Flowrun

24/03/2026

Azt gondoltam: Lilla és Szabi feladták maguknak a lecét, hogy meghítak beszélgetni a Futó Kaland műsorba, úgy, hogy több, mint fél éve egy sérülés elterelte a sportűtról, amiben gyakorlott vagyok.
Mit tudnak kérdezni?
Nos, szuper riporterek voltak.
A beszélgetés második felében a Flowrunról meséltem .
A posztban lévő linken érhető el.
https://www.facebook.com/share/p/1BeX9tmkM6/

Sziasztok,

vasárnap Makai Viktória volt a vendégünk.
Viki ultrafutó, hétszeres magyar bajnok, edző és mentáltréner, a Flowrun edzésmódszer megálmodója.

A beszélgetés során szóba kerülnek megpróbáltatások, újrakezdések, és az, hogyan tudjuk átértékelni önmagunkat, és a futáshoz fűződő viszonyunkat. Keressük a válaszokat arra, hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz, és miként alakíthatjuk át a nehézségeinket belső erővé.

Beszélgetünk az egyedi személetet adó Flowrun módszerről is, amellyel Viki az élményközpontú futás örömét szeretné átadni a hozzá fordulóknak. Ez az egyedi szemléletű módszer segít abban, hogy a futás több legyen, mint teljesítmény: hogyan legyen örömforrás és olyan tevékenység, amelyhez nincs szükség folyamatos külső visszaigazolásra.

Viki a saját történetén keresztül mutatja meg, hogyan engedhetjük el a megfelelési kényszert, és hogyan találhatunk vissza a saját, belső motivációnkra.

Tarts velünk, és fedezd fel, hogyan válhat a sport, a futás számodra is egy csodálatos önismereti utazássá, amely segít megélni a flow-élményt, és elvezet az igazi belső szabadsághoz!

Flowrun:
https://www.flowtraining.hu/makaiviki/index

Az adás itt hallgatható:

Tilos:
https://archive.tilos.hu/mp3/tilos-20260322-171200-182600.mp3

Spotify:
https://open.spotify.com/episode/3LPMDS9Z1JfuvxblL80ubs?si=MMdEf6aMR4uimjqbgFBHiw

Apple:
https://podcasts.apple.com/qa/podcast/flowrun-az-%C3%A9lm%C3%A9nyk%C3%B6zpont%C3%BA-fut%C3%A1s-besz%C3%A9lget%C3%A9s-makai-vikt%C3%B3ria/id1656358298?i=1000756596711

14/03/2026

...és miközben olvastuk Bogi posztjait a -33 fokban futástól, a befagyott óceánon futásról, a nappalok rövidségéről és néztük a fotókon a sarki fény játékát,
új viszonyítási pontjainak lettek a hidegben való futással kapcsolatban.
(Az akklimatizáció és a versenykörülmények modellezésése kevésbé voltak erősségei a felkészülési időszaknak. 😅)
Kedves Gadányi-Nagy Boglárka köszönöm a bizalmad, a nyitottságod, nem merült fel bennem, hogy könnyű-e neked tervezni, de az igen, hogy jó veled együtt gondolkozni...ugyanitt szeret***eljes pillantás és kézszorítás Bálintnak, aki úgy segített, ahogy az neked jó - légyszi add át neki. 😉

Bogi beszámolója:
"A hétvégén a Párizsi félmaratonon vettünk részt férjemmel. Első alkalmunk volt a városban így a verseny előtti nap 15 kilométer sétával és 20 kilométer bringával megnéztünk minden látványosságot , hogy biztosan kipihenten álljunk a rajthoz.
A versenyen nem volt más cél , mint jól érezni magam és titkon szerettem volna 1:59:59 időt. Nagyon sok nemzetközi híres versenyen voltam férjem segítője, (most ő volt olyan cuki és szenvedett az én tempómba, állítása szerint azért volt némi edzés értéke neki is 🙂 )de egészen más mikor én versenyzem.
42 ezer induló , minden méteren rengeteg szurkoló. A nyertes már interjúzott mikor én még csak sorba álltam a rajthoz 😉 nagyon szuperül éreztem magam egészen a 17 km-ig ahol kisütött a nap és volt még hátra 3 emelkedő.
16 fok napsütés, azt hittem megsülök.😂 Köszönöm Vikinek a felkészítést , nagyon nem könnyű nekem edzéstervet írni tudom jól , de ő mindent is megért és profi munkát végez. Sikerült beérnem 2 óra alá , hivatalos időm 1:54:59."

13/03/2026

Mónika Kiss első ultrája. Azt kérdezte, hogy jó-e ez a beszámoló, mikor nem is beszél benne a futásról.
Nekem jobb lett a napom, azzal, hogy hangolódtam Móni élményére, és egy új mentális technikát is tanultam belőle.
Neked mit ad Móni beszámolója? (Köszi, ha megírod kommentben, szerintem olvassa. 😉)

"Első ultra - BSZM 51.3 km - egy ultra hosszú beszámolóval

Ez most nem annyira a futás fizikai részéről, mint inkább a lelki tusáról szól, de nekem most ebben volt a fő tennivaló.

Hogy kerültem én ide?

Soha nem gondoltam magamra úgy, hogy egyszer ultrafutó leszek. De még 2 héttel ezelőtt sem.

Amikor Viki és a férjem - aki a fő-fő futótársam is egyben - néhány hete egymástól függetlenül bemondták ezt a számot (50 km), akkor kapásból rávágtam, hogy biztos, hogy NEM és nem csak kérettem magam.

Aztán jött az a sikeres maraton két hete, ahol nem azt éreztem a végén, hogy hozzátok a hordágyat, hanem egészen jól voltam és a következő napokban sem úgy mozogtam, mint egy asztronauta… Akkor kicsit elgondolkodtam.

Mikor, ha nem most. Rengeteget készültem ezen a télen, próbáljuk meg! Viki rábólintott én meg 2 hétig keringtem magam körül: “ez most tényleg??” “képes vagyok én erre?? “én, mint ultrafutó??”. Annyira sok elbizonytalanodásom volt, hogy végül Vikivel már nem is beszéltem előtte, úgy éreztem, hogy magamban kell helyre tennem a dolgot, és elhinni magamról, hogy képes vagyok rá. Azt éreztem, hogy valójában csak ez hiányzik hozzá. Hogy ne legyek kish*tű, hogy higgyek magamban.

Már szombaton ott voltam a versenyen, kísértem a férjemet, drukkoltam Zsuzsiéknak. Végigizgultam, ahogy egy futótársam küzdött az elemekkel élete első maratonján. Amikor felhívott, hogy fel tudom-e venni kocsival Fövenyesen, mert lehet hogy kiszáll, akkor minden “átfutott” rajtam. Minden korábbi bizonytalanságom felerősödött. Tudtam, hogy ő is rengeteget készült, irtó magabiztosan érkezett. Aztán amikor vártam rá a váltóponton és megszólalt a Prodigy “Smack my bitch up”, akkor átlendültem. Rájöttem, hogy nem én esek ki, nem nekem van melegem, nem én telefonáltam, hogy ki akarok szállni. És jól seggbe rúgtam magamat olyan prodigy-sen és ráeszméltem, hogy majdnem túlempatizáltam és magamra vettem másnak a küzdelmét. Rossz jelnek tekint***em az ő majdnem kiszállását+az is benne volt a “rajtcsomagomban”, hogy a férjem sérülten érkezett a kétnapos egyénire, egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy végigmegy. Amúgy végül mindketten lefutották, a barátnőm szintidőn kívül, de mi ujjongva vártuk a célban és ő is elégedetten ment haza.

Valójában a futásom előtt egy nappal, azon a fövenyesi váltóponton várva “nyertem meg” ezt a futást a Prodigy-s pillanatban. Utána már csak erre kellett emlékeztetnem magamat - még párszor elmondtam, hogy nem nekem van melegem, nem nekem van melegem..nem nekem…stb 🙂

Aztán….aztán vasárnap elindultam és futottam 51,3 km-t :D Érdekesmódon még a pályán is azzal veszt***em sokat, hogy túl empatikus vagyok. Volt egy nagyon szimpatikus pár, akik kétnapos egyéniben futottak együtt és nagyon rámtapadtak. Ők már nagyon kivoltak és eléggé átragadt rám az a mindjárt-meghalok fíling, amiben ők voltak. Vagy 10 km közös futás után jöttem rá, hogy hallo, még csak az első harmadában vagyunk, nekem egyáltalán nem ebben kell lennem, szóval beraktam a zenét és leváltam róluk először lélekben, aztán fizikailag is.

Még barátkozom ezzel az “ultrafutó” címkével, ami állítólag rámtapadt tegnap, főleg látva az ottani öreg rókákat, nagyon nem egy ligában játszunk, de a távot megettem és nem rontottam el vele a gyomromat. 🙂

Nagyon köszönöm Vikinek, hogy úgy készít fel egy marathonra, hogy végül ultra lesz belőle :D

És köszönöm Zsuzsanna Uzon és Poórné Szép Mariannanak, hogy megvártak a célban, nagyon jólesett! Ők egyébként mindig olyan kisimultak voltak, mint akik épp kezdik a versenyt, ha rájuk néztem, az abszolút erőt adott. Itt is gratula nektek!!"

12/03/2026

Nagy pályaatlétikai tapasztalattal, profi szemlélettel érkezett a közös munkába. Őszintén szólva nem voltam biztos benne, hogy a Flowrun edzésprogram az, amit keres.

Az 50 km-es Szőlős Körre való felkészülés tőle kívánt szemléletváltást. Kiváló munkát végzett.
A következő cél már tőlem kívánta ugyanezt: 1500 méter.

Fontos, hogy a felkészülés közös munka volt, sok önismerettel. Számomra a leginspirálóbb része a versenystressz felülírása volt – fizikai, mentális és idegrendszeri stimulációs feladatok által.

Köszönöm a bizalmat, Patrik. A nehézségek erősebbé, és "éhesebbé" tesznek. Hajrá tovább!"

Patrik Galavits beszámolója:
"VCM Winterlaufserie
Utcai mérföld

Ma Bécsben versenyeztem a betegség miatt elmaradt fedett OB helyett (1500m), Vikivel szuper munkát végeztünk a betegség óta fizikai és mentális téren is, és magabiztosan álltam rajthoz! Már a melegítésnél éreztem, hogy a lábaim nagyon élesek és pattogósak, nagyon vártam a versenyt!

A rajt után a legtöbben hatalmas iramban, szinte sprintben kezdtek, én tartottam magam az előre elhatározott taktikához. A fordítóig aztán a legtöbb helytelen tempót választót sikerült visszaelőzni, és növeltem is a sebességet. A célba úgy futottam be, hogy mindent kiadtam magamból ami ma lehetséges volt!
Végül az 1609 méteres távon 5 perc 52-őt futottam, ami ma korosztályos első, és összetett hatodik helyezést ért! 🥇☺️ Nagyon örülök, úgy érzem az elmaradt OB után (amit ezzel az idővel megnyertem volna) nagyon nagy szükségem volt erre!
Ez a verseny bizonyíték számomra, hogy bármilyen edzésben bekövetkező rossz fordulat igen hamar korrigálható és minden visszalépés átmeneti! Kemény, tervezett munkával bármilyen mélypontból ki lehet lábalni!
Makai Viktória -nak nagyon sokat köszönhetek ebben az időszakban is, a futásban ha kellett visszafogott, ha kellett kicsit hajtott és mentális téren kiemelkedőt alkotott az elmúlt hetekben! Nagyon hálás vagyok, és remélem ezt ezzel az első hellyel ki tudtam valamennyire fejezni! ☺️"

08/03/2026

Minden a 4 nap küldték a képeket,
és mindegyiken ragyogtak.

Tudtam, hogy megcsinálják,
azt is, hogy jól választottak cél:
s nem legyőzni akarták a távot,
hanem átélni.

Mondhatnám, hogy ezek a pillanatok a szenvedélyem, a célom és az
inspirációm a munkámban,
de nem csak ez.
Egy harmonikus, de vagyány, önazonos, erősségeket feltáró és megélő felkészülési időszak, ahol nem egy pillanatért dolgozunk, hanem egy életminőségért.

Köszönöm a bizalmat csajok Zsuzsanna Uzon Poórné Szép Marianna !

Remélem, nem fogyott el a türelmetek, mert most jön Zsuzsi rövid összefoglalója, amit a Flowrunners csoportból engedett megosztani:

"Mondhatom, hogy a futás
az egyik legjobb barátom.
Nincs egyenlőtlenség, nem vár mást tőlem, mint ami vagyok. Szintiszta tükröt tart elém.
A futásnak annyi mindent köszönhetek, nagyon jó élményeket és nagyon jó futó barátokat!

Így készült ez a kép!
Négy nap futás után!
Hogy jutottam idáig?
Az edzőmmel, Vikivel!
Az edzőm szereti, ha van egy konkrét verseny és arra készülünk.
Én arra a következtetésre jutottam, hogy versenyre most egy ideig nem vágyom, de ne tudok lemondani az edzővel való futásról és tudjátok miért.
Mert ő tudja, amit én nem!
Mikor mennyit hogy bír a testem és így kevesebb futással is jobb kondit tudok elérni.
A verseny helyett lehet esetleg ez a cél?
Az egészségem és a kondim megtartása? Szerintem ez sem kis feladat!


Nekem ez egyedül tuti nem megy!"

Fotó: Balaton Szupermaraton (BSZM) 2026

18/02/2026

Amikor ez a 3 gondolat már nem csak elmélet,.. az Mónika Kiss és a Split Marathon 2026 :

🏃‍♀️ A terv fontos.
De legalább ennyire fontos az is, hogy tudj alkalmazkodni a körülményekhez.


🧠 A fizikai felkészülés elengedhetetlen.
És közben rengeteget számít, milyen gondolatoknak adsz teret.


💛 A fegyelem segít az úton maradni,
az öröm az, amiért mindez megéri.


„Rettenetesen izgultam előtte, már hajnali fél 5-től forgolódtam, magam sem tudom miért. Tudtam, hogy én mindent megt***em azért, hogy felkészülten érkezzek, szóval végülis nem lett volna min izgulni, de ennél sokkal rövidebb, rutintávokon is tudok izgulni versenyen, szóval végülis érthető volt.

Ez volt a 3. marathonom, de az első olyan, amit egyedül futottam. Nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen jót fog tenni nekem. Az, hogy nem beszélgetek közben, hogy nem a másik megéléseire csatlakozom rá, hanem csak magam vagyok, csak magamra figyelek (meg a szemből visszafutó bajnokokra az élbolyból🏆).

Elképesztően jól éreztem magamat a rajttól kezdve. Annak ellenére, hogy esett az eső és viharos szél fújt, ami mindenhol felborította a versenypályát jelölő kordonokat (egy helyen még egy Harley-t is), engem valahogy ez egyáltalán nem tudott kizökkenteni. Volt rajtam egy napellenzős (esőellenzős?) sapka, ami megóvott attól, hogy a szemembe verjen az eső és csak mentem és mentem és semmi nem érdekelt, valahogy felfoghatatlanul jó volt minden fejben és testben is. :)

300 m szintemelkedés van ebben az útvonalban, de ebből is előnyt tudtam csavarni; nagyon élveztem és megtoltam a lejtőket – egyszer Viki adott egy ilyen feladatot egy dimbes-dombos terepre, onnan jött az ötlet). Az időjárással hasonlóképpen: amikor végre hátulról fújt a szél, akkor arra „ráfeküdtem” és hagytam, hogy vigyen (ezt is Vikitől tanultam 🥰). Egyszer amikor már jó nagy flowban voltam, valamikor 20–25 km környékén egy emelkedőn konkrétan úgy éreztem, hogy nem csak előre, de felfelé repít a szél. Óriási élmény volt, hangosan nevettem közben.

Végig úgy készültem erre a versenyre, hogy azt gondoltam, hogy az utolsó 10 km sima lesz, mert ott tér vissza az útvonal a tengerpartra és az a rész már sík is, no meg bevisz a szívem, de ez nem teljesen így alakult: ott újra nagyon erős szélvihar volt, ami már nem a hahotáztató fajta volt, hanem erősen küzdenem kellett ellene. Ott azért már nagyon vártam a visszafordítót, ami 36 km-nél volt.

A szervezőknek voltak kis ügyetlenségei, ami a versenyt megelőző este még fontosnak tűnt, de így utólag, ezzel a szuper élménnyel és a jól kijelölt pályával + kedves önkéntesekkel a frissítőpontokon már el is halványodik. Abszolút ajánlom ezt a versenyt, gyönyörű a pálya és a tengerpart nagyon energetizál.

Nekem nagy kedvencem lett, simán eljönnék újra.

Én nem vagyok egy tempócentrikus futó, de érdekes módon pont ezen az emelkedős terepen sikerült jelentősen rövidebb idő alatt futnom, mint az előző 2 maratont. A félmaraton is majdnem PR lett, ez is nagy öröm volt, amikor észrevettem.

Nehéz átadni szavakban azt a semmihez nem hasonlítható eufórikus tudatállapotot, amiben voltam közben és utána. Nagyon megéri a belefektetett munkát, a 100 km-es hetet, a mínuszokban jégen bukdácsolást, a futópaddal megismerkedést (nem lett kedvenc) stb. stb.

Nagyon köszönöm itt is Makai Viktória , hogy így tudtam ezt végigcsinálni, nélküled nem ment volna. 🥰”

24/12/2025

Megélt pillanatokkal teli karácsonyt kívánok, és fizikai és mentális jóllétben gazdag új esztendőt! 🏃🏼‍♀️🌲✨👩🏼‍🚀♥️

05/12/2025

CSAK AZ IGEN JELET IGENT - a sportban is!
🏃‍♂️🏃🏼‍♀️✅

A sportoló teste a sportolóé. Minden edzés, minden terhelés, minden határfeszegetés az ő testében történik, ezért csak akkor lehet valóban értékes, ha a sportoló igent mond rá.
A hallgatás nem minősül beleegyezésnek! ⚠️

Ez különösen igaz gyermek- és serdülőkorban, ahol a sportoló érzékeny és sérülékeny.
A szülő jó szándéka és a teljesítménykényszer nem helyettesítheti a gyerek saját döntési jogát. Fizikailag is veszélyes lehet, ha a legjobb szándékkal is, de kényszerítjük a gyereket: túlterhelés, sérülés, kiégés következhet be — és míg egy sérülésből lehet regenerálódni, a kiégés évekig, akár évtizedekig is hatással lehet a sport iránti motivációra és az életminőségre.
Éppen ezért alapvető, hogy felépítsük és megteremtsük a sportolóval való őszinte, nyílt párbeszéd légkörét, amihez sokszor edzői szemléletváltásra is szükség van.
Magyarországon ráadásul a versenysport dominanciája miatt gyakran alig van lehetőség a sportolói autonómiára.

💭 Lelkiismereti érvek:

A sportoló teste a sportolóé – sem edző, sem szülő, sem klub nem rendelkezhet helyette!

„A hallgatás beleegyezés.” NEM!! – sokszor félelemből, megfelelési kényszerből vagy lojalitásból fakad.

A valódi igen felelősséget és belső motivációt ad – a sportoló értő és aktív részvétele növeli a teljesítményt, fenntarthatóságot és az együttműködést az edzővel.

⚖️ Jogi érvek:

Minden fizikai beavatkozás aktív beleegyezést igényel: az edzés is ilyen, hiszen fizikai és egészségügyi kockázattal jár.

A hallgatás nem minősül beleegyezésnek, sem a versenysportban, sem utánpótlásban.

Az edző felelőssége, hogy a sportoló értse, mire mond igent, és hogy valóban legyen lehetősége nemet mondani.

🌍 Nemzetközi trendek:

UK Athletics: minden edzés- és terhelésfázisnál aktív visszajelzés a sportolótól („athlete check-in”).

Ausztrália: a sportolói jogok védelme, külön protokoll a beleegyezéshez.

Norvégia: gyermek- és utánpótlás-központú modell, ahol a sportoló érzése elsődleges.

USA: egyetemi sport, ahol minden fizikai terhelés aktív beleegyezéshez kötött.

🌟 A Flowrun edzéspogramban első a sportoló és a második a sportcél:

A fejlődés közös munka, ahol:

a szakmaiság, kreativitás és ráhangolódás az edzőnél van,

a szorgalom, a kérdezés lehetősége és a belső drive a sportolónál,

a kérdések kiemelten hangsúlyosak, mert segítenek megérteni egymást, és csak ott lehet fejlődni, ahol lehet kérdezni,

tehát a valódi igen mindig a sportolónál van!

A teljesítmény csak akkor érvényes és fenntartható, ha a sportoló aktívan dönt, jelezhet, kérdezhet – és az igen valódi igen. ✅

A Flowrunners -nek is vannak extrém versenyek, helyzetek, amikor hosszabb ideig a komfortzónán kívül kell teljesíteni. Ilyenkor előre megbeszéljük, hogy a sportoló milyen keretek között ad felhatalmazást az edzőnek vagy segítőjének arra, hogy meddig mehetnek el, ha a sportoló a fizikai vagy mentális határait közelíti, így a döntési jog továbbra is a sportolónál marad, és a teljesítmény etikus és biztonságos keretek között valósul meg.

A Flowrunban fontos vagy és fontos hogy érzed maga. A teljesítményed belőled fakad, és az igazi siker az, amikor önismerettel, aktívan döntesz, élvezed a fejlődést, és önazonosan vagy jelen. 🙌🏃‍♀️❤️

02/12/2025

Az utolsó mondatban a "kis" szót gondolatban helyettesítsétek a "szuper"-rel. 😉

Nem szeretem a túl kontrasztos sztorikat, mert csoda-szerűen, szinte bagatelizálva jelenítenek meg alázattal , szorgalommal, hosszútűréssel, lépésenként bejárt életút szakaszok.

Mégis megkértem István Bikkes ha osszák meg nyilvánosan, ami annyira motiváló volt nekünk a Flowrunners csoportban.

István önerőből t***e meg az első terepfutásig vezető utat. Kb. 2 év alatt, több, kb. testtömegebfelét maga mögött hagyva, otthoni futópadján eddzve.

Óriási inspiráció számomra a vele való közös munka, mert iszonyatosan lelkes, elkötelezett, szorgalmas, és miután eddig egy egyre csökkenő, de jócskán 60+ kg-s súlymellénnyel edzett, bitang erős, edzett ízületekkel.
Szóval tuti fogtok, fogunk még róla hallani...

Így ír élete 2. futóversenyéről:

Ma sikerült lefutnom a kitűzött célt. Tavaly ilyenkor sok problémával és jelentős túlsúllyal küzdöttem. A gondok, nehézségek hát azok vannak meg jönnek.
Ám a legfontosabb ma mikor kint voltam az erdőben és futottam lefelé egy olyan terepen ahová nyáron fel sem bírtam vona menni az agyam teljesen kikapcsolt.
Csak én az út meg az erdő.😊
Fantasztikus érzés volt.
Köszönöm, hogy itt lehetek és megoszthatom veletek az örömöt. Köszönöm Makai Viktória a segítséget, bátorítást.
Ma egy kis ember hatalmas napja volt.

26/11/2025

Ezüstöt (is) ünnepeltünk

Egy ezüstérem elismeri, mérhetővé és hivatalossá teszi a teljesítményt.
Ünneplést követel.

De a valódi érték az, amiből az is érem fakad: a sportoló nyitottsága, kitartása, alázata, megoldás fókuszú gondolkodása, nehézségekből való tanulása, más megoldási módok keresése.

A fejlődés, ami folyamatos változás.

A dobogó következmény.
Többször, magasabbra állni annak sikerül,
aki megtanulja szeretni a megoldandó helyzeteket,
és természetesnek tekinti, hogy a fejlődés nem felfelé ívelő egyenes, hanem kanyarok, szünetek és újratervezéseksora.

Ma elsősorban Ákos ünnepeljük.

20/11/2025

11.23. 9:00-11:00 Flowrun futóiskola
https://www.facebook.com/share/17dptiL9Vv/

Az edzés két helyszínen lesz - amelyeket a mellékelt képeken is látsz. 🏡🌳🍂🍁🏃‍♀️🏃‍♂️

1. A Sportműhelyben kezdünk egy közös bemelegítéssel és futóiskolázással.
2. Innen kb. 500 méterre, egy kis erdőben folytatjuk az edzést.
*Nézzétek, (2., 3. kép) 3,5 évvel ezelőtt ugyanitt voltunk kinti edzésen – s a „gumis kifutót” most is visszük. 🙂✌️

---

Kinek szól az edzés? – Röviden: mindenkinek, tényleg mindenkinek

Bővebben: akár kezdő, akár haladó vagy számodra megfelelő kihívást adok:

Kezdőknek: futóiskola járásban, stabil technika, biztonságos tempó és sok sikerélmény.
Haladóknak: erősebb iramjátékok, intenzív futóiskolai sorok, robbanékonyság, koordináció.

Mindenki a saját szintjén tud fejlődni és erősödni.

Nagyon szeret***el várlak, bármilyen edzettségi szintről érkezel.
Jöhetsz kezdőként, újrakezdőként, rendszeresen futóként, és fiatalok is hívom.

A legutóbbi alkalmon is volt egy tízéves fiú, aki nagyszerűen teljesít***e a gyakorlatokat – szóval bátran hozhatsz fiatalokat is. 🙂

---
Mit fogunk csinálni?

Az edzés során kb. 3-8 km futást gyűjtünk össze, (edzettségi szinttől függően) mindezt megszakításokkal, változatos feladatokkal.

1.Sportműhely – bemelegítés és technika

🏡ráhangolódás
🏡átmozgatás
🏡futóiskolai és koordinációs alapok
🏡technikai javítás, személyre szabott figyelemmel
(A helyszín kényelmesen fűtött, barátságos tér.)

2.Kis erdő – iramjáték saját tempóban**

🌳🍂rövid, max. 200 méteres futószakaszok
🌳🍂mindenki a saját ritmusában dolgozik ugyanazon a területen
🌳🍂változatos koordinációs és erősítő feladatok
🌳🍂haladóknak pörgősebb iramjátékok, ugrások, egy lábas helyzetek

Az egész munka kis területen zajlik: a Sportműhely is kompakt, és az erdőben is kb. egy 500 m²-es blokkban dolgozunk.
Ez azért fontos, mert így mindenkit folyamatosan tudok javítani, és valóban személyre szabott tud lenni az edzés.
..és lesznek eszközeink is 😏 - érsekes és motiváló szerintem:

☑️kifutó gumi
☑️koordinációs létra
☑️bóják
☑️aki szeretné, az edzés végén kipróbálhatja a futópadon futást is

🗣️💨 🫖☕Levezetés – az alkalmat egy sportmentál tréning gyakorlaton alapuló,
pulzusoptimalizáló és stresszoldó légzéssel és egy dorró teával zárjuk.
Ez segít megnyugodni, rendezni a pulzust, és ellazultan befejezni az edzést.

🫶Szeret***el várlak!
Makai Viktória
📱+36 30 4547532

10/11/2025

Karaktererősségeket “mértünk”.

Azért, hogy ezeken a meghatározó készségeken és személyiségjegyeken keresztül rálássunk, miben szeretne fejlődni ebben a szezonban a fiatal kajakozó – önmagát illetően.

(A cél, nem az hogy “24×10” legyen az eredmény.
Hanem az önazonosság, hogy a sportolóban megfogalmazódjon, ki szeretne lenni.)

A mérés közbeni beszélgetés megadta az irányt, amit kerestünk.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve elővettük a tavalyi számokat is, és egymásra tettük az ideivel – pusztán kíváncsiságból, hogy egy nagyobb látószögű képet is kapjunk.

Néztük az értékeket és összemosolyogtunk.
Mert a fejlődés nemcsak hogy látható volt – hanem az idei diagram, mintha vizuálisan is "bekebelezte" volna a tavalyit.

De nem álltunk meg a számoknál.

Ráerősítettünk arra, ami igazán számít.
Megfogalmaztuk és hangosan is kimondtuk – hogy ne csak tudatosuljon, hanem be is épüljön:

„Értékes vagyok.
Képes vagyok fejlődni.
Képes vagyok cselekedni.
Hatással vagyok.”

És számomra ez legalább akkora eredmény, mint bármilyen dobogó...mert a személyiség állapot nemcsak a sporteredmény, hanem egy életminőség garanciája! 🛶✨