Dr. Aschenbrenner Zsuzsa pszichoszomatikus gyerekorvos, baba-mama konzulens

07/11/2025

Hozok néhány konkrétumot is arról, hogy hogyan hathat a trauma az autista gyerekek idegrendszerének fejlődésére, működésére.

📌 A traumák hatása az autista gyerekek idegrendszerére sok tekintetben hasonló a neurotipikus idegrendszerre gyakorolt hatásokhoz, de az autizmusból fakadó idegrendszeri sajátosságok miatt akár jelentősen fokozottabb és tartósabb is lehet a trauma okozta következmény. Ezekre hozok néhány, a kutatásokból ismert példát, megint csak a teljesség igénye nélkül.

❓ De mindezek előtt még arról, hogy miben térhet el az autista gyermekek idegrendszeri működése:

▪️sajátosan dolgozhatják fel a különféle szenzoros hatásokat, ingereket (pl. hang, fény, érintés, mozgás, testi funkciók/testérzetek), nehezebben szabályozhatják az egyes érzelmi és fiziológiai állapotokat (pl. stressz, félelem, izgalom),

▪️gyakran másként működik stresszválasz-rendszerük, különösen a hipotalamusz–agyalapi mirigy–mellékvese (HPA) tengely és az autonóm idegrendszer.

📌 Ennek következtében a trauma (pl. bántalmazás, elhanyagolás, kórházi élmény, hirtelen környezeti változás stb.) sokkal intenzívebb és hosszabb ideig tartó stresszválaszt, reakciót válthat ki belőlük.

Nézzük a traumák lehetséges idegrendszeri hatásait:

▪️ Túlaktivált stresszrendszer (HPA-tengely):

A kortizol szintje gyakran tartósan magas vagy kaotikusan ingadozó lehet autista gyerekeknél traumák elszenvedése után.

Ez krónikus és kóros mértékű éberséget, tartós készenléti állapotot (hypervigilanciát) vált ki és például alvászavarokat, indulatszabályozási nehézségeket okozhat.

Hosszú távon ez a káros készenléti állapot károsíthatja a hippocampus nevű agyterület működését, amely egyébként például a tanulási vagy és emlékezeti funkciókért felelős.

▪️Az amygdala túlzott reakciókészsége:

Az amygdala nagyon leegyszerűsítve az agy „félelemközpontja”, ez autista gyermekeknél eleve fokozott aktivitású lehet.

Traumatikus esemény után ez a terület még érzékenyebbé válhat, ami fokozott szorongást, menekülési/lefagyási reakciókat vagy akár agressziót válthat ki.

Ennek következtében a gyermek állandó veszélyérzetben élhet, bármennyire is biztonságos környezet veszi körül.

▪️A prefrontális agykéreg eltérő szabályozása:

A trauma hatására az érzelmek szabályozásért és végrehajtó funkciókért nagyban felelős prefrontális kéreg aktivitása csökkenhet.

Ez tovább ronthatja a viselkedés- és impulzuskontrollt, fokozhatja a düh- vagy pánikreakciókat.

💔 Sajátos sérülékenységi tényezők lehetnek autizmusban:

▪️Nehezített kommunikáció: A gyermek sokszor nem tudja szavakkal kifejezni a félelmeit, így a trauma hatása a „testben marad” (pl. testi feszültség, alvás- és evészavar, visszahúzódás formájában).

▪️Rugalmatlanság és a változások kerülése: Már a napi rutin felborulása is fenyegető élmény lehet, így akár apróbb stresszhatások is traumatikus hatásúak lehetnek.

▪️Érzékszervi túlterhelés: Egy „átlagos” élmény (pl. orvosi vizsgálat, hangos zaj, zsúfolt tér) megterhelő , sőt kimerítő szenzoros túlterhelést okozhat.

▪️Szociális kiszolgáltatottság: Ha a gyermek nehezebben ismeri fel a veszélyt vagy a rossz szándékot, nagyobb az esélye bántalmazás elszenvedésére.

‼️ Hosszú távú következmények

▪️Poszttraumás stressz-zavar (PTSD), ami gyakran atipikus formában jelenik meg (pl. regresszió, rituálék felerősödése, rutinokhoz való merevebb ragaszkodás).

▪️Krónikus szorongás és depresszió, amelyek olykor nehezen különíthetők el az autizmus alaptüneteitől.

▪️Testi tünetek: gyomorpanaszok, hasmenés, hányások, székrekedés, fejfájás, étkezési nehézségek.

▪️Társas visszahúzódás, az önstimulációs viselkedések (pl. ringás, kézlengetés) fokozódása, amelyek önnyugtató funkciót töltenek be.

www.kakigondok.hu

(Kép forrása: Pixabay)

07/11/2025

Korábban már beharangoztam, hogy csapatunkat hamarosan egy gyermekproktológus- gyermeksebész munkatárs erősíti.

Ismerjétek meg őt:

Orvosunk, Dr. Langer Márk bemutatása - Dr. Bánfalvi Aranyér Központ

07/11/2025

06/11/2025

És máris negyvenötezren vagyunk! 💫

Köszönöm, köszönöm és köszönöm 💛

(Kép forrása: Pixabay)

06/11/2025

Mert a társadalmi szemléletformálást nem lehet elég korán kezdeni...

A két kisebb lányom iskolájába is eljutott tegnap az a vándorszobor, amely a „NEM OKÉ – Álljunk ki az iskolai zaklatás ellen” kampány szimbóluma, és amelyet a ll. kerületi önkormányzat bocsátott rendelkezésre, a Delta Produkció együttműködésével.

Ez a kezdeményezés és maga az installáció az iskolai zaklatás elleni küzdelemre való figyelemfelhívás része és egyben lehetőséget biztosít a gyerekkel történő együttgondolkodásra és párbeszédre.

A szobor nagy út előtt áll: a tervek szerint a bejárja majd az országot.

(Kép és a kampány forrása: https://www.deltaprodukcio.hu/nemoke/)

06/11/2025

Hallgatnivaló:

https://youtu.be/DnJ30tX5FPI?si=w6OJembFaNlkzvMX&fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTEAc3J0YwZhcHBfaWQMMzUwNjg1NTMxNzI4AAEeIjVe_V_EAORWdILxd1sH2NPaQpt0ArgUxNocWY9jBobOzumDtpHFrH6oOic_aem_w6_PrHg9zzXWtDmRoaXePQ

Érzékenyítő filmsorozat szakértői gondolatokkal, az atipikus gyerekekhez való viszonyulásról, fejlesztésükről és a köznevelésben tapasztalható elfogadásukról...

06/11/2025

„A gyereket tisztelni kell. Tisztelni a szükségleteit, tisztelni az érését, a fejlődését. … Nem szólhatunk bele öncélúan a tevékenységébe, nem sürgethetjük a mozgásfejlődését, és nem kezelhetjük tárgyként.”

Tardos Anna emlékére, aki a néhai Pikler Emmi lánya, munkásságának folytatója, szellemiségének továbbvivője volt. Nyugodjon békében!

(Az idézet forrása: Őrsi Gergely Facebook oldala, a kép forrása: https://hrpwr.hu/cikk/tardos-anna-anyasag-es-vagy-hivatas)

05/11/2025

Divergens kültéri törperózsánk, aki némileg dezorganizálódott a nyáron, és darab virágot nem hozott, továbbra sem zavartatja magát. 0-10 fokban nem győz virágba borulni.

Mindeközben karácsonyi kaktuszunk, aki viszont előszeretettel hoz virágokat nyáron, szintén hallat magáról.

Éljen a sokszínűség! 😊

05/11/2025

"Láthatatlan" autista és/vagy ADHD-s munkatárs, vezető, ügyfél, kliens, páciens, barát vagy családtag?

Ha legalább húsz-harminc fős közösségben mozogsz nap mint nap, nagy eséllyel találkozol velük. Csak éppen nem tudsz róla (sőt sok esetben ők sem tudják magukról ezt). Pedig mennyire fontos lenne...

Sok, neurodivergens (sajátos idegrendszeri fejlődésmenetű és gondolkodási stílusú tagokból álló) családban a szülők gyakran akkor szembesülnek például saját autizmusuk és/vagy ADHD-juk gyanújával vagy tényével, amikor a gyerekük autizmus és/vagy ADHD diagnózist kap.

Ez nem véletlen, hiszen szülőként és gondozóként egyben a gyerekük autizmus/ADHD "szakértőjévé" is kell válniuk, és az eközben megszülető felismerések vetik fel legtöbbször saját érintettségük lehetőségét.

Ami az esetek nagy többségében nemcsak lehetőség vagy gyanú, hanem tény, hiszen ma már tudjuk -ismerve például az autizmus heritabilitási (örökölhetőségi) indexét-, hogy a neurodivergens gyerekek elsöprő többségükben öröklik valakitől sajátos idegrendszeri működésüket. Nem túl bonyolult: valamelyik (vagy épp mindkét) szülőtől.

Tehát ott áll a család a gyerek friss diagnózisával, amivel kezdeni kell valamit, és ott áll a szülő, aki itt és ekkor szembesül saját neurodivergens identitásával is.

Túl azon, hogy egy autista és/vagy ADHD-s gyerek nevelése elképesztően komplex, különleges feladat, szinte folytonos készenléti állapottal, töménytelen speciális kihívással, kiszámíthatatlansággal, állandó finomhangolással, a bürokrácia és az oktatási rendszer útvesztőivel, így érthető módon nagyon megterhelő is egyben. Ami ráadásul egy életre szól. Nem egy hétfőtől péntekig, 9-17 óráig tartó vállalás és nem is csak néhány évig tart. Örökre velük marad.

Merthogy az autizmusát és/vagy ADHD-ját a gyerek sem kinőni nem fogja, sem azt (mai tudásunk szerint) "meg nem gyógyítja" senki és semmi. (És igen, belőlük majd autista/ADHD-s felnőttek lesznek, ahogyan az elmúlt évtizedekben diagnosztizált és azóta már nagykorúvá vált gyerekek is azok lettek. Mégis, ma még mindig ott van az a vakfolt a társadalom és egyébként sok szakember fejében is, hogy mintha az autizmus és az ADHD a gyerek nagykorúvá válásával megszűnne létezni. Pedig dehogy szűnik meg.)

Szóval ezek a családok elkerülhetetlenül krízisbe kerülnek még akkor is, ha a gyerek diagnózisa nem derült égből érkezik, hanem a szülők már korábban észlelték a sajátos fejlődési ívet. Eddig is komoly kihívásokkal szembesültek, innentől fogva még bősegesebben lesz fizikai és lelki-mentális feladatuk.

És ha ez még a saját identitásbeli válságukkal is társul ("lehet, hogy én is autista vagyok"), az komoly hullámvölgybe is viheti a családot. Stabil alapokon nyugvó, jól működő családi dinamika kell ahhoz, hogy ezzel a kihívással nagyobb sérülések és veszteségek nélkül megbirkózzanak.

Jó esetben elindul egy újrarendeződés, bizonyos értelemben az egész családi és egyben az egyéni identitás újragondolása, átértelmezése, újraszerveződése. Például: "Mi lesz a gyerekemmel ezután? Lesz belőle olyan felnőtt, akit én elképzeltem? Milyen jövő várhat így rá? Képes lesz önálló életvitelre? És ki is vagyok én valójában? Ki voltam az elmúlt 30-40-50 évben? Mi volt az értelme annak, amit eddig csináltam és ahogyan eddig léteztem? Mi legyen az eddigi életemmel és hogyan lesz tovább? Ki leszek én ezután?" Megannyi húsbavágó, szétcincáló kérdés.

Ezek a folyamatok legtöbbször a nyilvánosság elől elrejtve-titkolva zajlanak, miközben ezek a szülők ott vannak a tágabb családokban, a baráti társaságokban, a munkahelyeken, keresve a válaszokat a fenti kérdésekre és a kiutat a krízisből. Legtöbbször egyedül, jó esetben, de sokkal ritkábban szakmai támogatással.

És ott vannak velük együtt a felnőtt társadalom tagjaiként azok az egykor autistaként és/vagy ADHD-sként "számontartott" gyerekek, akik mára felnőttek, és annak az ominózus vakfoltnak köszönhetően bizonyos értelemben láthatatlanná váltak.

Az lehet, hogy láthatatlannak tűnnek, de szinte biztos, hogy minden közösségben jelen vannak: nagyjából minden harminc-negyven emberből ott vannak egy autista, vagy minden tizenöt-húsz emberből egy ADHD-s emberként.

Tágabb családban, baráti társaságban, sportegyesületben, társulatban, bármely munkahelyen. Ráadásul egyes foglalkozási körökben erősen felülreprezenáltan. Például autistaként az egzakt számokkal, táblázatokkal, logikus folyamatokkal és rendszerekkel jól bánó mérnökök, informatikusok, hivatásukat az emberek köré szervező orvosok, pszichológusok vagy éppen a bármit különleges módon kifejezni tudó művészek között.

Ha húsz-harminc fős közösségekben rendszeresen megfordulsz, nagy eséllyel kapcsolatba kerülsz velük anélkül, hogy tudnál róla, kikkel is van valójában dolgod. Nem ritkán ők maguk sem tudják magukról, hogy autista és/vagy ADHD-s emberek.

Lehetsz a munkatársuk, a vezetőjük, az edzőjük, a csapattársuk, az egyetemi csoporttársuk, a páciensük, a kliensük, az ügyfelük és így tovább.

Pusztán csak a fenti számok tükrében: vajon mennyire lenne fontos az, hogy mi mindannyian többet tudjunk az idegrendszeri sokszínűségről, annak részeként például az autizmusról vagy az ADHD-ról?

Lábjegyzet: a szövegben a sok "és/vagy" némi magyarázatra szorul. Ma már tudjuk azt, hogy az autizmus és az ADHD nagyon gyakran kéz a kézben jár. Nem is olyan régen a hivatalos diagnosztikus szakmai irányelv szerint egyidejűleg nem is voltak adhatók, ma pedig már külön neve is van: AuDHD-nak nevezzük.

(A bejegyzés nyomokban sajátélményt is tartalmaz 😊)

(Kép forrása: Freepik)

04/11/2025

A teljesség igénye nélkül hozok példákat olyan traumatikus hatásokra, amelyek minden magzat és csecsemő idegrendszeri fejlődését befolyásolhatják, de fokozottabban igaz lehet ez az autista idegrendszeri működésű csecsemőkre.

📌Az autista csecsemők és kisgyermekek idegrendszeri fejlődését nemcsak genetikai és neurobiológiai tényezők, hanem ezek a korai környezeti és traumatikus hatások is befolyásolhatják.

‼️Fontos kiemelni, hogy mai tudásunk szerint nem maga a traumatizáció okozza az autizmust, de befolyásolhatja az idegrendszeri fejlődési és szabályozási folyamatokat, megváltoztatva a működést, a idegi kapcsolódások kialakulását, akár kimutatható eltéréseket is okozva az idegrendszer bizonyos területein.

Ilyenek lehetnek például:

🧠 Prenatális (magzati korban ható) tényezők, melyek az idegrendszer kialakulását már a méhen belüli életben befolyásolhatják:

▪️Koraszülöttség

▪️Anyai stressz, szorongás, depresszió: a megemelkedett kortizolszint hatással lehet az agyi hálózatok fejlődésére, érésére (pl. az ún. limbikus rendszer és a prefrontális agykérgi terület).

▪️Terhesség alatti fertőzések és gyulladásos folyamatok: pl. cytomegalovírus, rubeola, toxoplazmózis, egyéb okokból bekövetkező anyai immunrendszeri aktiváció.

▪️Oxigénhiányos állapotok: pl. praeeclampsia, vagy korai lepényleválás, rohamos szülés kapcsán.

▪️Anya által elszenvedett trauma, erőszak, bántalmazás: a stresszhormonok epigenetikai hatásaik révén szintén megváltoztathatják a magzati idegrendszeri fejlődést.

▪️Gyógyszer- és szer/droghasználat: alkohol, nikotin, bizonyos esetekben kifejezett idegrendszeri károsító, ún. neurotoxikus hatásokkal.

👶 Perinatális (szülés körüli) hatások; a megszületés folyamata is kritikus időszak az idegrendszer érése szempontjából:

▪️Hosszú, nehéz szülés, vákuumhasználat vagy oxigénhiány (asphyxia).

▪️Korai és tartós szeparáció az anyától, pl. intenzív-osztályos kezelés, ha nem volt lehetőség testkontaktusra (pl. koraszülés kapcsán).

▪️Fájdalmas orvosi beavatkozások ismétlődése, különösen ha fájdalomcsillapítás vagy megnyugtató kapcsolatteremtés nélkül történnek ezek.

🍼 Korai hatások (0–3 év), melyek közvetlenül befolyásolhatják a szociális, szenzoros és szabályozási rendszerek érését:

▪️Szülői válaszkészség hiánya: ha a gondozó nem reagál következetesen érzékenyen a csecsemő szükségleteire, az hosszú távon instabil kötődéshez és fokozott/kóros stresszreakciókhoz vezethet.

▪️Elhanyagolás vagy érzelmi depriviáció: például intézményi ellátás, kevés testi kontaktus, kevés szemkontaktus a baba és gondozója között.

▪️Fizikai vagy érzelmi bántalmazás: akár közvetett formában is (pl. szülők közötti erőszak tanúja a csecsemő).

▪️Szenzoros túl- vagy alulterhelés: példáuk a tartós vagy rendszeresen ismétlődő túlzott ingerek (zaj, fény, érintés) stresszreakciót válthatnak ki, ami idegrendszeri, neurovegetatív szabályozási nehézségeket okozhat.

▪️Bizonytalan vagy rendszeresen és kiszámíthatatlanul váltakozó gondozói környezet: több gondozó, gyakori költözés, intézményi ellátás.

💡 A korai traumatikus hatások neurobiológiai következményei:

▪️Megváltoztathatják az autonóm idegrendszer működését (pl. tartósan emelkedett szimpatikus aktivitást okozva).

▪️Befolyásolják a egyes fontos agyterületek (pl. amygdala, hippocampus és prefrontális kéreg) közti kapcsolódásokat, ezek képalkotó vizsgálatokkal kimutatható elváltozásokkal is jarhatnak.

▪️Módosíthatják a stresszhormonok (kortizol) kiválasztósását, ezek szabályozását,

▪️Hosszú távon érinthetik az érzelemszabályozást, a kötődést, a szenzoros feldolgozást és a szociális motivációt is.

🔑 Összefoglalva:

📌A korai traumás hatások nem az autizmus okai, de jelentősen formálhatják az idegrendszeri fejlődés menetét, a csecsemő fejlődési ívét.

‼️Az autista csecsemők gyakran érzékenyebben reagálnak a környezeti stresszhatásokra, ezért a biztonságos, válaszkész, kiszámítható gondozói kapcsolat és természetesen a fenti faktorok lehetőség szerinti elkerülése, kiküszöbölése mindenképpen kiemelt védőfaktor a számukra.

www.kakigondok.hu

(Kép forrása Freepik)