Belső utakon

27/10/2025

09/10/2025

Te elfojtod a gyermeked?

Nemrég voltam egy családi rendezvényen, ahol egy kisfiú elkezdett sírni. Az anyja azonnal rászólt: „Ne sírj már, nem történt semmi! Ne cirkuszolj már!"
A gyerek arca lefagyott. A könnyei tovább folytak, de most már nem csak a fájdalomtól, hanem attól is, hogy azt sugallták neki, hogy rossz, amit érez.

És ez az, amit naponta látok számtalan családban.
„Ne légy már dühös", „Ezen nem kell megsértődni", „Ez nem nagy ügy, ne szomorkodjál emiatt." Ezzel azt üzenjük: Az érzéseid nem számítanak. Túlreagálod. Gyenge vagy.

De a gyereknek (is) joga van az érzéseihez.
Nem azért, mert mi helyesnek tartjuk őket, hanem azért, mert ő így érzi. Lehet, hogy számunkra semmiség, de neki most épp a világ dől össze.

Amikor ezt elutasítjuk, azt üzenjük: „Ne bízz magadban. Én jobban tudom, mi lenne a helyes érzés."
És ezzel megtanítjuk, hogy ne hallgasson önmagára. Hogy amit érez, azt elrejtse.

És tudod, mi lesz a vége?
Egy felnőtt, aki nem ismeri a saját érzéseit. Aki nem tudja, mikor fáj neki valami, mikor lépik át a határait.
Az elutasított érzések nem tűnnek el, idővel visszaköszönhetnek szorongásban, belső ürességben vagy akár depresszióban.

Az angol „depression" szó annyit jelent: „elnyomás".
Az évtizedeken át elnyomott érzések súlya, azok a hangok, amiket gyerekként hallott: „Ne érezz, ne sírj, ne légy dühös", felnőttként belülről visszhangzanak.

De van egy másik út.
Amikor a gyerek dühös: „Látom, hogy most nagyon dühös vagy. Elmondod, mi történt?" Amikor sír: „Látom, hogy ez most fáj neked. Itt vagyok." Amikor fél: „Értem, hogy most ijesztő ez neked."
Ezzel azt mondjuk: jogod van az érzéseidhez. Te számítasz. Amit érzel, az valódi.

És ettől a gyerek megtanul magában bízni.
Megtanul különbséget tenni: dühösnek lenni oké, verni nem oké. Szomorúnak lenni oké, másokat bántani nem oké.
És megtanul kommunikálni arról, ami benne zajlik.

És igen, tudom. Nehéz.
Főleg, ha te magad úgy nőttél fel, hogy az érzéseid nem számítottak.
Természetes, hogy nem mindig tudunk tökéletesen reagálni. Nem az a kérdés, hibázunk-e, hanem hogy később tudunk-e kapcsolódni, javítani.

Már azzal is sokat teszel, hogy elkezdesz máshogy figyelni. A gyógyulás mindig ott kezdődik, ahol a tudatosság megszületik.
Mert egy gyerek, akinek joga van az érzéseihez, az egy biztonságos, önmagát ismerő felnőtté válik.

Egy gyerek, akinek érzéseit éveken át elutasították, az egy elveszett, önmagától elszakadt felnőtté.
És te döntöd el, melyiket szeretnéd nevelni.

05/10/2025

A válást fontolgatod?
Nórival 19 éve vagyunk együtt, és kb 8 éve majdnem véget ért.
Nem drámai módon, nem üvöltözéssel, hanem csendben, kiürülten. Amikor már mindketten éreztük, hogy ez így nem mehet tovább.

Annyira mélyen voltam, hogy féltem egyedül lenni. Az addigi életem összeomlott. Minden biztos pont eltűnt.
Először azt sem tudtuk, merre induljunk. Pszichológus. Párterápia. Családterápia. Kineziológia. Mindfulness. Önismeret. Képzések. Stb. Próbáltunk mindent. Kerestük a kiutat.

Ma ennek az összeomlásnak vagyok a leghálásabb. Mert ott, abban a mélységben, kezdtünk el őszintén beszélni. Először magunkkal. Aztán egymással. Ott döntöttük el: nem félünk tovább. Nem játszunk szerepet, hanem két egész emberként próbáljuk meg újra.
Nem két fél, aki a másikból akarja pótolni, ami hiányzik, hanem két teljes ember, aki mellette áll a másiknak. Szabadon. Őszintén.
Kijöttünk belőle. És azóta sok párnak segítettünk már hasonló mélypontból.

Nektek is sikerülhet.

De egy dologban nem hiszek, hogy valaki önismereti munka nélkül új párkapcsolatba kezd. Mert ugyanazokat a mintákat viszi magával. Más színpadon, más szereplővel, de ugyanaz a darab.

Most, 8 évvel később, összegyűjtöttünk 10 tanulságot, amit megtanultunk. Néha fájdalmasan. Néha gyönyörűen. De mindig őszintén.
Mert ha mi meg tudtuk csinálni, te is meg tudod.

1. A kapcsolat nem arra való, hogy boldoggá tegyen
Két fél nem lesz egész. Két egész tud boldog párkapcsolatban élni. A párod nem a hiányosságod betöltője. Hanem a tükröd, aki megmutatja, hol kell még fejlődnöd.
Ha ezt elfogadod, a kapcsolat ajándék lesz. Ha ezt elutasítod, folyamatos harc lesz.

2. A vonzalom elkezdi. Az elköteleződés tartja fenn.
A szerelem nem elég. Minden nap újra kell választanod a másikat, még akkor is, amikor nehéz.

3. A kommunikáció nem ugyanaz, mint a beszélgetés.
Nem arról van szó, hogy sokat beszéltek, hanem hogy igazából halljátok egymást.
A meghallgatás ítélet nélkül többet ér, mint a tanácsadás. A jelenlét többet ér, mint a megoldások.

4. A vita egészséges. A hallgatás gyilkos.
Nem a nézeteltérés a probléma. A probléma az, amikor már nem is érdemes beszélni.
Ha már csend van, baj van. Ha még vitáztok, van remény.

5. Ne add fel magad a kapcsolatért.
A legnagyobb hiba, ha elveszíted önmagad, hogy megtartsd a másikat.
Ha nem vagy önmagad, előbb-utóbb mindketten elvesztek. Egészséges határ, egészséges kapcsolat.

6. A szex nem minden, de fontos.
Nem a kapcsolat alapja. De a kapcsolat tüze. Ha kialszik, hideg lesz. Ha ápoljátok, melegít. A szexualitás nem luxus. Szükséglet.

7. Tanulj elfogadni. Mindennap.
Senki sem tökéletes. Te sem. Ő sem.
Az elfogadás nem gyengeség. Hanem erő, és szabadság.
Aki nem tudja elfogadni a másikat, az fogoly marad saját haragjában.

8. A párkapcsolat nem 50-50. Hanem 100-100.
Nem "te félúton, én félúton". Hanem mindketten teljesen felelősek.
Ha csak 50%-ot adsz, már veszítesz.

9. A külön idő épp olyan fontos, mint a közös.
Nem kell mindig együtt lennetek.
A férfinak szükség van barlangidőre. A nőnek szükség van szabadságra.
Egészséges távolság, egészséges közelség.

10. A kapcsolat nem cél, hanem út.
Nem akkor lesz "kész", amikor összeházasodtok. Vagy amikor gyerek születik.
A kapcsolat folyamat. Minden nap új.
És ha ezt élvezitek, minden nap csoda lesz. 🙏

És még valami:
A Párkapcsolati Elvonuláson, amit Nórival közösen tartunk, Felszabadult 1 párnak hely október 9-12 között.
Ez nem előadás, hanem élmény, gyakorlat, mélység.
Ha érdekelnek a részletek, küldj üzenetet.

Mert a jó kapcsolat nem véletlen, hanem tudatos építkezés. ❤️

22/09/2025

Kötelékfóbia.

A kötelékfóbiás emberek se veled-se nélküled kapcsolatokban élnek.
Még akkor is lehetséges ez, ha már jó ideje kimondták a boldogító igent. Gyakori jelenség, hogy tartós, hosszantartó párkapcsolatokban élnek olyan emberek, akik igazán nem akarnak elköteleződni. Ilyenkor nincs esküvő, nem vesznek közös ingatlant, vagy éppen a nem mutatja be az előző házasságból született gyermeké az új párjának, mert a kötődéskerülő annyi intimitást már nem bír el a kapcsolatban. Ez túl közeli lenne a számára.Tehát semmi olyan kezdeményezés nincs a kötelékfóbiás fél részéről, ami egy valódi és mély érzelmi elköteleződést képviselne.

Gyakori, hogy olyan tevékenységekkel szabályozzák a közelség-távolság létrejöttét, ami nagyon hétköznapi, például valaki állandóan olvas, és ha a másik hozzászól, akkor felháborodik és lerázza azzal a mondattal: "Nem látod, hogy olvasok?". Vagy ha a televízió nézés válik a legfontosabb igénnyé számára, akkor ismét gyanakodhatunk erre. Ha ez egy kapcsolatban gyakran fordul elő, akkor a másik fél magányosan érzi magát és az érzelmi szükségletei nem elégülnek ki. Ilyenkor fontos kérdés, meddig bírja és mennyi ideig reménykedik abban, hogy ez a helyzet megváltozik.

Jellemző a kötődéskerülőkre, hogy a felelősségvállalással prolémáik vannak hétköznapi szinten is. Gyakran változtatják meg a döntéseiket, akár egyik pillanatról a másikra, például, ha programot szeretne szervezi a társ, ami nehézzé teszi a partnernek az alkalmazkodást. Minden áron fenn akarják tartani a 'szabadság' érzetét, ám ez egy illúzió, hiszen a közelségtől való félelem irányítja a mindennapokat.

Amikor a kivonulással és az elkerüléssel a partner kellő távolságba kerül, akkor ismét keresik a közelséget, és minden kezdődik előlről. Sokszor mondják a partnerek, hogy megőrülnek a hullámzástól és az ellentétes viselkedéstől. Ahogy egy kliensem mondta: "A macskámmal élek érzelmi kapcsolatban, nem a férjemmel!"

Aztán vannak vannak olyan kötődéskerülők, akiket csakis addig érdekel a másik fél, amíg nem kapták meg őket. Nem csupán szexuálisan értem ezt, hanem egy olyan folyamatról van szó, amiben a kötődéskerülő csakis addig energiát pakol energiát a kapcsolatba, amíg meg nem szerzi a másikat.
Abban a pillanatban, amikor egyértelművé válik a számára, hogy a másik fél szeretne elköteleződni a kapcsolatban, tehát sikerült 'megbolondítania', érdektelenné válik számára az egész.

Vannak párok akik azért keresnek meg, mert még viszonylag a kapcsolat elején eltűnik a szex a bimbódzó kapcsolatukból. Mégpedig akkor, amikor megtörténik a másik fél elköteleződése. Ez pont olyan, mint a vadászat, hiszen ott is a vad üldözése a legizgalmasabb, és nem a ravasz meghúzása.

Eszembe jut erről Don Juan, a híres nőcsábász, aki egy kötelékkerülő férfi volt.A 'vadász' típusú nők/férfiak (mert vannak nők is), nagyon elbűvölőek, láthatóan jól viselik a visszautasítást is. Sőt, az elutasítástól válik még nagyobb kihívássá az adott lehetőség.
A végleges kikosarazás sem teríti őket padlóra, hiszen van még elég nő/ férfi a világon! Sajnos a másik félben teljesen téves elképzelés alakul ki, hiszen azt gondolja, hogy a másik pont úgy, mint ő, szintén véglegesnek gondolja ezt a kapcsolatot, hiszen rengeteg energiát fektetett bele.

Vele ellentétesen működött Casanova, akit viszont nem a hódítás tett boldoggá, hanem annak a lehetősége, hogy a lehető legnagyobb szexuális örömöt szerezze a nőknek. Senkit ne tévesszen meg a 'látvány', itt sem feltétlenül a nő volt a fontos.
A nő egy olyan 'jól használható felületté'vált, ami ahhoz kellett, hogy Casanova megélhesse a saját nagyszerűségét a nő szexuális boldogságán keresztül. Tehát erre és nem a kapcsolatra volt szüksége ahhoz, hogy elhiggye magáról, hogy értékes férfi. Bár ez még mindig szerethetőbb verzió, mint a Don Juan.

Folytathatnám a sort a különböző megjelenési formákról, majd a legközelebbi poszt arról fog szólni, hogyan is alakul ki ez a kötődési probléma.

(Fotó forrása: Template.net)

19/09/2025

Szeretem és hasznosnak talàlom a Bibók Bea íràsait. Ezt most megosztom veletek.

A kommunikáció nagyon fontos eszközünk a kapcsolatokban, legyen az párkapcsolat, barátság, vagy szülő-gyermek kapcsolat.
Nem mindegy, hogyan szólunk a másikhoz, és az sem, hogy ezt milyen érzésekkel tesszük. Megszeretgetjük a szavainkkal a másikat, vagy a hibájával szembesítjük. Sokszor a leghétköznapibb helyzetekben is tudunk szeretet üzeneteket küldeni, vagy, ha nem figyelünk oda, akkor akár bántó üzenetet is.
Az alábbi néhány példa segítség lehet.

Kiegészíteném néhány szexuális kommunikációs példával:

"Így jó?" helyett "Hogyan a legizgalmasabb számodra?"
"Most akarom a szexet!" helyett "Szépnek látlak és annyira kívánlak!"
"Még ezt sem tudod!" helyett " Ha szeretnéd, akkor szívesen irányítom a kezed!"
"Na, mikor lesz már orgazmusod?" helyett "Imádok veled szeretkezni és szeretem az orgazmusodat is látni!"
"Már megint lekonyultál!" helyett "Édesem, biztosan fárasztó napod volt, bújjunk össze, ha szeretnéd!"

Ha egy kisgyermeket rajtakapunk az önkielégítésen, akkor "Ne csinálj ilyet, nem szabad!" helyett "Édesem, tudom, hogy nagyon finom, amit csinálsz, de ezt mindig akkor tedd, ha egyedül vagy és senki nem lát. Este a szobádban, vagy a fürdőszobában, amikor egyedül vagy!"

Az írásom szellemi tuladont képez, a szellemi tulajdon lopása büntetőjogi kategória.


(Kép forrása: Ökolurkó)