Schell Gergely pszichológus, család- és párterapeuta

Kezdőlap
Magyarország
Budapest
Schell Gergely pszichológus, család- és párterapeuta

Schell Gergely tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta, mindfulness tanár szakmai oldala. Budapest

Egyén, csoport, szervezet.

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelki elsősegély számot!

11/11/2025

Tegnap egy nyomtatott női magazinnak adtam szakértői interjút. (A Nők Lapjanak, na.)

A magányról, magányosságról beszélgettünk. Az USA tisztifőrovosa magányossági-válsághelyzetet hirdetett évekkel ezelőtt. Mintha 15 cigit szívnál el egy nap, úgy hat rád a magány, mondja.

A magam, mondjuk így, privilegizált közegében sokszor felvetettem ezt a témát az elmúlt fél évtizedben. A privilegizált itt azt is jelenti, hogy a társadalom, gazdaság stb. különféle válságai relatíve sokára gyűrűznek be az életünkbe, hisz egy darabig rendelkezésre állnak a korábbi védőhálók. Egyéni, családi, baráti, ismerősi, kollegiális védőhálók és így tovább.

Szóval olyan öt-hat éve biztosan beszélek a magányról, mint egészséget veszélyeztető állapotról, ami egyre több ember alapélménye Magyarországon is. Hogy szeretnék kapcsolódni, de nem sikerül. Vagy mert nincs kihez. És emiatt szégyenkezek, elbújok. Ezt az utóbbi években még el lehetett azzal ütni, hogy nincs igazam, és aki akar, az tud találkozni másokkal, hisz őneki nincs ilyen problémája. (Ez egy tipikus vakfoltos, privilegizált reakció egy probléma felvetésekor.) Tucatnyi előadást tartottam a témában, sokszor multicégek teljes kollektívája részére.

Most fordul a kocka: egyre több ismerősöm osztja meg szégyenkezve, hogy egy-két hét is eltelik anélkül, hogy valódi találkozásokban venne részt. Ugyanerről számolnak be a klienseim is.

Könnyű lenne ezt az egészet az okoseszközökre fogni, hogy azok rontanak el minket, de ez nem volna igaz. A kapcsolataink is menedzselendő problémák lettek, de egy 45 perces naptárbejegyzés alatt még összekülönbözni sem lehet.

A jelen kor társadalma a felmerülő strukturális problémákat mindig privatizálja: a “mi problémánk”-ból a “te problémád”-at csinál. Ahol vesztesek és győztesek vannak, ott a győztesek holnap is szeretnének abban hinni, hogy nekik kel majd fel a nap. Akinek meg nem, az valamit jól elrontott, és csak azért jut osztályrészéül a szenvedés.

Ezért van, hogy aki épp rosszul jár, szégyent él át, a nehézségeiről igyekszik szót se szólni, mert azonnal megérkeznek a győztesek, akik kioktatják, mit kellett volna jobban csinálnia. Akkor nem lenne vesztes.

Sokkal érdekesebb volna egymásra nézni, és azt mondani, megszívtuk. Hogy nekünk van egy közös problémánk, és ez akkor is így van, ha most épp te szenvedsz. Mert épp te váltál el, te szakítottál, te morzsolódtál le valamilyen okból.

Egy szolidárisabb, visszakapaszkodást automatikusan segítő társadalomra volna szükség, ami nem ítélkezik, hanem megkapaszkodási felületet ad a kinyújtott kezeknek.

Cikk a következő Nők Lapjában. Riszpekt nekik, hogy beszélnek róla.
www.schellgergely.hu

07/11/2025

📡📶 Hargitai András elektronikus zenésszel, esztétával már többször beszélgettünk különféle kulturális és pszichológiai témák kapcsolatáról Tanult Tehetetlenség című programsorozatán.

Most a kortárs zenehallgatási és zenekészítési szokásokról volt szó. A SoundCloud alapító litván Matas Petrikas könyvét használtuk vezérfonalként. Ezek a tevékenységek — a zenehallgatás és zenekészítés — alapvetően testi tevékenységek, ahogy maga az esztétikai tapasztalás is testi. Legyünk hát jelen, érintsük meg a potmétereket, töröljük le a port eszközeinkről.

Köszönöm Andrásnak a meghívást, az Aurórának a helyet, a közönségnek pedig a testi jelenlétet.
www.schellgergely.hu

29/10/2025

A munkahelyi imposztor-szindróma az attól való félelmet jelenti, hogy előbb-utóbb le fogok bukni azzal, hogy valójában alkalmatlan vagyok a beosztásomra. Ez akár súlyos, krónikus szorongással járhat együtt.

Mint minden köznyelvben megjelenő “diagnózis”, az imposztor-szindróma sem önálló “betegség”. Az instán vagy a tiktokon bizonyára találnak 5 tuti tippet ellene.

Az én megértésemben az imposztor-szindróma mögött általában az a bonyolult személyiségfejlődési folyamat áll, ahogy életünk során megtanulunk kooperálni a környezetünkkel. Mivel kezdetben kicsik és kiszolgáltatottak vagyunk, ezért elemi érdekünk azokat a viselkedéseket, személyiségrészeket mutatni a szülő vagy gondozó felé, amelyeket ő gondoskodással jutalmaz. Azokat pedig elrejteni, amelyeket haraggal, elutasítással, a gondoskodás megszüntetésével fogad. Megtanuljuk, hogyan kell “jó gyereknek lenni” otthon, az iskolában, a munkahelyen, és egy olyasvalakinek lenni, akinek látszólag csak szimpatikus tulajdonságai vannak.

Ez egy teljesen természetes folyamat, a leggondosabb, legszeretőbb szülői gondoskodás mellett is kerülnek árnyékba énrészeink. Felnőve ezekről csak korlátozott tudással rendelkezünk, de érezzük a jelenlétüket, és élettörténetünkből ismerős az élmény: csak ki ne derüljön, hogy valójában nem vagyunk annyira jó gyerekek, mert akkor nem fognak többé szeretni.

Ha felnőttként képesek leszünk ránézni sötétségeinkre, a Hold árnyékos oldalára, leggyakrabban az derül ki, hogy soha nem is volt ott semmi szégyenletes. Idővel elfogadhatjuk addig száműzött részeinket is, és teljesnek, kerek egésznek érezhetjük magunkat.
www.schellgergely.hu

28/10/2025

Nagyon fontosnak tartom, hogy szervezeti környezetben beszéljünk a mentálhigiénét érintő kérdésekről. Ma este a Supercharge munkatársaival beszélgettünk a visszajelzés kultúrájáról. Én a pszichológiai biztonságról szóltam: amikor közös tapasztalattá válik az, hogy büntetés vagy megszégyenítés nélkül szólalhatunk meg, hibázhatunk, kérdezhetünk, mondhatunk véleményt. Örömmel vettem részt a közös gondolkodásban. Köszönöm a meghívást!
www.schellgergely.hu

28/10/2025

Végtelenül megtisztelő felkérést kaptam: én nyithatom majd meg a Szentendrei Régi Művésztelep textilművészeti kiállítását decemberben. (Egy jó kis pszichológiai előadással.) Az elmúlt években nem csak a képzőművészethez, hanem a designhoz és iparművészethez is közel kerültem oktatóként, így örömmel mondtam igent.
www.schellgergely.hu

28/10/2025

Olvassanak a parentifikáció (szülősítés) jelenségéről!

Még három példány van a Pannonhalmi Szemle ‘A szeretet rendje’ című lapszámából. Ebben jelent meg a tanulmányom, ami hűen követi a traumainformált pszichológia és családterápia szemléletét.
www.schellgergely.hu
́dterápia

16/10/2025

A kutatások szerint a magyarok fele egyáltalán nem olvas könyvet. Szerintem valójában ennél még rosszabb ez az arány, de az önbevallásos kérdőívben inkább beírjuk azt az évi egyet.

A munkámban azt látom, hogy sokan még “olvasó emberként” gondolnak magukra, de valójában már “nincs idejük” olvasni — ezt mondják. A leggyakoribb magyarázat az, amit hallok, hogy “munka és család mellett nem lehet”. Valószínűleg a jövő, ha lesz olyan, a munka és család kultuszaként fogja bemutatni ezt a kort.

Még vidéken éltem, amikor láttam, hogyan optimalizálják szét az emberek az életüket: minden nem-cselekvő idő felesleges időpazarlásként értelmeződött. Általában az érezte magát sikeresnek, aki elérte, hogy a munkahely és az otthona közötti távolságot autóval tehesse meg. Bedobozoljuk magunkat, és feladjuk postán. Szinte soha nem találkoztam ismerőssel a buszon, vonaton. Munka után “fáradtak vagyunk”, ezért otthon “pihenünk”, ami többnyire valamilyen képernyőhasználatot jelentett. A kétkezibb emberek második, harmadik műszakba indultak tovább. A buszon, vonaton kénytelen nézelődni, szemlélődni az ember. A földutak kanyarognak, az autópálya nem.

De nem találkoztam sétáló, gyalogló emberrel sem. Aki száz méternél többet gyalogol, azt nálunk csavargónak hívják — mondta egyszer nevetve egy férfi, amikor túlsúlyára, kiégésére napi rendszeres sétát javasoltam. Azt fogják gondolni, hogy megbolondultam, vagy gondok vannak otthon, ha meglátnak az utcán — tette hozzá. Így aztán a kiégettek, szorongók, depressziósok, pánikos tünetekkel élők előbb a spontán gyógyulásban, később a gyógyszerekben hittek. Találkoztam olyan emberrel, aki egy évtizede szedett gyógyszert a tüneteire. Szóba sem jöhetett, hogy megváltoztassa az életmódját.

Sokan persze hallgattak rám, együttműködtek velem, és ők legnagyobbrészt jobban is lettek. Ehhez viszont lazítani kellett azon a gátló hiedelmen, hogy csak a szétoptimalizált életnek van értelme.

Az espresso kávé szokott eszembe jutni, amikor az optimalizált életről gondolkodom. A kávégép, amivel a munkás egy perc alatt legyárthat magának egy egység stimulánst, hogy minél hamarabb visszaálljon a szalag mellé. Egyébként rengetegféle kávékészítési mód létezik. Hosszabb-rövidebb idővel, több-kevesebb emberi beavatkozással.

A könyvolvasás, ha csak az embernek nem ez a munkája, inkább a nem-cselekvéshez tartozik. S ez messzire visz, de vannak persze jó meg rossz könyvek is.

A többség elmondja, hogy szinte minden szabad percét a kanapén tölti, és telefont nyomkod. Ezt a mai világkép mellett illik elismerően megérteni: hisz fáradtak vagyunk a munka és a család mellett, ennyi jár. Senki nem mondja ki, hogy a telefonnyomkodás sem kipihentebbé, sem boldogabbá nem tesz. Szétkapcsolttá, fásulttá, zsibbadttá tesz. Segít disszociálni, ami átmeneti fájdalomcsillapító megoldás, ha nem tudunk elmenekülni egy szorító helyzetből.

Érdekes, néha vicces volt látni, ahogy az “önimádat társadalmában”, ahol mindenkinek látszania kell, micsoda megnyilvánulások követték Krasznahorkai irodalmi Nobel-díját. A legtöbb ilyen poszt, amit láttam, úgy kezdődött, hogy “én semmit nem olvastam eddig tőle”, esetleg a szofisztikáltabb “ő eddig valahogy pont kimaradt” vezette fel. Aztán következett egy pár bekezdéses vélemény arról a szerzőről, akit az illető még épp nem fedezett fel. Végül a kommenteket generáló kérdés: szerintetek melyik kötetével érdemes kezdenem az ismerkedést? Ez még akkor is viccesen hat, ha párszáz ember tényleg ennek a hatására ismeri meg a szerzőt. És persze sokan voltak, akik a szokásos sérelmi-mitologikus világképük kommunikációjára, identitásuk megerősítésére használták az irodalmi eseményt: ennek a nyelvi-társadalmi kódnak a használója még mindig abban találja meg a komplex világ egyszerű magyarázatait, hogy ki “igazi magyar” és ki “zsidó” vagy “magyarellenes” őszerinte. Ha ezt a politika generálja, az mindig társadalmi tragédiákhoz, szakadásokhoz vezet.

A szétoptimalizált életben nem hozunk létre olyan fizikai környezetet, olyan időtartamokat, ahol lehetőség volna a megfigyelésre, képzelőerőre, lassúságra, nem-cselekvésre épülő viselkedésekre. Szomorú tapasztalatom volt, amit egy évtizeden át gyűjtögettem vidéki kisvárosokban és településeken, hogy egyedül sétáltam a városok utcáin, egyedül a környező vagy távolabbi természetben. Néha elképzeltem, hogy az ismerőseim és az ismeretlenek talán otthon olvasnak, beszélgetnek, játszanak. Aztán a többség elmesélte, hogy leginkább a telefonjukat görgetik, ha marad egy kis szabadidejük a nap végén.

Frappáns lenne ideírni zárszóként, hogy foglalkozzanak többet az öngondoskodással, vagy fizessenek elő a nemtudommimre, de ez ugye nem az az oldal.

www.schellgergely.hu

10/10/2025

Október 10-e a mentális egészség világnapja.

A jó példákból azt látjuk, hogy ahol van erre jogalkotói és társadalmi szándék, ott a testi-mentális egészség látványos javulása egyetlen (!) generáció alatt elérhető megfelelő oktatással meg célzott programok alkotásával és megvalósításával.

Szerintem Magyarországon évtizedek óta elszalasztjuk annak a lehetőségét, hogy érdemi, pozitív változást érjünk el ezeken a területeken. Mindenféle felesleges, absztrakt rébuszokat (“ki az igazi magyar?”) talál ki a politikai marketing ahelyett, hogy a megoldásokkal foglalkoznának a törvényhozók, képviselők stb. — szerény véleményem szerint.

06/10/2025

Ez a hetem a szokásosnál is sűrűbb, és minden percre szükségem volna ahhoz, hogy fel tudjak készülni az összes feladatomra. Ehhez képest hetek óta, reggeltől estig egy lakásfelújítást hallgatok. Az ipari fülvédő (úgynevezett zajvédő fültok) valamennyire segít abban, hogy az idegrendszerem ne terhelődjön túl a betonfúró folyamatos hangjától, de ebben sem kényelmes olvasni, jegyzetelni, az audio-vizuális anyagokra pedig csak késő este marad így idő. Nehéz elképzelni, hogy létezik olyan felújítási munkálat, amihez folyamatosan betont kell fúrni. Még csak neurodiverz állapot sem kell ahhoz, hogy hetekre ellehetetlenítse valamilyen környezeti zaj, ártalom az ember megszokott életét, munkáját. Fuh.

Cím

Szent István Park
Budapest
1334

Weboldal

http://www.tanacsadomuhely.hu/

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Schell Gergely pszichológus, család- és párterapeuta új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.