14/09/2025
Egy lélekfejlesztő fesztiválon tartottam ma női kört.
12 en jöttek el hozzám.
Azonnal bíztunk egymásban. Kölcsönösen.
Olyan rendszerállítással készültem (hasonló mint a család állítás), amiben az érzelmek aspektusait dolgoztuk meg.
Megtáncoltuk őket, feltétel nélküli szeretettel.
Éreztem, hogy végre arra van használva a tánc a zene, és a test, amire való.
Tiszta érzelem megélésre.
Mindegy milyen érzés az: jó vagy rossz.
Nem szavakkal dolgoztunk.
Mert szavakkal dolgozni nehezebb. Csak iránymutatónak használtuk.
És miután belőttük Az irányt, indult el a zene, és a tánc.
Szinte azonnal Volt ebben olyan sikoly, ami kettészakította az eget a fájdalmával.
És volt benne olyan nevetés, ami ugyanebből a fájdalomból önfeledt nevetéssé, örömmé, kacagássá fakadt.
Szenvedtünk és gyógyultunk.
Együtt. Én is. Ők is. Mind.
Mert egyek vagyunk.
Hihetetlen intenzív skálát éltünk meg.
És bizalommal, örömmel osztottuk meg egymással a végén.
"éreztem, hogy meghasadok"
"transzformálódtam"
"megéltem az öröm általi gyógyulást"
"éreztem milyen egynek lenni veletek"
"éreztem milyen egységben lenni önmagammal"
"megéltem a nőiségem"
"éreztem milyen papnői szerepben lenni"
"az elején éreztem azt a társadalmi hierarchiát, amiről beszéltél. Nehezen szakadtam el ettől.
Aztán megéreztem milyen megnyugtató a hierarchián kívül engedni a vezetést általad. Egység érzésem volt veled, veletek"
"sok vezetőnél voltam, de nekem te vagy hiteles"
Ezekkel a tapasztalati élményekkel búcsúztak el tőlem.
És mindezek után, megkaptam páromtól azt a medált, amihez a szívem húzott, mint a mágnes.
Köszönöm a résztvevőknek : hogy megtiszteltetek jelenlétetekkel ! Nekem már ez volt maga a gyógyulás - de ezt tudjátok :)
És köszönöm a medálnak, hogy megtaláltuk egymást. 💧