Futó Péter pszichológus

26/11/2025

Tényleg egy kapcsolatot akarsz, vagy csak azt szeretnéd érezni, hogy számítasz, mert lehet, hogy olyan emberek között nőttél fel, akik sosem mutatták meg, milyen is az egészséges szeretet. Így most azt veszed észre, hogy érzelmileg elérhetetlen embereket üldözöl a megerősítésért és a figyelemért, mert legalább néhány pillanatra úgy érzed, van jelentőséged.
Lehet, hogy megtanultad: a szeretet olyasmi, amit érdemelni kell, ezért a minimális erőfeszítést is összekevered az intimitással. Emiatt túlnyújtod magad, túlmagyarázol és túl sokáig maradsz olyan helyzetekben is, amelyek inkompatibilisek vagy kaotikusak, csak mert így nem kell szembenézned az elhagyástól vagy a feledésbe merüléstől való félelemmel.
Ez valójában egy túlélési reakció, egy minta, amit az idegrendszered a szeretettel kevert össze, egyszerűen azért, mert ismerős. És nagyon nehéz elhinni, hogy a valódi szeretet és kapcsolódás lehet biztonságos, sőt jó érzés, mert az igazi intimitás láthatóságot követel. Ez pedig nagyon nehéz, ha úgy nőttél fel, hogy azt tanultad: ha látszol, ha önmagad vagy, akkor elutasítás, elhagyás vagy kritika jön.
A valódi szeretetbe és kapcsolódásba vetett hit felépítésének iróniája, hogy nemcsak a múltbeli traumáidat kell meggyászolnod és megtanulnod szeretni önmagad, hanem el kell kezdened egészséges kapcsolatokat építeni kompatibilis emberekkel. Mert egy olyan problémát, amihez két vagy több ember kell, nem tudsz egyedül meggyógyítani. Ez egyszerűen nem működik.
Vagyis nem kell teljesen elzárnod magad a szeretettől és a kapcsolódástól, miközben gyászolsz és dolgozol magadon. Inkább arról van szó, hogy engedj helyet annak, hogy másoktól és önmagadtól is szeretetet vegyél át anélkül, hogy rögtön bizonyítani akarnád: megérdemled.”

Kicsit ironikus, hogy pont az a minta tol bele újra meg újra fájó kapcsolatokba, amely eredetileg azért alakult ki, hogy megvédjen. Az elhagyatottság, az érzelmi depriváció, a méltéktelenség sémái nem gonoszak. Csak régi túlélési programok, amelyek mindenáron próbálnak megóvni attól, ami gyerekként a legjobban fájt.
A gond az, hogy ami gyerekként védelem volt, felnőttként rombol. Ha a tested és az idegrendszered azt tanulta meg, hogy a morzsányi figyelem is szeretet, akkor az egészséges kötődés eleinte unalmasnak, sőt gyanúsnak tűnik. A biztonság ismeretlen, az ismeretlen pedig veszélyes. Ilyenkor a régi sémák szólnak bele: „maradj inkább ott, ahol kaotikus, de legalább tudod, mire számíthatsz.”

A gyógyulás nem azt jelenti, hogy mindentől visszahúzódsz. Inkább azt, hogy lassan elkezded átírni a testednek és a lelkednek azt az üzenetet, hogy a szeretet lehet stabil, következetes, és nem követeli meg a túlteljesítést.
A fejlődés három lépése valójában brutálisan egyszerű, még ha rohadt nehéz is:

1. Felismerni, hogy a káosz nem a szenvedély jele, hanem a régi sérülések visszhangja.

2. Megengedni magadnak a gyászt: azt, hogy ami gyerekként hiányzott, az tényleg hiányzott.

3. Olyan emberekkel kapcsolódni, akikhez nem kell túlélőüzemmódban közeledni.

A valódi intimitás lényege nem az, hogy bizonyítod a szerethetőségedet. Hanem az, hogy hagyod: közel kerüljenek hozzád úgy, hogy közben nem adod fel önmagad.
A sémák hangosak, de nem te vagy. És ha elkezded átírni őket, egy ponton feltűnik: ami régen ismerős volt, már nem biztonságos. Ami pedig egészséges, egyre inkább otthonossá válik.
̋gyermek ̈nismeretfejlesztés

23/11/2025

A magány sokszor nem a kapcsolatok számáról szól, hanem arról, mennyi el nem mondott történetet hordoz valaki a mellkasában. Az izoláció akkor válik igazán fájdalmassá, amikor a belső világod nem talál helyet, ahol kimondható, értelmezhető vagy megtartható lenne.

Sématerápiás nézőpontból ez gyakran a Visszautasítottság, a Kiszolgáltatottság, a Érzelmi depriváció vagy az Alulértékeltség/Szégyen sémák talaja: amikor megtanultad, hogy a szükségleteid túl sokak, a fájdalmad teher, a gondolataid pedig „nem fontosak”. Ilyenkor a valódi kommunikáció nemcsak nehéz, hanem veszélyesnek is tűnik.

A gyógyulás itt nem heroikus gesztusokból áll, hanem abból, hogy fokozatosan elkezdesz jogot adni magadnak a kimondásra.
Egy mondat. Egy érzés. Egy apró önfeltárás.
Ahogy a belső Gyermeked megtapasztalja, hogy lehet beszélni, és hogy van válasz, úgy válik egyre kevésbé fenyegetővé a közelség.

A magány valójában akkor oldódik, amikor már nem a saját titkaid cellájában ülsz.
A kapcsolódás ott kezdődik, ahol őszintén megmutatod azt, ami benned él, és valaki azt mondja:
„Értem. És maradok.”
̋gyermek ̈nismeretfejlesztés

13/11/2025

„A limerence nem szerelem, hanem a gyermeki rész segélykiáltása.”

Amikor valaki rövid idő alatt mindent jelenteni kezd neked, és a hiánya fájdalmat okoz, az gyakran nem a másik emberről szól, hanem rólad.

A hiány-séma, a elhagyatottság-séma vagy az érzelmi deprivációs séma aktiválódik ilyenkor: az a rész, amelyik valaha megtanulta, hogy a biztonság kívül van, egy másik emberben.

A limerens állapotban az agyad kémiailag is beleragad a függésbe: stressz, dopaminhiány, érzelmi túlműködés. De mélyen belül ez az a gyermeki éned, aki azt mondja:
„Valaki figyeljen rám, valaki mentsen meg.”

A gyógyulás nem a másikban van, hanem abban, ha megtanulod önmagadat szabályozni.

Ha felismered, hogy ez a „kapaszkodás” valójában múltbeli fájdalmak visszhangja.

És ha megkérdezed:
👉 Most a felnőtt énem szeretne kapcsolódni, vagy a sebzett gyerekem kapaszkodik?

Ami valójában történik, az csak az agyad működése: amikor limerenciában vagy, a kortizolod (stresszhormon) megemelkedik, a dopaminod pedig leesik.
Amikor a dopamin a normál szint alá zuhan, az agyad bármit megtesz azért, hogy túléljen és pótolja.
Ez magában foglalja a megszállottságot is, mert az állandóan adja a „jutalomadagokat”.

A dopamin jutalomhoz kötődő vegyület — az anticipáció (várakozás) során termelődik.
Amikor viszont az idegrendszered diszregulált (felborult), elkezdesz fantáziálni, idealizálni, az amygdalád (érzelmi agyad) veszi át az irányítást a prefrontális kéreg (racionális gondolkodás) fölött.
Ilyenkor az idegrendszered fenyegetést érzékel, és a másik embert a biztonság forrásának látod — mintha ő mentene meg.

Ez rendszerint gyermekkori alapmeggyőződésekből, sebekből és traumákból ered.
Ami szívszorító ebben, hogy sokan közben ezt mondják: „Utálom ezt magamban. Gyűlölöm.”
De minél inkább gyűlölöd, szégyelled vagy hibáztatod magad ezekért az emberi működésekért, annál távolabb kerülsz a gyógyulástól.

Szabályozd az idegrendszered, térj vissza a jelenbe.

A lényeg, hogy megkérdezd magadtól:
Hány évesnek érzem magam, amikor ezt az intenzív reakciót élem át valakivel, akit alig ismerek?

A felnőtt énem reagál, vagy a gyermeki?
A válasz gyakran mindent megváltoztat.


̋gyermek ̈nismeretfejlesztés

03/11/2025

Jung gondolatai a belső átalakulásról pontosan összecsengenek a sématerápia szemléletével.
Ezek a kérdések nem egyszerű önismereti játékok – mindegyik a sémáink mélyére vezet.

A „szerep”, amit nap mint nap felveszünk, gyakran egy megbirkózási mód: a megfelelés, a visszahúzódás vagy a túlkompenzálás egyik formája.
A fájdalom eltűnése elsőre megkönnyebbülésnek tűnhet, de gyakran félelmet is kelt, hiszen a sémákon túl ismeretlen terep vár: egy olyan élet, ahol már nem a múlt irányít.

Amikor megkérdezzük, miért maradunk ugyanabban a mintában, a válasz legtöbbször a gyermekkori tapasztalatokban rejlik – abban, hogyan tanultuk meg, mit kell tennünk a szeretet, a biztonság vagy az elfogadás érdekében.

A félelmek, amelyekkel nem nézünk szembe, sokszor éppen a legsebezhetőbb, legvalódibb részeinket őrzik.
És a kérdés, „Ki vagy, amikor senki sem lát?” – talán a legnehezebb mind közül.
Mert itt már nem a sémáink válaszolnak, hanem az a részünk, aki a gyógyulásra vágyik.

A sématerápia útja ennek a belső kapcsolódásnak a helyreállítása:
nem a szerepek, hanem az autentikus önmagunk felé vezet. ̈nismeretfejlesztés

10/09/2025

Sokszor halogatjuk azt, ami valójában a legfontosabb lenne számunkra. Azt mondjuk magunknak: „Majd később elkezdem a terápiát… most még nem érek rá, most még kibírom.” És ezek a „majd” pillanatok sokszor lassan és észrevétlenül „soha”-vá alakulnak.

A sématerápiában gyakran találkozunk azzal, hogy a halogatás mögött valójában mély félelmek és sémák állnak: félelem a változástól, attól, hogy szembenézzünk a sebekkel, vagy hogy csalódjunk önmagunkban. Mégis, a gyógyulás útja akkor kezdődik, amikor kimondjuk: „Most van itt az idő.”

Ha eddig halogattad a segítségkérést, tekintsd ezt a pillanatot egy jelnek. Egy üzenetnek a jövőbeni énedtől, aki már rengeteget gyógyult, megtapasztalta a felszabadulást és az erőt, amit a terápia adhat. Ő most visszaszól hozzád: „Ne várj tovább. Kezdd el ma, mert minden nap számít.”

09/09/2025

Sokszor hisszük, hogy ha elég könyvet olvasunk, ha értjük az elméletet, ha tudatosítjuk a mintáinkat, akkor máris megváltozik az életünk. De a valódi gyógyulás nem a fejben, hanem a tapasztalatban történik.

A sémák a gyerekkorban átélt hiányokból, sebekből születnek. Ezek mélyen beépülnek, és hiába értjük racionálisan, hogy mi történik, a régi érzések újra és újra felbukkannak. Ezért van szükség arra, hogy ne csak tudjunk a vízről, hanem bele is lépjünk.

A terápia terepe olyan, mint a medence: biztonságos közeg, ahol megtanulhatjuk „beleengedni magunkat a vízbe”, és új tapasztalatokat szerezni kapcsolatban, biztonságban, elfogadásban. Az igazi változás akkor jön, amikor a régi sémákat nemcsak felismerjük, hanem másként kezdünk el reagálni.

08/09/2025

Sématerápiában gyakran találkozunk azzal, hogy a valódi változás akkor indulhat el, amikor szembe merünk nézni azokkal a fájdalmas igazságokkal, amelyeket eddig próbáltunk elkerülni. A maladaptív sémáink sokszor mély gyermekkori tapasztalatokból fakadnak, és bár régóta kísérnek minket, hajlamosak vagyunk elnyomni őket, vagy menekülni előlük különböző stratégiákkal (pl. elkerülés, túlkontroll, túlzott alkalmazkodás).

A fejlődés kulcsa azonban éppen abban rejlik, hogy képesek legyünk tudatosan ránézni ezekre a mintázatokra, elfogadni a bennük rejlő fájdalmat, és megérteni, honnan erednek. Minél nagyobb részt tudunk integrálni önmagunkból – a sérülékeny gyermeket, a haragos részt, vagy épp a szégyent hordozót – annál inkább tudunk gyógyulni és hiteles, szabadabb életet élni.

Az önmagunkkal való őszinte szembenézés tehát nem gyengeség, hanem a belső erő forrása. A kérdés: mennyi igazságot vagy most hajlandó meglátni magadban anélkül, hogy elfordulnál tőle?
̈nismeretfejlesztés

02/09/2025

01/09/2025

A múlt olyan, mint egy régi könyv, tele emlékekkel, tapasztalatokkal – jókkal és rosszakkal egyaránt. A sématerápia célja, hogy segítsen nekünk megérteni ezeket a múltban gyökerező sémákat, hogy tudatosabb, egészségesebb életet élhessünk.

Sémák Felismerése : Az első lépés a múltunk megértésében a sémák azonosítása. Mi az a minta, amit újra és újra megélünk? Lehet, hogy egy korábbi élmény vagy kapcsolat határozza meg önértékelésünket, döntéseinket vagy érzelmi reakcióinkat.

Érzelmek Feldolgozása : A sématerápiában fontos szerepet játszik a múltbéli élményekkel kapcsolatos érzelmek feldolgozása. Mit éreztünk akkor, és hogyan befolyásolja ez a jelenlegi életünket? Az érzések elfogadása és megértése segíthet a gyógyulásban.

Új Sémák Kialakítása : Miután felismerjük a káros sémákat, lehetőségünk van új, pozitív sémák kialakítására. Hogyan szeretnénk, hogy a jövőnk kinézzen? Milyen értékeket szeretnénk a középpontba helyezni?

Önreflexió és Növekedés : A múlt megértése nem csupán a fájdalmas élmények feldolgozásáról szól, hanem a személyes növekedés lehetőségéről is. Az önreflexió révén jobban megérthetjük saját viselkedésünket és döntéseink mögötti motivációkat.

Támogató Kapcsolatok : A sématerápia során nemcsak önállóan, hanem támogató kapcsolataink révén is fejlődhetünk. Beszéljünk barátainkkal, családtagjainkkal vagy terapeutákkal, akik segíthetnek a múlt feldolgozásában és a jövőnk alakításában.

A múltunk nem törölhető el, de a megértésével új lehetőségeket teremtünk önmagunk számára, hogy szabadabban, boldogabban élhessünk a jelenben. Válogassunk ki a tanulságokat, és építsük a jövőt a tudásra és a tapasztalatokra, melyeket megszereztünk!
̈nismeretfejlesztés

27/08/2025

Sokan érezzük úgy, hogy a boldogságunkat az határozza meg, mennyire „jó” vagy „rossz” események történnek velünk. Valójában azonban a tapasztalatainkat nagyon erősen átszínezi az, hogy milyen elvárásokat táplálunk az élettel kapcsolatban.

A sématerápiában gyakran találkozunk azzal, hogy a gyerekkorban kialakult sémák – például a „nem vagyok elég jó”, a „jogosultság/igényesség” vagy a „kudarc” séma – olyan irreális elvárásokat építenek belénk, amelyek miatt szinte lehetetlen elégedettnek lenni. Ha az életünk eseményeit folyamatosan összevetjük azzal, ahogy „kellene lennie”, akkor újra és újra csalódást fogunk átélni.

A boldogság kulcsa sokszor nem az, hogy minden esemény tökéletesen alakuljon, hanem hogy képesek legyünk átkeretezni az elvárásainkat, és rugalmasabban viszonyulni az élethez. Amikor a sémáink helyett a reális felnőtt részünkből szemléljük a világot, akkor tudjuk megélni, hogy az élet eseményei önmagukban is értékesek – és nem csak akkor, ha megfelelnek a belső, sokszor merev szabályainknak.

👉 Te is észrevetted már magadon, hogy nem az történik, ami valójában rossz, hanem az fáj, hogy „nem úgy van, ahogy kéne”?
̈nismeretfejlesztés

24/08/2025

😶👉 „Nem mond semmit, de érezteti.” – Ismerős?
A passzív-agresszív viselkedés mögött gyakran régi, gyermekkori sémák állnak. A cikkben megnézheted, miért alakul ki, és hogyan lehet más utat találni a düh kifejezésére.

A passzív-agresszív emberek ódzkodnak attól, hogy érzékeljék és elismerjék a saját negatív érzéseiket, a dühüket és az elégedetlenségüket többnyire letiltják magukban. A viselkedésük aztán gyakran panaszkodó, bűntudatkeltő vagy sértődékeny mintázatokban nyilvánul meg....

21/08/2025

Egy kliens visszajelzés, nagyon pontosan foglalja össze mit adhatnak a konzultációs alkalmak. Az ilyen visszajelzések megerősítenek abban, hogy milyen megtisztelő és felelősségteljes hivatásom van.
̈nismeretfejlesztés