22/10/2025
Amikor a gyerekek hiányozni kezdenek 😏
Gyermek dentálhigiénikusként és integrálással foglalkozó szakemberként sok kis pácienssel dolgozom együtt – autizmussal èlőkkel , traumatizáltakkal vagy akik eleinte félnek a fogászattól, és akiknek időre, türelemre és sok játékos, bizalomépítő alkalomra van szükségük ahhoz, hogy megnyíljanak.
Van, hogy az első néhány alkalmon még nem jutunk el a tényleges kezelésekig, csak ismerkedünk, beszélgetünk, játszunk. Van akikkel hónapokig dolgozunk azon, hogy eljussunk odáig, hogy félelem nèlkül,bàr mindig a tàmogatásommal, de betömjünk egy fogacskát.
Aztán fokozatosan sikerül – a gyerkőc beül a székbe, együtt megoldjuk a fogászati feladatokat, és egyszer csak elérkezik az a pillanat, amikor elkészül minden, amit kellett.
Egy édes tündér a jövő héttől már nem jön hozzám minden hétfőn 11- re. Ilyenkor mindig vegyes érzések vannak bennem.
Egyrészt hatalmas öröm, hiszen elértük a célunkat: a gyermek már biztonságban érzi magát, a foga egészséges, és egy ideig elég csak kontrollra jönni.
Másrészt viszont néha hiányoznak.
Minden kis páciens, akivel rendszeresen találkozom, közel kerül a szívemhez.
Látom, hogyan fejlődnek, hogyan oldódnak fel, és minden apró előrelépés közös siker.
Amikor egy időre nem látom őket, hiányoznak azok az apró pillanatok, amik mindig mosolyt csalnak az ember arcára.
Persze, a legfontosabb az, hogy jól vannak – és ez adja a hivatásom igazi értelmét.
( Borzalmas Óvodapedagógus vagy tanár lenne belőlem, mennyire sírnék egy -egy ballagáson😅😅😅)
