22/12/2025
SZENT SÖTÉTSÉG AZ ÉLET MÉHÉBEN– avagy A TÉLI NAPFORDULAT MISZTÉRIUMA
A sötétségnek is, csakúgy, mint a Fénynek hatalmas teremtő ereje van. Nem a pusztító romboló, erkölcsi sötétségnek, hanem a Fényt megelőző, annak befogadó otthont, ölelő táptalajt adó sötétségnek ...
Kérdés azonban, hogy mi emberiség mit növelünk, nevelünk benne – s a Téli napfordulat sötétjéből, harmadnapra,
Szent Karácsony éjjelére, a Fény-fiú, Jézus születésére - mit hozunk világra belőle?
Mert az Élet belül születik... Minden belül, az „Élet méhében” születik.
Emberi léptékben, az anyaméh ölelő, tápláló védelmet adó sötétjében...,
az Anyatermészetben az Anyaföld éjfekete melegében...
A szakrális év rendjében, a nyári napfordulót követő egyre csak sötétülő
„Hold-félévében”,
a téli Napfordulat sötétségbe boruló napjaiban,
a Tejút hasadék Sötétlő „barlangjában”...
A Kozmikus Rendben, a világegyetem „méhében”,
a fekete lyuk mindent magához ölelő,
az anyagot és időt feloldó,
az ismeretlenbe vezető, a visszatérés titkát rejtő
sötétlő mélységében…
Mert minden belül születik, minden magunkban, s magunkból születik...
Egy bátor cselekedet is, egy jóravaló szándék, az idea,
az érzésből fogant gondolat formájából születik, „odabent”, a csöndben, a mélyben...
Ám nem mindegy, milyen erőket akarunk táplálni,
éltetni, növelni, nevelni, majd világra hozni a „bent” sötétjéből!
Világrontó, az érzelmet kifosztó, a szellemet vakságban tartó,
az Életet haszontalanná tevő, az életkedvet elvevő, az Életet pusztító erőket?
Vagy az Életet szeretettel tápláló,
arra fényt árasztó, csupa jóakarattal és szeretetteljes cselekvéssel
másokat önzetlenül segítő, Éltető elveket,
cselekedeteket, ideológiát, s világnézetet ölelünk,
növelünk, s táplálunk belső önmagunkban...,..hogy azokat december 21-ről, az év legsötétebb napjából,
a Téli napfordulat magasztosan elgondolkodtató óráiból,
a szakrális év éjjeléből,
az „évkör asszonyának a méhéből",
háromnapnyi „vajúdással”,
a Fény születésének Karácsony éjjelére világra hozzuk önmagunkban.
Mert a teremtés nem a Fényben kezdődik, hanem abban a sötét mélységben, az „Élet méhében”, amelyet a Fény már megszentelt!
REMÉNYTELI, ÁLDOTT KÉSZÜLŐDÉST KÍVÁNOK A CSÍZIÓ MINDEN HŰSÉGES, ÉRTŐ OLVASÓJÁNAK!
Szeretettel: Wieber Orsolya, a Planétás-író