02/11/2025
🇭🇺 𝐋𝐞́𝐥𝐞𝐤𝐥𝐞𝐯𝐞𝐥𝐞𝐤 𝐚𝐳 𝐀𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫𝐢𝐮𝐦𝐛𝐨́𝐥- 𝐨̋𝐬𝐳𝐢 𝐡𝐚𝐧𝐠𝐮𝐥𝐚𝐭
💛 A test, amely emlékszik és a Remény, amely virágzik 🧡
Tudom, hogy nem mindenki hiszi, de igen- a test emlékszik.
Nemrég szülővárosba utaztam. Még körülbelül 100km volt hátra, amikor hirtelen éreztem, hogy az egész testem rettenetesen megfeszül.
Először nem értettem, mi történik... Aztán megértettem.
Bár ma már pár hónapja új harmóniát építem fel, a testem emlékezett arra az időre, amikor ez az út az érzelmi Armageddon felé vezetett- egy feszültségekkel teli, kiszámithatatlan élethez, egy nehéz kapcsolat árnyékában.
A test nem felejt.
Nem azért, mert büntetni akar minket, hanem azért, mert meg akar védeni.
Emlékeztet: „egyszer fájt itt.”
És csak akkor tud elengedni, ha meghallgatjuk.
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük, mi történt.
Nem arról van szó, hogy leülünk egy kávé mellé a fájdalmas múlttal, és régi történeteket mesélünk.
A megbocsátás békét teremt a múlttal.
És akkor- ha készen állunk rá- lehetségessé válik az érzelmek elengedése.
Ez lehet a béke legtisztább formája.
Egy Önmagunk iránti Szeretet cselekedet 🤍
És akkor megjelenik valami rendkívül törékeny, mégis hatalmas dolog: a Remény.
Latinul "spes". Ez a szó azt jelenti, hogy bízunk abban, hogy az élet újra virágba borul.
Az ikonográfiában Spes, a remény istennője, virágot tart a kezében.
Számomra ez nemcsak a szépség jele, hanem annak emlékeztetője is, hogy az élet mindig a fény felé keresi az utat.
Ugyanez igaz a testre is.
Amikor biztonságban érzi magát, lassan megnyílik- mint egy rügy, amely már nem védi magát a naptól.
Nem erőszakkal, nem parancsra, hanem csendesen, a maga tempójában.
Ez a pillanat- amikor érzem, hogy az ujjaim alatt oldódik a feszültség, és visszatér a lélegzet- számomra olyan, mint a remény istennőjének kezében lévő virág: finom, mégis tele erővel.
Az Aetheriumban úgy találkozunk a testtel, ahogyan azt megérdemli- gyengédséggel, figyelemmel és meghallgatással.
Mert minden érintés a remény kezdete lehet.
🧡 Magda
🖼️ Pinterest