Belső kert

12/02/2026

Akik együtt hallgattak meg egy mesét, nem idegenek többé ... ha velünk tanulsz komplex meseterápiát, a módszertan elsajátításán, a sajátélményen, mentoráláson túl ami biztosan vár rád, hogy egy épülő, bontakozó szakmai közösség része leszel. Ebből a szándékból, a saját örömünkre, válaszkereséseinkre, meseterapeuta működésünk támogatására szerveződött szellemi műhelyünk, formálódott a képzésünk. A tanítás és a használható módszertani ismeretek közvetítése egy közösség légkörében történik, a tudás megszerzése a közös út kezdete lesz 🧶

SEGÍTŐ VAGY
és érzed, hogy ideje egy olyan módszert a kezedbe venni, ami egyszerre rendszer, élmény és szakmai kapaszkodó?
Szereted a meséket, de nem csak hallgatnád őket, vagy mondanád esténként?
Azt keresed, hogyan lehet a történetek szimbolikus nyelvét önismereti, fejlesztő és terápiás folyamatokban használni, úgy, hogy az illeszkedjen a meglévő tudásodhoz és szakmai tapasztalatodhoz?
Nálunk a helyed!
Nem pusztán mesélni tanulunk.
Hanem egy olyan szakmai keretet és szemléletet, amiben a mese terápiás térben is értelmezhető, követhető és megtartható folyamattá válik.

A TörténetTér Komplex meseterápiás képzése neked szól, ha:
• fontos, hogy a mesével való munka strukturált és módszertanilag megalapozott legyen,
• szeretnél sajátélményen keresztül tanulni (nem csak “olvasni róla”),
• olyan megközelítést keresel, ami integrálható a segítői munkádba,
• vágysz egy szakmai közösségre, ahol a képzés után sem szűnik meg a kapcsolódás.
Ami konkrét, mert ebből lehet tervezni:
- 160 óra (40 óra meseismeret + 60 óra sajátélmény + 60 óra módszertan)
- Budapest, péntek-szombat 9:30–17:30
- indulás: 2026. szeptember 18–19.
- záráshoz: 16 óra meseterápiás szupervízió + dolgozat (2 éven belül)
- jelentkezési határidő: 2026. szeptember 10.

Részletek és jelentkezés: a képzés oldalán találod a pontos információkat és a jelentkezési felületet. Ha megmozdult benned valami, ne hagyd elmenni csak azért, mert „majd egyszer”.
https://www.tortenetter.hu/kepzes/

02/02/2026

Elindult a jelentkezés a Komplex Meseterápiás Képzés II. évfolyamára!

Számunkra ez a képzés nem futószalagon működő szakemberképzés. Éppen ezért tudatosan nem tervezünk nagy létszámú csoportot.

Hiszünk abban, hogy a meseterápiás munka hitelessége és ereje az önismereten, a jelenléten és a valódi kapcsolódáson alapul. Fontos számunkra, hogy olyan tanulási közeg jöjjön létre, ahol van tér a személyes figyelemre, a bizalomra és a mélyebb szakmai párbeszédre, és ahol a résztvevők valódi közösséggé formálódnak.

Célunk, hogy segítő szakemberek számára egy megtartó, reflektív és inspiráló közeget hozzunk létre, ahol a tanulás nemcsak tudásbővítés, hanem közös gondolkodás, tapasztalás és szakmai érés is.

Számunkra a személyesség, az egymásra hangolódás és a hosszú távon is megtartó szakmai kapcsolatok legalább olyan fontosak, mint maga a módszertan.

Ha téged is egy ilyen szemléletű képzés hív, szeretettel várjuk a jelentkezésedet, minden részletet megtalálsz itt: https://www.tortenetter.hu/kepzes/ 🧶

KOMPLEX MESETERÁPIA
2026 szeptemberében indul a második évfolyamunk!
Mit kínálunk?
komplex, a gyökerekhez nyúló meseismereti alapokat
a mesék biztos megnyitását két módszerrel – sok gyakorlással
a mesék kiválasztásának és alkalmazásának strukturált szemléletét mind egyéni, mind csoportos folyamatokban
sajátélményt – módszertani kitekintéssel
szupervíziót
mentorálást
jegyzetet
támogató közösséget
****
Részletek és jelentkezési felület:
https://www.tortenetter.hu/
****
Tervezünk tavasszal egy (Zoom) online nyílt napot, ahol lehet kérdezni, ismerkedni kapcsolódni velünk.

30/01/2026

A VILÁG VÉGÉN

annak is a csücskén, a legutolsó utcában, annak is az utolsó ficakjában, állt egy kis házikó.

Ki lakik a világ végén? És ki jár vajon arra? Megyünk - e önszántunkból, vagy küldenek, átkoznak a világ végére, keresünk valamit-valakit, vagy elbujdosni vágyunk?

“Ment, mendegélt hegyeken-völgyeken által, s egyszer csak egy olyan magas hegy aljába ért, hogy annak a teteje éppen az égig ért. Gondolta a királyfi: talán ezen a hegyen túl van a halhatatlanság országa. Mi lehet egyéb ezen túl: vagy a világ vége, vagy a halhatatlanság országa.”

A világ vége az minek a vége? És ha vége van, mi van azon túl? A Semmi? Vagy egy másik világ kezdete?

Megyünk - e önszántunkból, vagy küldenek, átkoznak a világ végére, keresünk valamit-valakit, vagy elbujdosni vágyunk?

“- No, feleség - mondta az öregember -, én tovább nem várom a fiamat, ha ő nem jön, megyek én, a világ végén is felkeresem.”

“Elcsapták, elkergették s megátkozták, hogy örökkön örökké a világ végén éljen.”

“Ment, ment, mendegélt bújában, hetedhét ország ellen, addig ment, míg a világ legvégére nem ért. Ott talált egy kis kőhidat. Hogy nagyon el volt fáradva, leült a karjára. Ott gondolkozott magában. Mit csináljon már ő? itt van a világ legvégén, és se gyolcs, se semmi!”

És vajon ki tudja, merre van a világ vége? Ki igazít útba, ha arra visz a dolgunk?

“Isten veletek, apám, anyám! Nem tudok tovább itt maradni. Elmegyek a világ végére, és megpróbálom megkeresni szerelmesemet...
Kedves Nap, meg tudnád-e mondani nekem, merre, milyen messze van még ide a világ vége?
A jószívű Nap nyomban észrevette, hogy az idegen leány vállára súlyos bánat nehezedik, és részvéttel szólott hozzá:
– Ó, kedves gyermekem, jól tudom én, hol van a világ vége, de az bizony nagyon-nagyon messze még innen! Ha azonban tudsz várni holnap reggelig, akkor elvezethetlek odáig.
De a királykisasszony könyörögve kérte, mondván: egyetlen pillanatra sem lel addig nyugtot, amíg oda nem ér. Erre a Nap így válaszolt:
– Ha így van, akkor odaadom neked a hintómat és a paripáimat. Indulj el velük innen az éjszaka útján, és gyermekeim, a csillagok majd megmutatják neked a helyes utat! Ha elérsz az Esthajnalcsillaghoz, akkor már nem leszel messze a céltól.”

Mi az amiért megéri a világ végére menni? Mi az, amit csak ott lehet megtalálni? Lehet vajon maradni a világ végén? És a világ végéről vissza lehet-e térni?

És ha vége van, van-e eleje? Körbeér-e?

Ha tudni akarod, nem kell mást tenned, csak elmenni oda és megnézni magad, mi kezdődik ott, ahol a világodnak vége szakad.

/mesék: A halhatatlanságra vágyó királyfi, A jó és a rossz szeg, Ribike, A sertéssé vált gyermek

27/01/2026

MIÉRT A MESÉK?

"Történt egy éjjelen, hogy Harun al-Rashid kalifa álmatlanul forgolódott az ágyában. Nem sokáig hánykódott, jól tudta mi ilyenkor a gyógyír, hívatta hát kedvenc udvari mesemondóját, Alit, és így szólt hozzá:
- Nehéz a szívem ma éjjel, Ali. Ajándékozz meg kincsesládád egyik ékkövével, mesélj nekem egy történetet, amivel kedvre derítesz!
- Örömmel, felség, de előtte egyet mondj meg nekem: olyan történetet akarsz hallani, amit nekem is úgy meséltek, vagy amit a saját szememmel láttam, vagy ami igazán megtörtént velem?"

Az elmúlt hetekben megannyiszor jutott eszembe Ali, a mesemondó kérdése, miközben minél pontosabban igyekeztem összeszedni, meseterapeutaként mit is gondolok arról, hogy kísérünk mesével, mikor valaki segítségért fordul hozzánk. Hogy működik a meseterápia? Hallottam is, láttam is, át is éltem - kliensként, segítőként, az elmúlt tizenhat évben. Mindahányszor meggyőződhettem róla, hogy a mesékkel mély rétegek nyílnak, eltemetett érzésekhez léphetünk közel, felolvadhat, ami megfagyott, újra mozdul, ami bénult, és a segítséget kérő új fejezetet ír a történetéhez. Mit tudnak a mesék, tudnak-e valami különlegeset? Úgy hallottam... láttam is, de amit magam is átéltem, több ennél. Egy mese önmagában nem sokat jelent, nem sebtapasz, se nem iránytű, főleg nem örökérvényű útmutatás a bajba jutottnak. A mese önmagában üres kagylóhéj csupán, míg nem teremtünk teret, ahol úgy kelhet életre, hogy átjáróvá válhat a lelkünk mélyére. Mert a lélek nem nyílik akárhogy, nem is akárkinek, nem mesék nyitják, hanem tekintetek, figyelem és annak megtapasztalása, hogy "biztonságban vagyok". Persze, lehet varázsolni a mesékkel, elbűvölni és ajtókat nyitni befelé, de megtartó kapcsolat nélkül csapóajtó lesz belőle, mélyre zuhansz és a történet nem vezet ki onnan.

Akkor mégis, miért a mesék? Miért mesét kért Harun al-Rashid gondűzőnek?Mert kétségetek se legyen, mire Ali a történet végére ért, a kalifa jót derült, és mély álomba szenderült.

Vajon a mese vidította fel a kalifát, vagy Ali, a mesemondó? Vagy az, hogy Ali pont azon az éjjelen éppen egy olyan történetet mesélt, ami utat talált a kalifa szívéhez?

(ha segítő szakemberként szeretnél a mesék mélyére látni, meseterápiát tanulni, itt találod a részleteket: https://www.tortenetter.hu/kepzes/ )

20/01/2026

✨Indul a jelentkezés a Történettér Egyesület Komplex Meseterápiás képzésének II. évfolyamára!
✨ Lehet, hogy megszólít, hív, vagy csak hírül viszed - történeteink találkoznak 💛

KOMPLEX MESETERÁPIÁS KÉPZÉS

Tovább az úton...

Egyik még tart, növekszik, érlel, – egy másik már készülődik…

A TörténetTér Komplex Meseterápiás képzés első évfolyama jelenleg is zajlik egy komplex, a mese és terápia összefüggéseit, mélységét és alkalmazhatóságát rendszerbe foglaló folyamatban.

Mi pedig közben már a következő lépésen is dolgozunk.

Örömmel osztjuk meg veletek, hogy minden készen áll a Komplex Meseterápiás képzés II. évfolyamának indításához, és a héten megnyitjuk a regisztrációt.

Hamarosan érkezünk részletes információkkal. Addig is, ha szeretnél belepillantani abba, milyen szemlélet mentén dolgozunk, és mire épül a képzés, itt olvashatsz rólunk:

https://www.tortenetter.hu/

https://www.facebook.com/profile.php?id=61574825712184

Ha érzed a hívást, ha szívesen tanulnál szakemberként komplex meseterápiát megtartó közegben, érdemes figyelned minket – hamarosan jövünk a folytatással.

Együtt szőjük a történetet...

11/01/2026

A lámpa ég.
Olaj van.
Élünk.
Tűz is van.
Isten is van.
Tisztítsd meg
a lámpaüveget!

/Boda Magdolna/

09/01/2026

TÉLBOSZORKÁNY

“Télen történnek az átalakulások. A kelta mitológiában a boszorkányszerű Cailleach, a szél és a tél istennője samhain idején ölt embertestet, hogy a hideg hónapokon uralkodva magával hozza a szelet és a vad időjárást. Az ő lépései határozzák meg a tájat: Skócia hegyei akkor keletkeztek, amikor sziklákat pottyantott ki a kosarából, és mindig van nála kalapács, amellyel a völgyeket kialakítja. Botjának egyetlen érintésére megfagy a talaj. De Cailleachot mindezek ellenére az istenek anyjának tekintik, mindenek mogorva és rideg értelmi szerzőjének. Uralma csak május elejéig tart, amikor Brìghde veszi át az irányítást, és Cailleach kővé változik. A mítosz egyes variációiban Cailleach és Brìghde egyazon istennő két arca: fiatalság és lendület a nyárra, öregség és bölcsesség a télre.”

Mint az az ősi hitregékben oly gyakori, Cailleach az élet ciklikus metaforáját kínálja; e világkép szerint a mélységes téli visszavonultságban újra meg újra fölélednek a tavasz energiái. Ma már nem tudunk ilyen módon gondolkodni. Inkább egyenes vonalúként képzeljük el az életünket, mintegy hosszú menetelésnek a születéstől a halálig, amelynek során erőt gyűjtünk, csak hogy aztán ismét elgyengüljünk, miközben fiatalos szépségünk is lassan elenyészik. Ez súlyos valótlanság. Az élet úgy kanyarog, ahogyan az ösvény az erdőn át. Vannak időszakok, amikor virágzunk, máskor elhullajtjuk a leveleinket, és láthatóvá válnak csupasz csontjaink. Idővel azonban ismét növekedés kezdődik.”

/Katherine May: Út a Télbe/

21/12/2025

EGYÜTT LENNI A SÖTÉTSÉGGEL

nem könnyű.
A sötét bizonytalanná tesz, feloldja a határokat, felnagyít mindent,
ami nappali fényben, az élet zajában elhalkul,
és visszasüllyed a mélybe.

Sötétben megnőnek az árnyak –
és megnőnek belső birodalmunk árnyékai is.

A sötét végtelennek tűnik,
és ebben a végtelenben mi magunk kicsik és törékenyek vagyunk.

Amíg a sötétség csupán fénytelenség,
félelemmel tölti el a szívet.
De ha odafordulunk hozzá,
ha nem menekülünk el előle,
lassan feltárja, mit hordoz magában.

A sötétségből kivezető út
mindig a sötéten át vezet.

A legsötétebb éjszakán
ne gyújts gyertyát,
ne hívd túl korán a fényt.
Várd ki, míg megszületik.

Várd meg a hajnalt.
Bízz anélkül, hogy tennél.
Várj anélkül, hogy terveznél.
Higgy anélkül, hogy kérdeznél.

A sötét elmúlik.
A fény visszatér.
Így volt előtted,
és így lesz utánad is.

Nem kell semmit tenned a sötétséggel.
Elég benne lenni –
amíg az élet magától
újra fénybe fordul.

13/12/2025

NAPOK

munkára, napok pihenésre, napok mosásra, sütésre, napok dolgok tilalmára, napok varázslásra, napok mesére...

Luca napja van, dologtiltó, jósló, varázsló, ünnepre készülő, jövőt fürkésző Luca nap.

Mesélek nektek a napokról...

SZERDA, PÉNTEK, VASÁRNAP

Mesélek nektek a napokról.... A hét napjai közül Szerda a legszorgalmasabb és a legszerényebb is. Szapora kezű fiatalasszonynak mondják, tizenkét lánya van és mind a tizenkettőt ő ruházza. Maga egyszál pendelyben jár, és soha nem lakik jól, ám a lányairól példásan gondoskodik. Otthon ül, és csak fon, el nem mozdul az orsó mellől.

Péntek koranincs dáma, ha úgy akarja, fiatal lány, csinos, jókedvű, máskor undok vénasszony, gonosz, kegyetlen. Mindenkiről mindent tud, azt tartják róla, belelát az ember veséjébe. Ha észreveszi, hogy valaki rendszeresen dolgozik pénteken, fon, mos, kendert áztat, figyelmezteti, hagyja abba a munkát, ne vétkezzen. Magára vessen ,aki nem hallgat rá, és nem bánja meg tettét, mert Péntek kíméletlenül megbünteti. Egyszer felelősségre vont egy asszonyt, ki lustaságból mindig péntekre halasztotta a mosást. Péntek hiába győzködte, hogy bűnösen cselekszik, az asszony nem fogadott neki szót. Akkor megkérdezte tőle, mit választ büntetésül, a jószágát vegye el, vagy hideglelést küldjön rá. Az asszony az utóbbit választotta, gondolván, jó egészségben van, meg se kottyan neki a beígért büntetés. Pénteken újra lement a folyóra a kosár szennyessel. Lekucorodott a palló végében, és a vízbe nyomta a ruhát. Miközben ott hajlongott, egy béka ugrott a képébe, és úgy rátapadt a bőrére, hogy letépni sem lehetett róla. Egy vajákos öregember távolította el, de nyomát az asszony bőréről ő sem tudta eltüntetni.

A Vasárnap hófehér ruhás fiatal leány. Vigyázni kell rá, mert mindig veszélyben van, csahos kutyák üldözik. Ha nem vigyázunk rá, ünnepnap nélkül maradunk, és csupa hétköznapból áll majd az élet...

/ukrán népmese/

07/12/2025

ELOSZLATNI A SÖTÉTSÉGET

egyetlen mécses fénye is elég. Eloszlatni a szívünkben a félelmet, gondolatainkban a kilátástalanságot, lelkünkben az elveszettséget, a remény egyetlen kis szikrája is elég.
Gyújtsd meg, hagyd, hogy fellobbanjon, melegítsen, világítson.
Legyen fény! Legyél fény!

30/11/2025

AZT ÁLMODTAM

“– Édesapám – szólalt meg végre nagy szomorúan –, ma hajnalban csodás álmot láttam.
– Tán csak nem rosszat jelent az, édes fiam? – rémült meg a juhász meg a felesége.
– Talán nem rosszat, csak azt sajnálom, hogy ti már menyegzőre gondoltok, az pedig aligha lesz egyhamar. Azt álmodtam, nem szabad más lányt feleségül vennem, csak olyant, akit nem anya szült erre a világra.”

“Hm, álmodtam biz én, de rosszat, koma. Azt álmodtam, hogy ma éjjel a kend ablaka alá jő a halál fehér ló képében, s elviszi kendet a pokolba.”

“Bemegyen a király, látja, hogy a felesége holtbeteg; kérdezi, mi baja, de még csak nem is eszmél; a király csak nézte, egyszer felrándul nagyot jajdulva, azt mondja a királynak: azt álmodtam lelkem, hogy ha az arany körtefát levágatnád, és belőle nekem nyoszolyát csináltatnál, ha abba fekhetném, talán meggyógyulnék.”

“Álmomban vörös bogyót láttam – feleli az asszony. – Veszekedést…”

“Nem tudtam végigálmodni, hogy honnét vagy hol van, csak azt álmodtam, hogy egy világ-átallátó tükör van valahol. De abban az egész világot, mindent látni. Ha még ezt elhoznád, milyen vígasságban volnánk itt!”

“Azt álmodtam, mintha megijedtem volna”

“Az éjszaka azt álmodtam, hogy egy országban nem sütött ki a Nap három nap, három órán keresztül."

“Egy éjjel azt álmodtam, hogy nem tudom hol, de valahol nagyon messze van egy gyönyörű szép kert, gyönyörű szép gyümölcsök vannak a gyümölcsöskert közepén és egy szép nagy almafa. Ha én abból az almából ehetnék, mindig élnék, akkor az országot semmi baj nem érhetné, és én nyugodtan uralkodnék. Ha a másikból ehetnék, akkor semmiféle kellemetlenség a családi életemet nem érné.”

Álom hava. Álomidő. Álomidőben álmodni kell. A kinti világ sem ígér most mást, magába húzódva álmodik a Föld. Fagyott a föld, vetni nem lehet, a fák csupaszak, nap alig süt, nincs már érett termés, amit be lehetne takarítani. Annak máskor volt itt az ideje. Most az álmoké jött el. Álmodni lehet, hogy mikor majd eljön a kikelet, legyen mag, amiből kinő az új élet.

Te mit láttál álmodban? Jót, rosszat, igazat, csalókát, valóságost, lehetetlent?

Elindulsz-e megkeresni? És ha igen, kinek az álmait követed?

/mesék forrása: Az aranyhajú királylány, Szemet szemért, A mosolygó alma, A beteljesült előjel, Az aranyhajú két testvér, Aki nem tudott se félni ,se megijedni, A kék tenger szépséges leánya, A síró-nevető szemű király
fotó saját/

27/11/2025

EGYETLEN PILLANAT ELÉG

hogy elsötétüljön az ég, hogy egy sárkány elrabolja az égről a Napot, hogy minden aranyalma eltűnjön a kertből, hogy belezuhanj a Föld lyukába, hogy messzire sodródj a parttól.

Egyetlen pillanat elég, hogy eltévedj, elég ahhoz, hogy a sűrűbe térj. Egyetlen pillanat elég a messzi szárnysuhogáshoz. Egyetlen pillanat elég, hogy kővé változz. Egyetlen pillanat elég, hogy habozz, hibázz.

Egyetlen pillanat elég, hogy rosszul válassz, hogy fel ne ismerd az igazságot, hogy kútba hullj, hogy ne ébredj fel a vérző tollak verdesésére. Egyetlen pillanat elég, hogy elszalaszd a pillanatot.

Egyetlen pillanat elég, hogy elindulj. Egyetlen pillanat elég, hogy ne fordulj vissza, egyetlen pillanat elég, hogy kopogtass az ajtón, egyetlen pillanat elég, hogy kérdezz, felelj. Egyetlen pillanat elég, hogy kockáztass.

Egyetlen pillanat elég, hogy meghalld azt a hangot, felismerd azt az arcot. Egyetlen pillanat elég, hogy felébredj. Egyetlen forró könnycsepp elég.