20/03/2026
"...egy férfi mindenre képes a gyerekeivel, ugyanúgy, mint egy nő, a szoptatás kivételével. A nőknek nincsenek titkos szuperképességeik. Csak rengeteg időt, energiát és figyelmet fektetnek abba, hogy megtanulják ellátni a gyerekeket és működtetni a háztartást.
Ez a tudás nem nemi adottság, hanem tanult készség. A férfiaknak ugyanez a tanulási út ugyanúgy adott lenne, HA hajlandóak vállalni.
Ha nem, az nem képességbeli hiány, hanem DÖNTÉS.
Egy döntés, ami oda vezet, hogy a férfi egy életen át gyerekszerepben marad, a nő túlterhelten küzd, mindketten társas magányban élnek, a gyerekek pedig abban nőnek fel, hogy így van ez rendjén. De minden felnőtt dönthet másképp. Ha akar."
Tíz éve háztartásbeli vagyok - mondja a kliens. -Imádom a gyerekeimet, de úgy érzem, beleőrülök. Egész nap egy készenlét, mosás, főzés, takarítás, játék, tanítás, gondoskodás. Egyetlen percem sincs magamra. A férjem közben hazajön, leül tévét nézni, órákat tölt a mosdón, hetente kétszer focizni jár, mert neki is kell énidő. Én nem mehetek sehová. Ő nem pelenkáz, nem fürdet, nem altat, szerinte ez egy anya dolga. A háztartás az enyém, mert én „úgysem dolgozom”. Más segítség nincs. Imádom a gyerekeimet, de gyűlölöm, hogy be vagyok zárva ebbe a létbe.
Ez az, amit láthatatlan munkának nevezünk. Nem jár érte fizetés, nem kap érte senki elismerést, pedig az egész család élete ezen áll. Amikor egy férfi úgy tekint rá, hogy ő csak „besegít”, valójában gyerekszerepbe helyezi magát a saját otthonában. A háztartás és a gyereknevelés ugyanolyan felnőtt felelősség, mint a pénzkeresés. Nem szívesség, hanem alapfeladat. Aki ebből kihátrál, azzal a másikra tolja át a terhet, miközben továbbra is partnerként szeretne kezelve lenni.
És fontos kimondani: egy férfi mindenre képes a gyerekeivel, ugyanúgy, mint egy nő, a szoptatás kivételével. A nőknek nincsenek titkos szuperképességeik. Csak rengeteg időt, energiát és figyelmet fektetnek abba, hogy megtanulják ellátni a gyerekeket és működtetni a háztartást. Ez a tudás nem nemi adottság, hanem tanult készség. A férfiaknak ugyanez a tanulási út ugyanúgy adott lenne, ha hajlandóak vállalni. Ha nem, az nem képességbeli hiány, hanem döntés. Egy döntés, ami oda vezet, hogy a férfi egy életen át gyerekszerepben marad, a nő túlterhelten küzd, mindketten társas magányban élnek, a gyerekek pedig abban nőnek fel, hogy így van ez rendjén. De minden felnőtt dönthet másképp. Ha akar.
