Futó Péter pszichológus

03/11/2025

Jung gondolatai a belső átalakulásról pontosan összecsengenek a sématerápia szemléletével.
Ezek a kérdések nem egyszerű önismereti játékok – mindegyik a sémáink mélyére vezet.

A „szerep”, amit nap mint nap felveszünk, gyakran egy megbirkózási mód: a megfelelés, a visszahúzódás vagy a túlkompenzálás egyik formája.
A fájdalom eltűnése elsőre megkönnyebbülésnek tűnhet, de gyakran félelmet is kelt, hiszen a sémákon túl ismeretlen terep vár: egy olyan élet, ahol már nem a múlt irányít.

Amikor megkérdezzük, miért maradunk ugyanabban a mintában, a válasz legtöbbször a gyermekkori tapasztalatokban rejlik – abban, hogyan tanultuk meg, mit kell tennünk a szeretet, a biztonság vagy az elfogadás érdekében.

A félelmek, amelyekkel nem nézünk szembe, sokszor éppen a legsebezhetőbb, legvalódibb részeinket őrzik.
És a kérdés, „Ki vagy, amikor senki sem lát?” – talán a legnehezebb mind közül.
Mert itt már nem a sémáink válaszolnak, hanem az a részünk, aki a gyógyulásra vágyik.

A sématerápia útja ennek a belső kapcsolódásnak a helyreállítása:
nem a szerepek, hanem az autentikus önmagunk felé vezet. ̈nismeretfejlesztés

10/09/2025

Sokszor halogatjuk azt, ami valójában a legfontosabb lenne számunkra. Azt mondjuk magunknak: „Majd később elkezdem a terápiát… most még nem érek rá, most még kibírom.” És ezek a „majd” pillanatok sokszor lassan és észrevétlenül „soha”-vá alakulnak.

A sématerápiában gyakran találkozunk azzal, hogy a halogatás mögött valójában mély félelmek és sémák állnak: félelem a változástól, attól, hogy szembenézzünk a sebekkel, vagy hogy csalódjunk önmagunkban. Mégis, a gyógyulás útja akkor kezdődik, amikor kimondjuk: „Most van itt az idő.”

Ha eddig halogattad a segítségkérést, tekintsd ezt a pillanatot egy jelnek. Egy üzenetnek a jövőbeni énedtől, aki már rengeteget gyógyult, megtapasztalta a felszabadulást és az erőt, amit a terápia adhat. Ő most visszaszól hozzád: „Ne várj tovább. Kezdd el ma, mert minden nap számít.”

09/09/2025

Sokszor hisszük, hogy ha elég könyvet olvasunk, ha értjük az elméletet, ha tudatosítjuk a mintáinkat, akkor máris megváltozik az életünk. De a valódi gyógyulás nem a fejben, hanem a tapasztalatban történik.

A sémák a gyerekkorban átélt hiányokból, sebekből születnek. Ezek mélyen beépülnek, és hiába értjük racionálisan, hogy mi történik, a régi érzések újra és újra felbukkannak. Ezért van szükség arra, hogy ne csak tudjunk a vízről, hanem bele is lépjünk.

A terápia terepe olyan, mint a medence: biztonságos közeg, ahol megtanulhatjuk „beleengedni magunkat a vízbe”, és új tapasztalatokat szerezni kapcsolatban, biztonságban, elfogadásban. Az igazi változás akkor jön, amikor a régi sémákat nemcsak felismerjük, hanem másként kezdünk el reagálni.

08/09/2025

Sématerápiában gyakran találkozunk azzal, hogy a valódi változás akkor indulhat el, amikor szembe merünk nézni azokkal a fájdalmas igazságokkal, amelyeket eddig próbáltunk elkerülni. A maladaptív sémáink sokszor mély gyermekkori tapasztalatokból fakadnak, és bár régóta kísérnek minket, hajlamosak vagyunk elnyomni őket, vagy menekülni előlük különböző stratégiákkal (pl. elkerülés, túlkontroll, túlzott alkalmazkodás).

A fejlődés kulcsa azonban éppen abban rejlik, hogy képesek legyünk tudatosan ránézni ezekre a mintázatokra, elfogadni a bennük rejlő fájdalmat, és megérteni, honnan erednek. Minél nagyobb részt tudunk integrálni önmagunkból – a sérülékeny gyermeket, a haragos részt, vagy épp a szégyent hordozót – annál inkább tudunk gyógyulni és hiteles, szabadabb életet élni.

Az önmagunkkal való őszinte szembenézés tehát nem gyengeség, hanem a belső erő forrása. A kérdés: mennyi igazságot vagy most hajlandó meglátni magadban anélkül, hogy elfordulnál tőle?
̈nismeretfejlesztés

02/09/2025

01/09/2025

A múlt olyan, mint egy régi könyv, tele emlékekkel, tapasztalatokkal – jókkal és rosszakkal egyaránt. A sématerápia célja, hogy segítsen nekünk megérteni ezeket a múltban gyökerező sémákat, hogy tudatosabb, egészségesebb életet élhessünk.

Sémák Felismerése : Az első lépés a múltunk megértésében a sémák azonosítása. Mi az a minta, amit újra és újra megélünk? Lehet, hogy egy korábbi élmény vagy kapcsolat határozza meg önértékelésünket, döntéseinket vagy érzelmi reakcióinkat.

Érzelmek Feldolgozása : A sématerápiában fontos szerepet játszik a múltbéli élményekkel kapcsolatos érzelmek feldolgozása. Mit éreztünk akkor, és hogyan befolyásolja ez a jelenlegi életünket? Az érzések elfogadása és megértése segíthet a gyógyulásban.

Új Sémák Kialakítása : Miután felismerjük a káros sémákat, lehetőségünk van új, pozitív sémák kialakítására. Hogyan szeretnénk, hogy a jövőnk kinézzen? Milyen értékeket szeretnénk a középpontba helyezni?

Önreflexió és Növekedés : A múlt megértése nem csupán a fájdalmas élmények feldolgozásáról szól, hanem a személyes növekedés lehetőségéről is. Az önreflexió révén jobban megérthetjük saját viselkedésünket és döntéseink mögötti motivációkat.

Támogató Kapcsolatok : A sématerápia során nemcsak önállóan, hanem támogató kapcsolataink révén is fejlődhetünk. Beszéljünk barátainkkal, családtagjainkkal vagy terapeutákkal, akik segíthetnek a múlt feldolgozásában és a jövőnk alakításában.

A múltunk nem törölhető el, de a megértésével új lehetőségeket teremtünk önmagunk számára, hogy szabadabban, boldogabban élhessünk a jelenben. Válogassunk ki a tanulságokat, és építsük a jövőt a tudásra és a tapasztalatokra, melyeket megszereztünk!
̈nismeretfejlesztés

27/08/2025

Sokan érezzük úgy, hogy a boldogságunkat az határozza meg, mennyire „jó” vagy „rossz” események történnek velünk. Valójában azonban a tapasztalatainkat nagyon erősen átszínezi az, hogy milyen elvárásokat táplálunk az élettel kapcsolatban.

A sématerápiában gyakran találkozunk azzal, hogy a gyerekkorban kialakult sémák – például a „nem vagyok elég jó”, a „jogosultság/igényesség” vagy a „kudarc” séma – olyan irreális elvárásokat építenek belénk, amelyek miatt szinte lehetetlen elégedettnek lenni. Ha az életünk eseményeit folyamatosan összevetjük azzal, ahogy „kellene lennie”, akkor újra és újra csalódást fogunk átélni.

A boldogság kulcsa sokszor nem az, hogy minden esemény tökéletesen alakuljon, hanem hogy képesek legyünk átkeretezni az elvárásainkat, és rugalmasabban viszonyulni az élethez. Amikor a sémáink helyett a reális felnőtt részünkből szemléljük a világot, akkor tudjuk megélni, hogy az élet eseményei önmagukban is értékesek – és nem csak akkor, ha megfelelnek a belső, sokszor merev szabályainknak.

👉 Te is észrevetted már magadon, hogy nem az történik, ami valójában rossz, hanem az fáj, hogy „nem úgy van, ahogy kéne”?
̈nismeretfejlesztés

24/08/2025

😶👉 „Nem mond semmit, de érezteti.” – Ismerős?
A passzív-agresszív viselkedés mögött gyakran régi, gyermekkori sémák állnak. A cikkben megnézheted, miért alakul ki, és hogyan lehet más utat találni a düh kifejezésére.

A passzív-agresszív emberek ódzkodnak attól, hogy érzékeljék és elismerjék a saját negatív érzéseiket, a dühüket és az elégedetlenségüket többnyire letiltják magukban. A viselkedésük aztán gyakran panaszkodó, bűntudatkeltő vagy sértődékeny mintázatokban nyilvánul meg....

21/08/2025

Egy kliens visszajelzés, nagyon pontosan foglalja össze mit adhatnak a konzultációs alkalmak. Az ilyen visszajelzések megerősítenek abban, hogy milyen megtisztelő és felelősségteljes hivatásom van.
̈nismeretfejlesztés

19/08/2025

A fenti sorok mélyen megérinthetik azokat, akik parentifikált gyermekkorból érkeznek. A parentifikáció azt jelenti, hogy a gyermeknek túl korán kellett felnőtt szerepet vállalnia – ő vigasztalta a szülőt, ő tartotta össze a családot, ő volt a „kis felnőtt”, akinek soha nem volt szabad „csak gyereknek” lennie.

Ezekben a családokban gyakran alakul ki a behódolás séma és a önfeláldozás séma. A gyermek megtanulja, hogy a saját érzései, igényei veszélyesek vagy tehernek számítanak. A biztonság ára a csend, az alkalmazkodás és a „bocsánat, hogy vagyok”. Így válik a „Sajnálom” egyfajta automatikus védekező nyelvvé, ami valójában nem bocsánatkérés, hanem túlélési stratégia.

A felnőttkori következmény: állandó bűntudat, szorongás, és az az érzés, hogy nincs jogunk hibázni, sőt, sokszor még létezni sem igazán. A terápiában ezeknek a sémáknak a felismerése és átírása lehetővé teszi, hogy valaki újra megtanuljon jogot formálni a saját helyére, igényeire, érzéseire.

Mert a gyógyulás útja az, hogy a „Sajnálom” helyett lassan ki tudjuk mondani:
👉 „Jogom van itt lenni.”
👉 „Jogom van kérni.”
👉 „Jogom van hibázni.”
👉 „Jogom van önmagamnak lenni.” ̋gyermek ̈nismeretfejlesztés

17/08/2025

Amikor valaki „kicsi” dolgot mond vagy tesz, ami bennünk mégis nagy dühöt vált ki, gyakran nem a jelen helyzet az, ami ennyire fáj, hanem egy régebbi séma aktiválódik. A sémák olyan mélyen belénk vésődött mintázatok, amelyek a gyerekkorunkból vagy ismétlődő tapasztalatainkból erednek. Ezek érinthetnek elhagyatottságot, szeretethiányt, igazságtalanságot vagy akár megalázottságot.

Ilyenkor az indulat tulajdonképpen egy védekezés. A harag könnyebb út, mint sebezhetőnek mutatni magunkat és kimondani: „Ez fájt nekem.” De hosszú távon a düh elszigetelhet másoktól, miközben pont az ellenkezőjére vágyunk: hogy kapcsolódjunk, hogy biztonságban legyünk, hogy számítson, amit érzünk.

Ezért fontos megtanulni határozottan és asszertíven kiállni a határainkért. Az asszertivitás azt jelenti, hogy nem támadunk, nem bántunk másokat, de nem is nyeljük le a fájdalmat. Ehelyett világosan, nyugodtan kifejezzük: „Amikor ezt mondtad, rosszul esett. Arra lenne szükségem, hogy így vagy úgy bánj velem.” Ez nemcsak a kapcsolatainkat erősíti, hanem a sémák erejét is fokozatosan gyengíti.

A gyógyulás kulcsa, hogy megtanuljunk kilépni a düh mögül, felismerni a mögöttes érzést, és bátorságot gyűjteni ahhoz, hogy kimondjuk: „Fáj.”
̈nismeretfejlesztés ̋gyermek

12/08/2025

Ahogy rálépünk a vágyaink útjára, egy izgalmas utazás veszi kezdetét. Amikor nem csupán elárasztanak minket az érzések, hanem tudatosan, értelmezve is megpróbáljuk megérteni azokat, az érzéseink feletti uralom egy teljesen új dimenziója nyílik meg előttünk.

A sématerápia szempontjából ez azt jelenti, hogy:
Felismered a sémáidat: A vágyaink gyakran mélyen gyökerező sémákhoz kapcsolódnak. Lehet, hogy egy régi, elhagyatottságtól való félelem hajt, vagy épp a tökéletességre törekvés. A séma felismerése az első lépés a változás felé.

Megkérdőjelezed a mintáidat: Miért vágyom erre valójában? A vágyaim tényleg a valódi szükségleteimet tükrözik, vagy csak egy régi séma irányít? A kritikus önreflexió segít elválasztani a valós szükségleteket a gyermekkori mintáktól.

Tudatosan cselekszel: Ahelyett, hogy ösztönösen reagálnál a vágyaidra, tudatosan dönthetsz a következő lépésről. Ezzel a vágyak már nem irányítanak téged, hanem te uralod őket.

Ez a folyamat felszabadító. Nem kell többé kiszolgáltatva lenned az ösztöneidnek és a mélyen gyökerező sémáidnak. A tudatos értelmezés és a megértés a kezedbe adja az irányítást.
̈nismeretfejlesztés