19/01/2026
Pár szó a stretchingről.
Sokan az állóképességet kizárólag ahhoz kötik, hogy mennyire érzik az izmaikban, hogy az adott gyakorlatot saját vagy külső súllyal mennyire bírják el.
Még többen vannak azok, akik ahhoz mérik, hogy mennyire lihegnek, ha mondjuk picit futni kell pl. a busz után.
Mind a két önelemzés fontos és hasznos.
Azonban van egy harmadik, ami még mindig méltatlanul van a dobogó 3.fokán, amit magunkon nézünk, és ezt hanyagolják el a legtöbben.
Mennyire vagyok rugalmas a testemben?
Mennyire fáj mondjuk előre hajolni?
Mennyire érzem szabadnak a mozgásom?
Mennyire érzem azt, könnyedén kötöm be a cipőm, nyúlok a polc legmagasabb fokára, vagy fordulok ki az autó ajtaján tekeredve csavarodva ha beülés közben mondjuk kiesik a telefon a földre?
Jelentéktelen kérdésnek tűnik?
Pedig nem az.
Az ülő életmód legkárosabb hatása, hogy kötötté válunk. Az izmaink kB max ugyanabban a pózban tudnak funkcionálni. Ülve. Pont.
A sport (streching nélkül) ezt a kötöttséget sajnos csak fokozza! Még feszesebbé teszi azt a tartományt, amiben "kényelmesen" mozgunk.
A nyújtás hatására viszont nem csak az izmaink rugalmasságra és mozdulataink szabadsága tér vissza.
Hatására fokozódik a vérkeringés, nyirokkeringés is.
Ezek hatására a test oxigén, vér, tápanyag és vitamin ellátottsága is fokozódik.
Ettől csökken az érelmeszesedés, csontritkulás, trombózis és infarktus esélye is.
L
Nem mellesleg :nyújtás közben érezhető a legjobban:igen, a testemért tenni jó érzés! Nem kötelező kín.
És utána?
Az érzés, hogy új testem van, semmihez sem fogható!
