Bibók Bea Pszichológus, szexuálpszichológus

13/11/2025

Holnap este PÉCS!
Tudásközpont, este 18h.
ELLOPOTT FELNŐTTKOR!
Várunk szeretettel!❤️

❗A jegyek nagy része elkelt — CSAPJ LE AZ UTOLSÓ DARABOKRA❗

Ha még nem vettél, itt az ideje, hogy bebiztosítsd a helyed! 👇
🎫 Jegyek: https://www.tixa.hu/bibok-bea-pecs-2025
______________________________________________

„Ellopott felnőttkor” – előadás Bibók Beával

Mi történik velünk, ha gyermekként túl sok terhet cipelünk? Hogyan hat a felnőtt életünkre, ha a gyerekkor biztonsága helyett felelősséget, fájdalmat vagy hiányt kaptunk?

Bibók Bea pszichológus előadásában arra keressük a választ, hogyan ismerhetjük fel azokat a mintákat, amelyek a „gyermekkor elrablásából” fakadnak, és mit tehetünk azért, hogy végre a saját életünket élhessük – szabadabban, könnyebben, önazonosabban.

Az est során nemcsak megértést kaphatsz a múlt sebeire, hanem kapaszkodókat is ahhoz, hogyan építs fel egy teljesebb, boldogabb felnőttkort.

Ha úgy érzed, a te utadat is árnyékolják régi történetek, vagy egyszerűen szeretnél mélyebb önismeretre jutni, itt a helyed!

💖 Várunk szeretettel!

📅 Időpont: 2025. november 14., 18:00
📍 Helyszín: Pécs, Tudásközpont

🎫 Jegyek már kaphatók online:
https://www.tixa.hu/bibok-bea-pecs-2025

13/11/2025

Megvalósult egy álmom, így a karácsony közeledtével szervezünk egy olyan elvonulást az Evergreen Health-ben, Kehidakustányban, ahol a párkapcsolatok mellett az egyedülálló embereket is segítem abban, hogy ne elkeseredetten, magányosan teljenek a karácsonyi ünnepek! Foglalkozunk a párkapcsolatokkal és a szülői kapcsolatok nehézségeivel is, miközben a karácsonyi ünnepekre hangolódunk, hiszen fontos, hogy ne rohanással teljen az ünnep előtti időszak.

Foglalkozunk azzal, hogy hogyan lehet egyedül is jól tölteni a karácsonyt? Hogyan lehet a rohanás, kapkodás, kimerültség helyett feltöltődve nekivágni a karácsonynak. Ehhez igazán idilli, természetközeli helyszín az Evergreen Health Kehidakustányban, ahol jóga órán is részt vehetünk, és a szabad időnkben a wellness részleget használhatjuk ami testi-, lelki feltöltődést nyújt majd nekünk.

Foglalkozunk azzal, hogy hogyan tudjuk önmagunkat szeretni akkor is, amikor egyedül vagyunk és nem tükröz vissza minket senki, nem kapunk mosolyokat, dicsérő szavakat, ajándékot. Ez egy komoly önismereti út, aminek az az eredménye, hogy egyedül, önmagunkat szeretve, babusgatva, dédelgetve meg tudjuk adni a szeretetet, tiszteletet és ajándékot is saját magunknak.

Az elvonulás egyik célja, hogy szomorúság, elhagyatottság érzése helyett egy olyan közösségben legyünk, ahol lélekben, testben együtt készülünk a karácsonyra. Sok ember él egyedül, ami befelé fordulást eredményez. Itt, az elvonuláson intenzív kapcsolódások jönnek létre a megtartó közösségben, mint ahogy az előző három elvonuláson is barátságok szövődtek, egy olyan sorstársi közösség alakul ki, ahol a közös beszélgetések, a hasonló történetek támogató erővel bírnak.

Párokat is várunk, akik egymásra szeretnének hangolódni, hogy lelassuljanak, megnyugodjanak, miközben együtt fejlődhetnek az előadásokon is, és a workshopon is.

Megtanuljuk, hogyan tudjuk a szüleinknek azt mondani, hogy most nem szeretnénk velük tölteni a szentestét, inkább a párunkkal, vagy a kis családokkal szeretnénk ünnepelni. Ez mindig egy kritikus pont az ünnepek előtt, hiszen nagyon sokszor a szülők megsértődnek és nem tudják kezelni azt a helyzetet, hogy a már felnőtt gyermekük esetleg a saját kis családjával szeretne szenteste ünnepelni. Természetesen, ha szenteste nem találkozunk a szüleinkkel, akkor két ünnep között mindenképpen érdemes meglátogatni a szülőket. Megtanuljuk, hogyan lehet a saját ünnepi igényeinket elmondani nekik annak érdekében, hogy önazonos karácsonyi ünnepünk legyen, és ne kelljen a megfelelés súlyával terhelten megélni a karácsonyt.

Az elvonulás egyik célja, hogy a karácsony előtti őrületből egy kicsit kiszakadjunk, megnyugodjunk, megpihenjünk, és magunkra fókuszáljunk, hiszen akkor fogjuk tudni a karácsonyt a maga mélységében megélni, ha lélekben és testben is felkészülünk rá.

Az Evergreen Health-ben egészséges ételekkel várnak minket egy csodaszép környezetben, ahol figyelnek a glutén- laktóz- és cukormentes igényekre is. A fotók mindent elmondanak, és ha úgy döntesz, hogy szeretnél részese lenni ennek a különleges adventi időszaknak, akkor várunk szeretettel december 12-14 között Kehidakustányban.

Az alábbi linken tudsz jelentkezni:
https://evergreen.hu/bibok-bea-parkapcsolati-hetvege

A fotókat én készítettem az előző három elvonuláson.

13/11/2025

Te empatikus vagy?
Empátia egy olyan képesség, ami gyógyítja a lelki sebeket. Párterápia esetén, amikor a pár két tagja ül velem szemben, akkor a közös beszélgetések alkalmával a két fél olyan érzésekről beszél, amiket konfliktusok alkalmával élnek át. Ilyenkor kulcsfontosságú, hogy mindketten képesek legyenek az empátiára, az együttérzésre, hiszen csak így érthetik meg azt, hogy mit is él meg a másik oldal.
Ezért nagyon jó, ha párkapcsolati válság esetén mindkét fél eljön a terápiára.

Az empatikus képességünket a mindennapokban is gyakran használjuk, ha elég érzékenyek vagyunk mások problémáira. A párok esetén az egyik fél belehelyezkedik a másik fél helyzetébe, és megpróbálja átélni mindazokat az érzéseket, amiket a párja a nehéz pillanatokban él meg.

Vannak olyanok, akik empátiának gondolják azokat az interakciókat is, amikor "osztjuk az észt". Amikor csupán a szavakkal próbálunk segíteni, de nem érezzük át. Sajnos, ezt megérzi a másik, és ez a fajta reakció nem építi a kapcsolatot, hanem leginkább rombolja. Csalódást okoz a másik félnek, hiszen azt érzi, a fájdalmas érzései nem jutottak el a partneréhez, éppen ezért nem remélhet megértést és a nehézségek átérzését.

„Az empátia:
1. Perspektíva váltás, ami képessé tesz minket arra, hogy a másik szemszögéből vizsgáljunk meg egy helyzetet, és ítélkezés nélkül elfogadjuk a másik véleményét, ami nem könnyű, hiszen általában könnyen ítélünk.
2. Felismerni a másik véleményét és eszerint reagálni.
3. Az empátia az együttérzés művészete. Az empátia számomra a legszentebb dolog. Ha olyasvalakivel találkozom, akit maga alá temettek az érzései, aki magányosan tapogatózik a sötétben, és úgy érzi, hogy nem talál kiutat, könnyebben segíthetek neki, és elmondhatom, hogy nincs egyedül.

Ezzel szemben a szimpátia így működik: - Hú, az borzasztó lehet! De van egy szendvicsem, kérsz egy falatot?

Az empátia egy választás kérdése, egy rizikós választásé. Ahhoz, hogy működjön, kapcsolódnom kell a másikhoz. Meg kell találnom magamban azt az érzést, ami segít megérteni, mi is történik a másikkal. Egy igazán empatikus válasz soha nem kezdődik úgy, hogy " legalább".
Ha valaki megosztja velünk a fájdalmát, valamit, ami számára igazán fontos, mi pedig megpróbálunk úgy tenni, mintha semmiség lenne...mintha ez segítene...
- Történt egy kis baleset, teherbe estem... - Legalább tudod, hogy képes vagy rá...
- A házasságom egy csőd... - De legalább házas vagy!
- Janit ki fogják rúgni az iskolából... - De legalább Sára, a lányod, éltanuló..
De ha igazán próbálkozunk, talán mondhatunk olyasmit, ami segíthet, még ha ezek a beszélgetések megterhelőbbek is. Ha olyasmit osztanak meg velünk, amit nem könnyű kimondani, akkor jobb azt hallani, hogy: "Nem is tudom, mit mondhatnék...", "Sajnálom, hogy ez történt, köszönöm, hogy megosztottad velem."
Mert valójában, aligha mondhatunk olyat, ami valóban segít. Nem a szavakkal segítünk, hanem együttérzéssel és szeretettel." Dr. Brené Brown

A pszichológusi munkában az empátia kulcsfontosságú. Mi azzal segítünk a klienseinknek, hogy értjük, megértjük őt. De nem sírunk, nem sírhatunk vele együtt. Birtokában vagyunk annak a képességnek, hogy átérezzük a problémáját, de képesek vagyunk szempontváltással új perspektívát mutatni nekik.
Ez jelentheti számára a megoldást, a gyógyulást.

https://www.youtube.com/watch?v=bCspmUJPRSc

(Fotó:FB)

12/11/2025

Az alábbi anekdota jó példa arra, hogy nagyon sok mindent az életben úgy ítélünk meg, hogy csak a saját szubjektív valóságunkat ismerjük. A problémák és azok megoldásai is, legyen az könnyű vagy nehéz, sok és kevés, jó és rossz - viszonyítás kérdése.

Nekem az is eszembe jutott a történetről - azon túl, amit megfogalmaz -, hogy minden szubjektív. Hiszen nem mindegy, hogy egy gyenge kar tartja a pohár vizet, vagy egy erős, edzett kar.

Éppen ezért egy másik emberről többek között azért sem szabad ítélkeznünk, mert nem ismerjük az ő életét és valóságát, nehézségeit és örömeit, nem tudhatjuk, hogy ő egy-egy döntésnél mihez viszonyít, mi alapján dönt.
Amikor egy másik emberről alkotunk ítéletet, akkor leginkább a saját helyzetünkhöz és életünkhöz hasonlítjuk, a saját normáinkat vesszük alapul.
Ezzel óvatosnak kell lenni, hiszen ítélkezésnek számít, ha könnyen törünk pálcát. Az alábbi szösszenetet ezért szeretem, mert látványosan mutatja be a szubjektív valóságot.

"Egy pszichológus sétálgat körbe a teremben, miközben a stresszkezelésről beszélt a hallgatóságnak. Amikor felemelt egy vízzel telt poharat, mindenki várta, hogy a "félig teli vagy félig üres" kérdést teszi fel.

Erre ő mosolyogva megkérdezte:
- Milyen nehéz ez a pohár víz?
Különböző válaszok érkeztek a hallgatóság részéről a víz súlyát megbecsülve.

Ó így válaszolt:
- A víz abszolut súlya nem számít. Hogy milyen nehéz, az attól függ, hogy meddig tartom.
Ha csak egy percig tartom, nem probléma. Ha egy óráig tartom, fájni fog a karom. Ha egy napig tartom, érzéketlenné válik a karom és elzsibbad, majd megbénul. Egyik esetben sem változik a víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.

A stressz és az aggodalom az életben olyanok, mint ez a pohár víz. Ha egy pillanatra megéled, semmi sem változik.
Ha egy kicsit tovább gondolsz rájuk, elkezdenek fájdalmat okozni.
Ha egész nap rájuk gondolsz, bénultságot érzel, képtelen leszel bármit is tenni.
Jusson eszedbe, hogy a pohár vizet le is lehet tenni."

(Forrást nem ismerem)
(Fotó forrása: Unplash)

11/11/2025

A napokban néhány kliensemmel arról beszélgettünk, hogy milyen érzés túl korrektnek, becsületesnek lenni?
Miért jó ez számukra?
Mit kapnak attól a működéstől, amiben soha nem fér bele egy pici hiba sem, hiszen mindig hibátlanul precíznek és tökéletesnek kell lenni.
Ha egy ember túl transzparens, túl korrekt, túl becsületes és odaadó, akkor számára legtöbbször a másik embernek való megfelelés van fókuszban. Azért igyekszik ilyen odaadással, hogy a másik ember meg legyen vele elégedve, pozitív visszajelzést kaphasson, amiből pozitív öndefiníciót alkothat meg. Viszont ő ezáltal nagyon kiszámíthatóvá és kiszolgáltatottá válik.

A napokban több olyan kliens érkezett hozzám, akiknek abszolút rendben volt az életük, 'csupán' a párkapcsolataik nem sikerültek.
Szép nőkről és jóképű, sportos férfiakról beszélünk, olyan emberekről, akik foglalkoznak önmagukkal is, a környezetükkel is, és nem utolsó sorban odafigyelnek az embertársaikra.
Fontos nekik, hogy a mellettük, körülöttük élő emberek igazán jól érezzék magukat a társaságukban.
Ennek ellenére elvesztették a szemük csillogását, fásultan élnek és magányosan.
Arról beszélgettünk, mi lehet ennek az oka.

A túlzott korrektség és transzparencia sérülékennyé teszi őket.
Az ilyen személyiségű emberek nagyon sokszor sérülnek attól, hogy azt tapasztalják, a világ nem így működik. Hiába várják el az embertársaiktól a hasonló működést, hiába érthetetlen számunkra az, hogy a másik ember miért nem ennyire odaadó és önfeláldozó, ez sajnos nem változtat azon tényen, hogy a világ sokszínű és sokféle ember él benne, és nem az ő szabályaik szerint zajlanak a dolgok.

Azért sérülnek az emberi kapcsolataikban, mert annyira kiszámíthatóak könnyen becsaphatóak. Ezentúl a tökéletesség a kiszámíthatóság miatt elvesztik a csillogó szemüket, monotonná válik az életük, és nem történnek velük izgalmas dolgok, ezért gyakran unalmasak a hétköznapok.
Elvesztik a régi sugárzó lényüket, nem csillog a szemük, kissé unalmassá válik az életük.

Az biztos, hogy nagyon fontos a korrektség és a transzparencia egy bizonyos mértékig.
Viszont nem kell mindig mindenkinek átláthatóvá válni, mert van aki visszaél vele.
Viszont a legfontosabb érzelmi kapcsolataikban szükséges az átláthatóság, de ott is kell legyen egy pici huncutság, kell, hogy legyen pici titkunk, legyen
sava-borsa az életünknek.

Legyen egy olyan része a saját életünknek, ami csak a miénk.
Az érzéseink, a gondolataink, a történések, élmények, amik a saját birtokunkban maradnak.
Ettől izgalmasabbá válunk, a partnerünk kíváncsivá válik, kérdezni fog tőlünk, mert érzi, hogy nincs minden kártyalap kiterítve.

Innen indul a huncut játék a párkapcsolatunkban és egyéb emberi kapcsolatainkban, amitől csillogni fog a szemünk.

11/11/2025

„A párkapcsolati fejlődés 2.szakasz (Az első szakasz a tegnap reggeli poszt.)

Szexuálpszichológusként, párterapeutaként gyakran találkozom olyan párokkal, akik úgy érzik, hogy az egy-két éve működő párkapcsolatuk megváltozott, hiszen hirtelen eltűnt a szenvedély, a tűz, a párjuk „kiszeretett” belőlük. Eltűnt a rózsaszín köd, helyette a szürke hétköznapok nehézségei kerülnek porondra.
Ezzel párhuzamosan az érzelmek színterén is történnek változások, hiszen a vak, lángoló, mindent elsöprő szerelemből egy érettebb, biztonságosabb kapcsolat születik egy fontos fejlődési folyamat eredményeképpen. Lássuk, mik is ezek a fejlődési szakaszok?

2.szakasz - DIFFERENCIÁLÓDÁS
"Miért vagy ennyire önző?"
A párkapcsolat nagyjából egy-másfél év után jut el a DIFFERENCIÁLÓDÁS szakaszába. Itt a közös igények után már megjelennek a személyes, egyéni szükségletek is, ami azzal jár, hogy a pár két tagja a kapcsolati szükségletek mellett meg akarja élni a saját autonómiáját is. A férfiak focizni és sörözni mennek, előfordulhat, hogy sokszor késő este érnek haza. A lányok is visszatérnek a barátnőikhez, tornázni és szépítkezni járnak, a kapcsolatról áthelyezik a fókuszt saját magukra.

A „MI” után az „ÉN” lesz fontos, előtörnek a kapcsolatban a személyes különbségek. Ebben a szakaszban az lehet a krízis pont, ha a pár két tagja nem egyszerre, hanem időben eltolódva lép ki a szimbiózisból. Sok vita fakadhat abból, ha az egyik fél a saját egyéni szükségleteit preferálja, míg a másik arra vágyik, hogy a jó kis meleg, bensőséges szimbiózis még tovább tartson. Ilyenkor rengeteg feszültség születhet a kapcsolatban, hiszen ellentétesek a szükségletek. Először mindketten meg akarják változtatni a másikat, ám idővel megszületik a másik egyediségének az elfogadása. A párkapcsolat ilyenkor már érettebbé válik, éppen ezért nem az összeolvadás jelenti a biztonságot, hanem a korábbi szakaszában megalapozott és kialakult kötődés. A sz*****is energiák is megállapodnak, a sz*****is életet is egy érettebb hozzáállás jellemzi, a lángolás alábbhagyott, egy kiszámítható és tervezett sz*****is élet alakul ki.
(Fotó:FB)

10/11/2025

„Mi történt a kapcsolatomban, hogy már nem lángol a szerelem?” Néhány napon át részletekben írom le a párkapcsolati szakaszokat nektek. A négy szakaszból most az elsőt ismertetem.

Szexuálpszichológusként, párterapeutaként gyakran találkozom olyan párokkal, akik úgy érzik, hogy az egy-két éve működő párkapcsolatuk megváltozott, hiszen hirtelen eltűnt a szenvedély, a tűz, a párjuk „kiszeretett” belőlük. Eltűnt a rózsaszín köd, helyette a szürke hétköznapok nehézségei kerülnek porondra.
Ezzel párhuzamosan az érzelmek színterén is történnek változások, hiszen a vak, lángoló, mindent elsöprő szerelemből egy érettebb, biztonságosabb kapcsolat születik egy fontos fejlődési folyamat eredményeképpen. Lássuk, mik is ezek a fejlődési szakaszok?

„Ketten egyek vagyunk”
Amikor két ember megismerkedik, akkor az első benyomások alapján döntik el, hogy akarnak-e az ismeretségből kapcsolatot. Ezután a közös találkozások során egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és a fantáziákat felváltja a konkrét tapasztalat, elkezdik „látni” egymást. Mivel a fantáziánk idealizál, hiszen nem az jut eszünkbe, hogy biztos nagyon büdös a lába edzés után, hanem az, hogy fantasztikus partnerre leltünk, akit a fél világ irigyelni fog tőlünk. Így indulunk el, pont úgy, mint amikor egy híd két végéről sétál egymás felé a két ember, hogy középen találkozzanak.
A kialakult vonzalom hatására egyre több időt töltenek együtt a párok, majd azt érzik, hogy nem tudnak egymás nélkül létezni. Az egész világ a kapcsolatról szól, mindent együtt szeretnének csinálni, állandóan együtt szeretnének lenni.
A barátok neheztelnek, hiszen még a heti focira sem megy le a srác, a lány meg a heti csajos partiról is elfelejtkezik. Mély beszélgetések jellemzik ezt a szakaszt, amit a SZIMBIÓZIS-nak hívunk.

A szimbiózisban a két ember összeolvad, eggyé válik. A külvilág felé megerősítik a határaikat, senki nem férhet bele ebben a nagy összeolvadásba, míg befelé a két ember felszámolja az egyéni határait. Tehát érzelmileg olyan intenzíven kapcsolódnak össze, hogy szinte kitalálják egy más gondolatait, úgy érzik, mintha mindig is ismerték volna egymást. A szex nagyon jól működik ebben a szakaszban, hiszen a sz*****is motiváció az, hogy a két ember a teljes lényével megélje a testi-lelki közelséget. Ez képezi a kapcsolat későbbi érzelmi arany tartalékát, amiből a pár majd táplálkozni tud a későbbi nehézségek esetén.
Következik majd a DIFFERENCIÁLÓDÁS szakasza, amikor a két ember az összeolvadás után azt érzi hogy vissza kell térnie az autonómiának, így elindul a szerelem mellett a saját igények preferálása is.
Folytatás holnap.
(Fotó forrása: FB)

09/11/2025

Bár az alábbi idézet a gyerekekre vonatkozik, azt gondolom, a leírt jelenség sajnos a felnőttekre is hat.

Vekerdy arról ír, hogy a gyerekek életében benne van a négy túlzás: túl sok tárgy, túl sok információ, túl sok alternatíva, túl nagy sebességgel élt élet. Így sajnos bizonytalan, szorongó gyerekeket nevelünk, akikből még bizonytalanabb és szorongóbb felnőttek lesznek.

"A világhírű gyermekpszichológus, Kim John Payne tapasztalatai szerint a nyugati családok többsége fokozatosan belecsúszik abba, hogy 'a négy túlzás' – túl sok tárgy, túl sok választási lehetőség, túl sok információ, túl nagy sebesség – rabja legyen. A felnőttvilág a többfelé figyelést (a 'multitasking' üzemmódot) ma fontos túlélési és érvényesülési készségnek tekinti, és a szorongó szülők egyre zsúfoltabb napokat szerveznek gyerekeiknek is.

A gyerekek hetente több mint tizenkét óra(!) szabadidőt veszítettek el az utóbbi két évtizedben a fejlődéspszichológiai vizsgálódások szerint, és az eszelős tempóval, a túlzsúfolt élettel együtt járó sok pici stresszhelyzet összeadódó hatásaként egyre több a figyelemzavar, a pszichoszomatikus tünet.
Miközben társadalmunk eszménye a fejlődés és a sebesség – egyre nő a szorongás, a félelem a kudarctól, egyre rosszabb a közérzetünk.

Volt egyszer egy nyelvkönyv-sorozat: GYORSAN KÖNNYEN ANGOLUL, GYORSAN KÖNNYEN NÉMETÜL, és így tovább – ennek a mintájára mondta Török Sándor, hogy modern korunk jelszava lehetne: 'Gyorsan, könnyen – semmit.'"

Úgy érzem, ez nemcsak a gyerekekre igaz, hanem ránk felnőttekre is, mert beszippant a sok inger, ami a világból ránk ömlik. Vegyünk egy példát.

Felnőttként is, ha a számítógép használata vagy pornófogyasztás túl gyakori, akkor az függőséghez vezethet. Ha a kézmosás túl gyakori, az fóbia. Ha túl ritka a sz*****is együttlét egy párkapcsolatban, vagy netán teljesen eltűnik, akkor az problémát okozhat a személynek is és a párkapcsolatnak is egyaránt.

MERT A PSZICHOLÓGIAI RENDELLENESSÉGEK ABBÓL FAKADNAK, HOGY EGY VISELKEDÉS TÚL RITKA, VAGY NETÁN TÚL SŰRŰ.

Ennek eredménye a sz*****is életben is látszik.
Ha egy felnőtt bizonytalanságot él meg a mindennapos életben, akkor könnyen elképzelhető az, hogy a szexben még inkább. A „gyorsan-könnyen” úgy jelenik meg, hogy a párkapcsolatok kialakulása és a sz*****is együttlétek során is nehezebb lelassulnunk.

Mindennapos jelenség, hogy nehéz megadni az az időt annak a folyamatnak, ami a sz*****is vágy kialakulásához és a sz*****is együttlétek létrejöttéhez szükséges!
Pedig a szexualitás egy nagyon érzékeny terület. A szexben nagyon fontos a jelenlét, mondhatnám előfeltétele a szex létrejöttének. Ez csakis úgy lehetséges, ha kiiktatjuk a múltat és a jövőt (mi volt a munkahelyen, illetve mi lesz holnap a meetingen, vagy a gyerek szülőértekezletén), és megengedjük magunknak azt, hogy a jelenre fókuszáljunk.

Mivel az egész életünket teljesítménynek fogjuk fel, nagy esély van arra is, hogy a szex erre különösen alkalmas területként funkcionál majd.
Ha viszont a szex teljesítmény, akkor ez különböző zavarokat is okozhat. Annak az embernek, aki egyébként is bizonytalanságban él a fent említett hatások miatt, a szex is félelmetessé válhat.

Ilyenkor vagy nem születik meg a vágy, tehát nem kívánják a szexet az emberek, vagy létrejön a vágy, de partnerrel nem meri megélni a szexualitást. Akkor marad a pornóra való maszturbálás.
Ha van partner és szorongó a férfi, akkor tünetként felbukkanhat a merevedési zavar, míg a nőknél egy fajta fokozott kontroll igényben jelentkezik, ami a görcsös rákészülést, az ellazulás képtelenségét, a nedvesedés hiányát és az orgazmus képtelenséget idézheti elő. Mindez azért van, mert túl gyors az életünk, túl sok az információ, túl sok a döntési helyzet és az alternatíva, és túl sok a tárgy, ami körülvesz minket.

Bátorítanálak Titeket, hogy menjetek ki a zöldbe, mert ott nincsenek tárgyak és a saját szükségleteink is minimálisra korlátozódnak. Végezzetek kreatív dolgokat, mert a manuális tevékenységek segítenek abban, hogy jelen legyünk a pillanatban. Mozogjatok sokat, mert a sport a testnek is és a pszichének is nagyon jót tesz.
Mindenek előtt szeressétek önmagatokat és higgyétek el magatokról, hogy értékesek, szerethetőek vagytok. Akkor könnyebbe tudjuk magunkat elengedni a szexben, mert el tudjuk hinni, hogy a párunkat boldoggá tudjuk tenni.

(Fotó by JoeBernardoCor)

09/11/2025

PÉCS! ELLOPOTT FELNŐTTKOR előadás november 14-én pénteken 18h-kor a Tudásközpontban.

Jegyek:
https://facebook.com/events/s/bibok-bea-ellopott-felnottkor/755210164067642/

Beszélgetünk arról, hogy mi az infantilizáció jelensége, miért van az, hogy a te életed nem halad, nem sikerülnek a dolgok, káosz uralkodik a környezetedben, netán az időpontokról elkésel, esetleg a pénzzel sem tudsz bánni.

Miért van az, hogy még mindig a szüleiddel együtt élsz, miközben már saját egzisztenciád van.

Miért nem sikerülnek a párkapcsolataid, miért van az, hogy néhány hónap után kilépsz a kapcsolatokból?

Miért vannak nőgyógyászati problémáid, mégpedig olyanok, amire az orvos széttárja a karját, hiszen nem talál eltérést, sem kórokozót, mégis hónapokban keresztül hüvelyi folyástól szenvedsz?

Milyen érzés parentifikált testvérként végignézni azt a mérhetetlen szülői támogatást, amit az infantilizált testvéred kap, miközben te az egész életedben önállóan oldottad meg a problémáidat?

Miért van az, hogy a szüleid mindig a testvéredet támogatják anyagilag, miközben te az egész életedben csak magadra számíthattál?

Az előadás során szülőként megértheted azt, hogy miért bántál eltérő módon a két gyermekeddel, miért nem szeretik egymást, miért nem szeretnek időt tölteni egymással, és miért uralkodik a családban állandó viszály. Azt gondolom, ez az előadás hozzá segít ahhoz, hogy szülőként máshogy csináld! Leendő szülőként pedig abban segít, hogy ne kövesd el a túlszeretés hibáját, ne akard magadhoz ragasztani a gyermekedet, tehát ne infantilizáld őt, mert ennek az a következménye hogy nem fog felnőni.

Várlak szeretettel Pécsett, november 16-án este 18:00 órakor a Tudásközpontban, egy előadás, ami sok mindenre rávilágít, így más minőségben folytathatod az életedet.

Várlak szeretettel!

09/11/2025

Még mindig a tegnap este hatása alatt vagyok. A Balatonfüred Kongresszusi Központban Németh Szilvivel beszélgettünk a színpadon az ELLOPOTT GYERMEKKOR- ról és a parentifikációról. Szilvitől remek kérdések hangzottak el, a közönség pedig odaadó figyelemmel volt jelen. Dedikáláskor pedig hálás köszöneteket kaptam, ami mindig megindító élmény.
Köszönöm Szilvinek, az intézmény vezetésének, hogy meghívtak. A közönség soraiban voltak fiatal szülők, idősebb anyukák, aki azért jöttek, hogy jó szülők legyenek. A fiatalabbak nem akarták, hogy örökítsék a parentifikációt, az idősebbek pedig azért jöttek, hogy megértsék, mit csináltak rosszul a saját gyermekükkel. Voltak klienseim, akik Budapestről eljöttek Balatonfüredre, hogy ott legyenek az előadáson. Nekik is nagyon köszönöm. Ilyenkor még fel kell dolgoznom a történteket, annyira megérintő élmény volt az este.
A fotókon a készülődés, az előadás, és a dedikálás pillanatait láthatjátok.
(Az előadások során Hodlik Anna Bag öveit és táskáit viselem)

08/11/2025

Amikor 17 évesen udvarolni kezdett a férjem, akkor a legelső ajándékom egy Seneca kötet volt a számára, mégpedig az Erkölcsi levelek című könyv. Annak idején úgy forgattuk ezt a könyvet, mint ahogyan egy Bibliát olvasnak az emberek.

Seneca az ókori Róma egyik legnagyobb sztoikus filozófusa volt. Olyan gondolkodó, aki azt tanította, hogy az ember ereje leginkább az önmagukhoz való kapcsolódásban, az öntiszteletben, önszabalyozásban, mondhatnám úgy is, hogy a belső ereőben rejlik. Tehát van olyan, hogy a harc helyett inkább a belső békét érdemes választani, amit az érzelmek szabályozásával tudunk elérni. Tudom, hogy vannak olyan emberek, akik nem értenek egyet ezzel a gondolattal. Ők a harcos parentifikáltak, akiknek az igazságérzete olyan érzékeny, hogy kitartóan harcolnak, mindent elkövetnek azért, hogy 'rendet' teremtsenek a világban.

Seneca szerint a lelki békét érdemes megőrizni. Azt, hogy ezt az állapotot ki hogyan teremti meg és őrzi meg, az az egyéni megküzdés eredménye. Mindenkit óvok attól, hogy lelki békének definiálja azt a helyzetet, amikor egy vitás helyzetben a megoldás érdekében konstruktív párbeszédnek kellene kialakulni. Ha egy ilyen helyzetben nem tudunk empátiát gyakorolni, nem tudjuk elmondani a saját érzéseinket, gondolatainkat, akkor a másik ember tehetetlenné válik, hiszen nem kap arról információt, hogy milyen érzései vannak a beszélgető partnernek, hogyan érzi magát ebben a vitás helyzetben. Így a hallgatás, a passzivitás érzelmi bántalmazásnak minősül, hiszen ez már egy passzív-agresszív viselkedés.

Fontos, hogy a belső nyugalom nem egyenlő azzal, hogy nem kommunikálunk, és azzal sem, hogy elnyomjuk az érzéseinket. A belső nyugalom egy nyugodt hangnemben lefolytatott beszélgetés, amiben információt adunk a másik embernek arról, hogy mi hogyan gondolkozunk az adott helyzetről, és hogyan érezzük magunkat ebben a helyzetben.

Fontosnak tartom, hogy egy nézeteltérés esetén magunkról, a saját érzéseinkről, a belső megéléseinkről beszéljünk, ami jó esetben a másik félből empátiát válthat ki. Természetesen vannak olyan emberek akik nem képesek az empátiára, mert gyermekkorban, a saját családjukban ezt nem tanulták meg.

Dániában már az iskolákban oktatják az empátiát, a szeretetet, azt, hogy hogyan tegyünk jót másokkal is.
Tudjuk, hogy Európában Dánia a legboldogabb nemzet. Ez azért van, mert pozitív szemlélettel élnek, segítőkészek, nyugalmat teremtenek önmaguk körül, és a jóindulat, a szeretet és a hála lengi át az életüket már gyermekkortól kezdve. Így generációkon át öröklődik a pozitív szemlélet, a másik ember felé gyakorolt szeretetteljes hozzáállás. Hangsúlyozom, hogy nem 'Terézanyák'-ról beszélünk, hanem egy egészséges öntudattal bélelt pozitív hozzáállásról.

Biztatlak titeket is egy ehhez hasonló gondolkozásra, viselkedésre, és kívánom, hogy a saját életetekben is megéljétek a harmóniát, boldogságot, elégedettséget és az önszeretetet.

(Fotó: Marit Beér)

08/11/2025

Már Balatonfüreden sétálok, elég borongós az idő. A Balatonfüred Kongresszusi Központ csodálatos, kipróbáltuk még 'civilben' a színpadi elrendezést Dr. Németh Szilviával, aki beszélgető társam lesz az est folyamán. Amikor előadást tartok a parentifikációrók, az ELLOPOTT GYERMEKKOR című könyvben témájáról, izgatott vagyok, hiszen nincsen két egyforma előadás, mindig más és más aspektusa domborodik ki a témának.
Várunk szeretettel Mindenkit, aki ezt a programot választja ma este!