk! Ennek ellentéte sem javasolt, amikor addig nem állhatunk fel az asztaltól, amég meg nem ettük az ételt. ,,Addig egyél, amíg a tányérodon van...,, - ha azt tanítjuk gyermekünknek, hogy az evés befejezése az a pont, amikor a tányérjukról elfogyott az étel, azzal gátat szabunk az éhségszabályozásuk kialakulásának. Nem addig fog enni, amég az éhség érzetet észleli, így sokkal gyakoribbak lehetnek a túlevések.
❗️Óvjuk gyermekeinket az elhízástól!
Tar Eszter
edző, táplálkozás és életmód tanácsadó
