19/10/2025
szökkenj
Nyugtalanul aludt az éjszaka a nagy bükkfa. Nem is aludt jóformán, csak sóhajtozott. Alig várta, hogy megvirradjon, hogy szétnézhessen a tájon.
Hunyorogva nézett szembe a kelő nappal.
– Bikmakk, bikmakk! – ébredtek a mókusok is vígan ugrándozva.
Maga alá tekintett az öreg erdő. S hát mit kell látnia: csupa makk, frissen hullott bükkmakk az avar. Annak örültek úgy a mókusok.
– Bikmakk, cseremakk, mogyoró! – ujjongták a mókusok.
S az öreg erdő látta, hogy magányos társa, a tölgy is, amott a tisztáson, tanácstalanul tekint körül.
– Mi történt, szomszéd? – szólt át a bükkerdő a tölgyfának.
– Világgá ment a nyár – felelte a tölgy helyett a mogyoróbokor.
– Világgá, világgá ment – sóhajtott most már a tölgy is.
S már látták is mindannyian a nyár lába nyomát végig a patak mentén húzódó hosszúkás réten.
Kikerics virított mindenütt a nyár nyomán.
Füttyszót is hallottak. S látni vélték, mintha egy úrfi forma ugrált volna kikericsről kikericsre, de olyan könnyedén, hogy a finom szirmok meg se rezzentek alatta. Makkot, mogyorót csörgetve táncolt a falu felé.
Az ősz volt.
Bizonyára a diószüretre sietett.
Kányádi Sándor: Világgá ment a nyár:
Illata : Sun Embrace, Balint Parfums
Diószüretre kelni egy olyan verőfényes reggelen mint a mai, ihletett állapot; -nem csak ilyesmiket írni, hanem - a kertben lenni, maradni, élni, kedvenc parfümöt fújni, örülni nagyon, és mélyre szívni a reggelek talán utolsó dió illatát.
A mókusok felénk későn kelők, tudják, hogy a dió és a fa nekik is terem, nem sietnek és nem is tartanak tőlünk, lehet ők is elégedetlenek a fekete termésburkokkal? Az illat, a reggel így is hiánytalan.
A parfüm egy tökéletes nap koronája. Mire bemegyek a kertből leszárad a bőrömön, felidézve a nyár és az élet minden teljességét kínáló örömét. Füttyszó, tánc és szökellés ez az illat.
