06/07/2020
“A függőség,” írja Stanton Peele pszichiáter, “nem aberráció, nem eltérés az életmódunktól. A függőség maga az életmódunk.” És valóban: ebben a fogyasztói társadalomban vajon nem egyik függőségből a másikba hajszoljuk-e magunkat? Az egész rendszer úgy van összerakva, hogy kérj még. Hogy ne elégedj meg egy adaggal. Hogy szükséged legyen az újabb szeretonin/dopamin fröccsre - és szenvedj, ha nem kapod meg. Legyen szó hamburgerről, a legújabb kütyüről, sorozatepizódról vagy facebook lájkról.
Az élvezet, ahogy az újonnan vásárolt terméket kibontod a vadi új csomagolásból: vajon nem ugyanaz az élvezet-e, mint amikor a drogfüggő kibontja a vadi új grammot? És még el sem fogyasztottuk a terméket, a reklámok már kínálják is a sóvárgást az új iránt. F. Scott Fitzgerald, az amerikai író szerint a reklámok konstruktív hozzáadott értéke zéró mínusz egy: elvesznek az emberségünkből, nem hozzáadnak.
A sóvárgó ember mínuszban van, hiányt akar betölteni, lyukat betömni, nem építeni és gyarapodni. Nagyra vagyunk magunkkal a mi “józanságunkkal” és “tisztaságunkkal” - könnyen lenézzük a függőt, a “junkie”-t. De vajon értelmezhetőek-e ezek a fogalmak, és ezek az éles határok, egy olyan fogyasztói társadalomban, mint amiben élünk?
Félreértés ne essék: ezzel nem azoknak a küzdelmét akarom leszólni, akik a függőségükkel küzdenek. Éppen ellenkezőleg: azoknak a gőgjét akarom megkérdőjelezni, akik azt hiszik, hogy ők mindent kontroll alatt tartanak, csak mert nem drogoznak. Egyes függőségek a társadalom és kultúra elfogadott normái között maradnak, sőt, a gazdaság motorjává válnak. Mint amilyen a munkafüggőség is. Más függőségeket patológiásnak bélyegeznek és üldöznek.
A függőség valahol az ember természetes létállapota. Az agyunk evolúciósan arra termett, hogy függővé váljunk dolgoktól és emberektől. A függőség nem “természetellenes”, nem a beteg agy műve - természetes túlélési, adaptációs technika, amivel az agy megpróbálja kompenzálni a külső és belső valóság azon zavaró tényezőit, amikkel nem tud mit kezdeni.
Mindenesetre soha nem függött még civilizáció a függőségtől ennyire, mint a mi mai technikai civilizációnk. És közben fenntartja az illúziót, hogy mindig a mi kezünkben van a kontroll.
(notes to myself)