30/11/2025
🎄👶 „2023 karácsonya előtt járunk néhány nappal, a hasam egyre keményebb. Ezen a területen naponta csaknem egy kilóval nő a testsúlyom. Éjjel már aludni sem tudok, mert minden helyzetet kényelmetlennek érzek vagy szúr. Azzal nyugtatnak, hogy kislányunk hirtelen növekedésnek indult, aztán majd stagnálni fog a súlya szülésig.
December 27-én reggel elfolyik a magzatvíz, ami nem tiszta. Elindulunk autóval a kórházba, de mivel beindulnak a fájások, inkább félreállunk és mentőt hívunk, hiszen még 6 hét van a szülésig.
Először a Semmelweis Egyetem I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájára visznek, de ott nincs hely a PIC-en, így átszállítanak a II. számú női klinikára. Vizsgálat közben tudom meg, hogy meconiumos a magzatvíz – kislányunk ezzel jelzi, hogy nem érzi jól magát odabent. Az események olyan gyorsan történnek, hogy mire feleszmélek, már tolnak is a műtőbe sürgősségi császármetszésre.
Dorka gyengén felsír majd rögtön elviszik, nem is láthatom. A férjem megy át érdeklődni a vizsgálóba miután stabilizálják az állapotát: a hasa féloldalasan fel van puffadva. Engem áttolnak az őrzőbe, Dorkát felviszik a PIC osztályra további vizsgálatokra. Eltelik néhány óra, majd a Cerny Mentőszolgálat tolja be hozzám, hogy láthassam, mielőtt átszállítják a Gyermekklinika Bókay utcai részlegére. Kapok egy fotót a kislányomról, és rólam is készítenek egyet, amit betesznek az inkubátorba. (Ezúton is köszönöm nekik ezt a kedvességet, nagyon sokat jelentett, hogy Dorka ily módon velem lehetett.)
További vizsgálatok azt mutatják, hogy összegubancolódtak a belei, de hogy pontosan mi helyzet, az csak műtét közben derül ki. Több mint 5 óra aggódás után megtudjuk, hogy bélcsavarodása, -elzáródása és -perforációja volt, aminek következtében egy nagy meconiumos ciszta keletkezett a pocakjában. Két fiút szültem korábban természetes úton, így erre egyáltalán nem számítottunk. A vékonybelének felét kiveszik és ideiglenesen sztómát kap. Ez idő alatt férjem van a kislányunk mellett.
Anyaként megélni, hogy megszületik a gyermeked, elviszik, megműtik és csak napok elteltével láthatod először teljes valójában, de lélegeztetve, altatva, tele van csövekkel, morfiummal és folyamatos epidurális érzéstelenítéssel, az elmondhatatlanul ijesztő és kétségbeejtő.
Az orvosok megnyugtató profizmusa és a nővérek mérhetetlenül nagy empátiája segít bennünket a kezdeti sokkos állapotban. Dorka néhány nap elteltével már önállóan lélegzik, és egyre kevesebb fájdalomcsillapítást igényel. Centrális vénán keresztül kapja a szükséges tápanyagokat, antibiotikumokat.
Az anyatejes táplálását milliliterről milliliterre kezdjük felépíteni, ami nagyon bíztatóan halad, de Dorka összeszed egy szepszist, ami romba dönti az eddigi eredményeket. Újból antibiotikumos kezelést kap, majd elölről kezdjük a táplálás felépítését.
Végeláthatatlannak éltük meg ezt akkor.
Még az elején tájékoztattak minket a műtét, különösen a nyitott bélműtét és a centrális véna esetleges kockázatairól, de bele sem mertünk gondolni, hogy ez velünk megtörténhet. A kezelőorvosok minden apró változásról informálnak bennünket. Tudjuk, hogy Dorka a legjobb kezekben van, mégis minden alkalommal a szívünk szakad meg mikor ott kell hagynunk a kórházban. Szerencsére sikeres a sztómazárás, és Dorka egyre ügyesebben eszik. 68 nap elteltével vihetjük haza.
Most sem tudom, hogyan bírtunk helyt állni nap mint nap a másik két gyermekünknél és Dorkánál is.
Sosem felejtjük az első kenguruzás örömét, az első szoptatás élményét, a megnyugtató közös éneklést Hazay Tímeával, a sok kedves szót, vigasztalást, amit az ápolóktól, orvosoktól, gyógytornászoktól és pszichológustól kaptunk. Nélkülük nem bírtuk volna átvészelni ezt az időszakot. Igen komplex módon vannak támogatva a családok ezen az osztályon, ami egészen rendkívüli.
Úgy éreztük, mintha mind a családunk tagjai lennének. Rengeteg csupaszív embert ismertünk és szerettünk meg, emberfeletti munkát végeznek az itt dolgozók, de ezt csak az tudja igazán, aki ide kerül.
Azóta sem telik el úgy nap, hogy ne gondolnánk hálával mindannyiukra!”
👪Köszönjük Ibolya édesanyának, hogy megosztotta velünk történetüket. Örömmel látjuk viszont a most már csupa-mosoly Dorkát!
👩⚕️👨⚕️Ezt a megrendítő szülői visszajelzést azért osztottuk meg, hogy közelebb hozzuk követőinkhez és támogatóinkhoz az Újszülött Intenzív Osztály (PIC) világát. Hogy láthatóvá váljon az a küzdelem, szakértelem és emberi odafigyelés, amely nap mint nap életeket ment.
🙏 Kérjük, járuljon hozzá Ön is, hogy Magyarország legfelkészültebb PIC osztálya tovább fejlődhessen. Minden támogatás az ország legsúlyosabb állapotú újszülöttjeinek gyógyulását szolgálja:
🔗 https://bokaygyermekklinika.hu/tamogatom/lila-november/
💜Apró életek, hatalmas küzdelmek. Segítsünk együtt a nehéz kezdetekben!
🙏Minden megosztást hálásan köszönünk!🙏
