02/11/2025
Miért nem kell félni a haláltól?
A halál az élet része. Mindannyian tudjuk, hogy egyszer eljön értünk – nincs olyan ember, aki ki tudná kerülni. Mégis, sokan rettegnek tőle, mintha valami sötét ismeretlennel kellene szembenézniük. Pedig valójában a halál nem ellenség, hanem egy természetes átlépés: az élet egyik kapuja, amelyen keresztül egy új valóságba érkezünk.
A félelem abból fakad, hogy ragaszkodunk a földi tapasztalatainkhoz. A testhez, amely megszokott számunkra. Az emberekhez, akiket szeretünk. A történetekhez, amelyekhez kötődünk. De a halál pillanatában mindezt letesszük – mint amikor valaki hosszú út végén leoldja a nehéz batyut a válláról. És ebben van valami felszabadító.
A halál egy transformációs folyamat: a lélek visszatér oda, ahonnan jött. Aki meghal, annak megszűnik a fájdalma, megszűnik a küzdelme, és belép egy olyan állapotba, ahol nincs több félelem, szégyen vagy harag. Egy olyan világba, ahol tisztább a lét, és ahol minden lélek újra otthonra talál.
Ezért mondják sokan: „Legyen könnyű neki a föld.” Mert amit mi veszteségnek látunk, az a lélek számára megkönnyebbülés: egy átlépés a szeretet és a fény világába.
Nem a haláltól kell tehát félnünk, hanem inkább arra érdemes figyelni, hogyan élünk addig. Hogyan tudunk szeretni, jelen lenni, kapcsolódni. Ha békében élünk, akkor békében tudjuk elengedni ezt a földi életet is, amikor eljön az ideje.
A halál nem a vég, hanem egy másik kezdet. Egy kapu, amelyen átlépve folytatódik az utazás – csak más formában, mint eddig. És talán épp ez adhat nekünk erőt és nyugalmat: hogy tudjuk, nem a semmibe tartunk, hanem egy új születés felé.
