Belső kert

30/10/2025

KÖZELEBB AZ ÉGHEZ

Vannak utak, amikre indulás előtt elegendő felkészülni, hisz nem kérnek tőlünk többet, mint praktikus előrelátást. Vannak olyan utak is, amiket megjárunk észrevétlenül. Vannak utak, amik tartanak, olyanok is amik visznek, vezetnek és vannak aztán azok az utak, amik hívnak. Na ezekre az utakra máshogy készülünk.

Mert ezek az utak többet tartogatnak lépéseknél, pihenőknél, találkozásoknál és kilátásnál. Ezeknek az utaknak nem célja van, hanem oka, és ez az ok sokszor rejtett, az út során lehet rátalálni. Egy ilyen út kockázat is, annak kockázata, hogy nyomot hagy, formál, átalakít.

“A hegyek megváltoztatják az időjárást, a fényt, a hegyek támpontok, és közelebb vannak az éghez, mint mi.”

A hegyek megváltoztatnak engem is …

/idézet: Jón Kalman Stefánsson, kép: saját, Tre Cime, Dolomitok/

03/10/2025

A gyerekkorunkat nem nőjük ki ... magunkban hordozzuk, menjünk bármilyen messzire, bennünk él, ahogy az a gyerek, aki valaha voltunk, elemien fontos hát, hogy jó helye legyen bennünk - lehet, hogy életében, életünkben először igazán ...

Ez a csoport ezért született.

"Hogyan találhatnám meg azt, amit magam sem ismerek? " - Gyászfeldolgozó csoport szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeinek

02/10/2025

TE VAGY A HÁZ

“Haza akarok menni" "Szeretnék megérkezni" "Csak egy kis nyugalomra vágyom" - hallom sokszor segítő beszélgetések során.

“Haza akarok menni, de nem a házba, ahol lakom, haza, ahol csak úgy lehetek, haza, ahol van egy helyem, haza, ahol otthon vagyok. De talán még sosem jártam ott... mégis, mégis emlékszem az érzésre valahol a tudatom mélyén, valahol az érzéseim mélyén, valahol a testem mélyén. Oda akarok menni, ahol a haza egy érzés, amit nem tudok körülírni, csak tudom, hogy van."

Hova megy haza, aki nem tudja, milyen otthon lenni valahol? Hova megy haza, aki rég eljött otthonról? Hova megy haza, aki eltévedt, aki elfelejtette az utat? Hova megy haza, aki sosem volt otthon?

Hol talál rá arra az érzésre?

"Édes Istenem, ne hagyd, hogy meghaljak, míg nem laktam negyvenszobás házban!"

Sosem laktam még ott, csak tudom, hogy kell az élethez, nem ismerem, mégis emlékszem, nem birtoklom, mégis hozzám tartozik, mégis megtart, az élethez kell negyven szoba, de ha megvan, elég hogy legyen közepe, a közepének földje a földön egy kicsi hely, és azon a helyen ott lehessek én.

Be kell térnem a házba, ahol sose voltam, ahonnét mégis indultam, ahol láthatatlanná válok, ahol a világra rátalálok.

"Kunyhócska, kunyhócska, fordíts hátat a hegynek, fordulj felém,
rejts el engem, sötét az éjszaka!"

Hazamenni a biztonságba, hazamenni az első házba, hazamenni az anyaméhbe, hogy onnét építsem tégláról téglára, sejtről sejtre az elveszett biztonságot, míg

“Már nem képzelt ház üres telken,
csinosodik, épül a lelkem”

és beköltözhetek magamba, lehetek burok körülöttem, lehetek védelem és nem kell többé félnem, hogy elveszek, mert a házamat újjáépíthetem, ha

“maltert és mészport hullat a testem,
meztelen tégla, ahol elestem”

belülről kifelé növesztem, kívülről befelé bejárom - magamat benne mindenhol megtalálom.

Hazatérhetek magamba, tudom az utat, mert az első ház emlékét őrzi a testem és ha megérkeztem, a második házban ott lesz a minden, mert

“az emberi testben van egy kicsiny lótuszvirág házikó, ebben egy kis tér, ami akkora, mint a világűr. Benne van az ég és a föld, a víz és a tűz, a nap és a hold, minden, ami van, volt, lesz benne van.”

/szövegek: Bénli-bári, a macska, A Bátor Sólyom, József Attila, Lesznai Anna, Upanisadok/

26/09/2025

HATÁRHELYZETEK ISTENNŐJE

Hekaté alakja egyszerre áll fényben és árnyékban. Ő az útkereszteződések istennője, akit gyakran háromarcúként ábrázoltak, múlt, jelen és jövő, ég, föld és alvilág találkozásánál. Szerepe nem csupán a mágia vagy az éjszaka erőinek uralása volt, hanem a határvonalak őrzése. Az emberi élet fordulópontjain – születés, halál, változás és gyász – őt hívták kísérőül.

Az útkereszteződés, ahol szobrai álltak, nem csupán fizikai hely volt: szimbolikusan az emberi lélek belső döntési pontjait jelképezte. Azt a teret, ahol a régi még nem engedett el teljesen, az új pedig még nem érkezett meg – a bizonytalanság és a lehetőség együttes jelenlétét.

Az őszbe lépve tapintható a múlandóság. Melankóliája, de szépsége is tükröződik a teremtett világban. A levelek elszíneződnek, majd lehullanak, a nappalok rövidülnek, és lassan minden befelé fordul. Ez az időszak Hekaté ideje. Arra hív, hogy szembenézzünk saját átmeneteinkkel: elengedéseinkkel, veszteségeinkkel, a régi életformák, minták, kapcsolatok vagy szerepek lezárásával.

Az őszi napéjegyenlőség pillanata – amikor egyensúlyban van fény és sötét – emlékeztet arra, hogy az élet küszöbhelyzetei sem csupán veszteséget hordoznak, hanem új rend, új lehetőség születését is.

Amikor életünkben határhelyzetek jönnek – váltás, válás, költözés, veszteség, új identitás keresése –, Hekatéhoz fordulhatunk, mint bennünk élő istennőhöz, belső útmutatóhoz, aki mesél az árnyékról, az ismeretlenbe lépésről és az önként vállalt bizonytalanságról.

Kislányként elbűvölt a görög mitológia, ekkor találkoztam először Hekaté alakjával, azóta kísér, keresztutakon, határokon, átmenetek során. Ha arra gondolok, hogy lehet egy belső kísérőm az alsó világban, aki meghallja a rémült kiáltásomat, ha mélybe zuhanok, kétségbeesett sírásomat, mikor önmagam után indulok (ahogy meghallotta Perszephoné sikolyát és a lányát kereső Demetert vezette az alvilágban), könnyebb kapcsolódni a válságok átmenet-jellegéhez, erőt ad mozgásban maradni és ahhoz is, mikor én kísérek valakit elsötétülő belső tájakon.

A hagyomány szerint Hekaté neve a görög hekas /„távolra ható”/ szóval hozható összefüggésbe – utalás arra, hogy hatalma nem csak a közeli világra, hanem a láthatatlan tartományokra is kiterjed. Más forrás szerint neve eredhet a hekaterón /„mindkettő”/ szóból is, ami kettősséget, határokhoz való viszonyt hordoz.

Az istennő arca sokféle: néha fényhozó, máskor alvilági, hol egy-, hol háromfejű entitásként jelenik meg. Ez az archetipikus sokdimenziós jelenlét nem véletlen – Hekaté a világ különböző szintjei között közvetít: ég, föld és alvilág szférái között.

Hekaté archetípusa arra hív, hogy ne meneküljünk el az élet átmenetei elől, hanem lépjünk be beléjük tudatosan. A küszöbhelyzetek, bármennyire félelmetesek, valójában belső erőt rejtenek. A bizonytalanságban megszülethet az új irány, a veszteségben a szabadság, a sötétben a belső fény.

Küszöb – átlépés, magam mögött hagyás, valami felé mozdulás. A nyár fénye után a sötét, a kint után a bent, a nyilvánvaló és látható után a rejtett és láthatatlan terek felé nyílik az út.

Mivel lehet itt találkozni? Milyen erő rejlik ebben? Mi lehet Hekaté most is érvényes bölcsessége?

Az árnyékkal való találkozás jogossága
Az ősi történetekben Hekaté megjelenik ott, ahol a határ elmosódik: a fény és sötét határán. Ez az a hely, ahol a bennünk rejlő sötét tartományok – elfojtott érzések, félelmek, sebek – rejtőznek. Tudatosan belépni ide, a szembenézést választani, hogy aztán részeddé fogadd, ami hozzád tartozik - Hekaté fáklyája a sötétségben a fény biztonságát idézi meg félelmeink ingoványában.

A küszöbhelyzetek ereje
Az átmenetek – akár évtizedes, akár napi kis váltások – nem csupán válságok, hanem lehetőségek is. Az ilyen határhelyzetek rávesznek arra, hogy összerendezzük múltunk, jelenünk és irányaink szövetét. Hekaté kulcsa arra hív, hogy új utakra nyiss kaput, bejárva azokat újraírhatod belső térképedet.

Belépés a kettősségbe
Hekaté egyaránt tartozik a termékenységhez (anyaság, teremtés) és az alvilághoz (átalakulás, elengedés). Nem csak „jó” vagy „rossz” aspektusaink vannak, hanem kettősségeink is. Az egység a feszültség felvállalásában rejlik: a fény és sötétség, az erő és kíméletesség között. Hekaté tőrje erre a kettősségre emlékeztet, élet és halál, születés és elmúlás ... így együtt az élet.

Hekaté ma: te mit kérdeznél tőle?
Milyen átmenetben vagy épp, milyen küszöb előtt állsz? És mire lenne szükséged itt: a fáklya fényére, az utat, titkot, megértést nyitó kulcsra, vagy a kettősség teljességét megmutató tőrre?

Hekaté nem ígér könnyű utat, de ha vállalod a mélységet, kísérőddé válhat az átmenetekben, és segíthet, hogy ne elveszettként, hanem átalakulóként lépj tovább.

„Én vagyok a köd istennője, anyám a Hold, én őrzöm a fátylat a világok között.”

21/09/2025

VARÁZSKÉPESSÉGEK

A mesékben, varázsmesékben minduntalan megesik, hogy a hőst, vagy hősnőt reménytelen helyzetéből egy varázstárgy megszerzése, működésbe hozása segíti ki.

Sípocska, melynek szavára ott terem egy egész hadsereg, vagy épp az ég madarai, furulya, aminek dallama száz sárkányfejet altat el egy szempillantás alatt, váll fölött áthajított fésű, ami sűrű erdővé változva akadályozza a hősnő nyomában lihegő boszorkányt, szüntelen lakomát biztosító asztal, tengerlépő cipő, drágakövet hullató körte, bárhova repítő hipp-hopp kalap, csodalámpa, láthatatlanná tévő köpeny... mágikus tárgyak, amelyek birtokában mágikus képességekre tesz szert a mesehős.

Persze ezekhez a varázstárgyakhoz sosem egyszerű hozzájutni. Nehéz próbatételek, éber figyelem, a kínálkozó alkalom felismerése, bátorság, kockázatvállalás, jótétemény, áldozathozatal, szolgálat... Sőt, varázstárgyat lehet szerezni alkuval, csellel, furfanggal, jószerencsével is.

A tárgyak megszerzésének módja, megfelelő működtetése, a körülmény, ami megkívánja a használatba vételüket, kulcsfontosságú ahhoz, hogy a hős teljesítse küldetését.

Történetekkel dolgozva az önmunka folyamatában ezek a varázstárgyak lehetőséget nyújtanak rálátni, milyen képességet kell kimunkálni, felébreszteni, megtanulni, megszerezni ahhoz, hogy az adott élethelyzettel sikeresen megküzdjünk. Mikor kell aranyat teremteni, mikor kell igazmondó gyűrűt húzni az ellenfél ujjára, hogyan segítene egy tengerré változó selyemkendő és mindezt milyen módon lehet a valóságban élővé tenni - ezalatt a fejlődési út alatt a mese hősével együtt lépésről lépésre a lehetetlenből lehetséges válik, megküzdési stratégiáink gazdagodnak, olyan erőket fedezünk fel és mozgósítunk magunkban, amitől értékesebbé válunk önmagunk szemében.

Vannak azonban mesehősnők, akik már történetük elején mindenféle különleges tárgy nélkül mágikus erővel bírnak. Küzdelem, segítőtárs, szolgálat, próbatétel nélkül képesek rendkívüli, természetfeletti cselekedetekre.
Tudnak varázsolni, hihetetlen dolgokra képesek, segítség nélkül oldanak meg lehetetlen helyzeteket, hozzá még mosolyognak is...

"Bekopogtak, ám a Nap lánya nem az ajtót nyitotta meg, hanem a falon keresztül jött ki. -Bocsánat - mondta -, de belülről nem nyílik az ajtó. Kénytelen vagyok a falonkijönni és kívülről megnyitni. "

"Gyulladj meg, tűz! – kiáltott a leány. És a tűz rögtön lángra lobbant a kemencében."

"Megdagasztódott a kenyér, meg is kelt csakhamar. A leány akkor lebontotta hosszú haját, és varkocsával kiseperte a parazsat a kemencéből. A megkelt cipók csak úgy maguktól kerültek a kemencébe, amikor pirosra sültek, maguktól kiugráltak és sorjában elhelyezkedtek a polcon."

"A leány felment az emeletre, vitt magával fonalat és gombolyítani kezdte. De egyszer csak elejtette az orsót, leesett a földszintre.Erre levágta az orrát, utána küldte és visszahozatta az orsót vele, orrát meg a helyére illesztette."

Nem fogja őket tűz, nem állítja meg őket a fal, nem éreznek fájdalmat, dolgukat úgy végzik, mintha azok maguktól végződnének el.

Ajándék ez az erő? Átok? Vajon milyen világ vette körül őket, amire csak ilyen rendkívüli válaszokat lehetett adni? És minek kell változnia, hogy ne kelljen nekik tűzbe menni, magukat sebezni?

Vajon mi az ő fejlődési útjuk?

Nem más, mint az, hogy ne kelljen többé varázsolniuk!

Évek óta nem hagynak nyugodni ezek a mesehősnők, az általam kísért folyamatokban megismert történetek, a népmesékből megismert történetek, a saját történetem - mind arra sarkallnak, hogy utána járjak.

Micsoda ellentmondás, a legtöbb mesehős az életét kockáztatja, hogy szerezzen valamit, amivel időszakosan egy kis természetfeletti erőt birtokol, ezek a természetükből fakadó varázserővel rendelkező hősnők pedig a történet végén úgy fejlődnek, hogy ... átlagosak lesznek?

Kik ezek a nők a valóságban? Akiknek semmi sem lehetetlen? Akik mosolyogva legyintenek, akárhányszor szembesülnek egy újabb megoldhatatlan helyzettel, amit egyedül kell kézben tartaniuk, miközben a környezetük csak áll és álmélkodik, sokszor furcsállva, elutasítva őket?

Honnan indul az, akinek oda kell megérkezni, ahol a "nincs több varázslás" hozza az egyensúlyt?

Hogy születnek ezek a képességek, milyen élethelyzet aktiválja őket? És vajon milyen élethelyzet, tér, kapcsolódás szükséges elengedhetetlenül ahhoz, hogy egy varázslónő megengedhesse magának, hogy csak egy egyszerű asszony legyen?

A róluk szóló mesék kínálnak válaszokat, új, sosem járt utakat a belső tájakon, tapasztalati teret a transzformációra.

Persze, aki varázslathoz szokott, meg kell barátkoznia az egyszerű asszony - minőség értékességével ... és az már nem a mesében történik ...

/mesei utalások: Nap lánya, Mészből faragott leány, Anana/

26/08/2025

A BOLDOGSÁGRÓL

sok történet szól. Talán kicsit minden mese szól róla: boldogságról, boldogulásról, arról, hogy végülis az emberi élet a boldogság utáni vággyal telik. A boldogságot el lehet veszíteni és meg is lehet találni, betoppanhat hozzánk vendégként és életünk részévé is válhat, a boldogság tűnékeny és könnyű összetéveszteni a beteljesült kívánságokkal, a vágyakozással, a szerelemmel, a birtoklással, a szomorúság hiányával, a könnyűséggel. Nem is véletlen talán, hogy ennyi álruhába bújik, hiszen míg keressük, addig útra kelünk, másokkal kapcsolódunk, küzdünk, tapasztalunk, veszteségeket élünk át, és váratlan ajándékok hullanak az ölünkbe. Míg keressük a boldogságot, van, hogy eltévedünk, csalódunk és elvesztegetettnek hitt kanyarokat teszünk, és közben megesik, hogy boldogtalanok vagyunk.
De amíg keressük a boldogságot, biztosan élünk, és "ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami."

/fotón a tiszta boldogság pillanata: rögtön a halálfélelem és teljes lefagyás után, az “élek-élmény” euforikus, konkrét fizikai átélése/

20/08/2025

KEZDETBEN

kezdetben volt a Semmi, a semmiben ott volt a Minden.
A Minden épp akkora volt, mint a Semmi, ám a Mindent meg kellett teremteni.
A Semmi dús kinccsel teli, de a kincseket szét kell választani.
Hol lesz a helye Mindennek a Semmiben?
Hol lesz Ég, Föld, Folyó?
Hol leszek Én a Semmiben, ha bennem van a Minden,
a Rossz és a Jó?
Ha túl sok a Semmi, elnyelődöm, ha túl sok a Minden, szétrobbanok.
Az ősrobbanás Mindent teremt, az anyag tágul, tágulok.
Végtelen-e a befogadás?
Minden és Semmi Én vagyok?
Hogy lesz rend mindebben, a világban, bennem?
A Semmiből születik a Rend a Mindenben?
A Rendben eligazodni mi segít?
Az tér, az idő, a ritmus, az irány?
Kint és bent ismétlődik
Minden és Semmi
én a világban
és bennem
a világ.

/kép: R.Tasker/

19/08/2025

MESÉK ÉS ALKOTÁS - ÉLETEM KÖNYVE

✨ Önismereti műhely nőknek – Meseterápia és könyvmásítás ✨

Képzeld el, hogy egy évig minden hónapban megállhatsz egy kicsit, elcsendesedhetsz, és egy támogató női közösségben felfedezheted saját történeted mélységeit. 📖🌙

A mesék segítenek szimbólumokon és belső képeken keresztül kapcsolódni önmagadhoz, a könyvmásító (book altering) technika pedig lehetőséget ad arra, hogy egy régi könyv lapjait átalakítva, festve, ragasztva, szavakat kiemelve és képeket alkotva meséld el a saját történeted. Ez az alkotó folyamat nemcsak felszabadító, hanem segít formát adni annak, ami benned él – anélkül, hogy bármilyen művészi előképzettségre lenne szükséged.

🌿 Mi vár rád a műhelyben?

Saját belső történeted felfedezése és újraalkotása

Mesék, imaginációs és testtudati gyakorlatok, amelyek segítenek kapcsolódni az érzéseidhez és gondolataidhoz

Alkotó folyamat, amelyben teljesen szabadon kifejezheted magad

Egy biztonságos, megtartó női közösség, amelyben nem vagy egyedül

📅 Időpontok: 10 alkalom, havi egyszer, minden hónap harmadik keddjén, 17:00–20:00
2025. 09.23., 10.21., 11.18., 12.16.,
2026. 01.20., 02.17., 03.18., 04.21., 05.19., 06.16.

📍 Helyszín: Budapest, Belvárosi Közösségi Tér Mérleg u. 9.
👥 Létszám: maximum 8 fő
💰 Díj: 32.000 Ft / alkalom / fő (az anyagköltséget is tartalmazza)

A csoportot vezetik: Szirtes-Szabó Kata és Kreil Melinda

👉 Ha megszólított a lehetőség, szeretettel várunk!
Jelentkezés: melinda.kreil@gmail.com

🌸 Tarts velünk a legizgalmasabb utazásra: a saját lelked mélyére, ahol rátalálhatsz arra az útra, amelyen járni szeretnél – hogy olyan történetet mesélhess az életedről, amelynek te vagy a hőse. 🌸

lelki útitársként segítek azoknak, akik változtatni, gyógyulni, fejlődni szeretnének, akik elakadtak az úton, akik keresnek, akik épp most indulnak útnak