09/09/2025
Egy szabadnap margójára
Ma nekem Szicília:
egy olyan hely, ahol a leanderekből sövényt húznak amik emelet magasan virágzanak. A ciklámen színű murvafürtök felmásznak a fenyőfákra, a kőfalakról omlanak a kaktuszfügék és ahol egy életre beleszerettem az encián színébe.
Egy hely, ahol mindenki piccolo autókkal közlekedik és ha dudál csak azért van, hogy jelezze neked: érkezik. Ahol a gyalogosok az út közepén sétálnak teljes nyugalommal és ezt az autósok is normálisnak tartják. Ahol a sebességkorlátozó táblák afféle ajánlások, amit ha betartasz mindenki tudja, hogy nem vagy idevalósi, de simán kikerülnek.
Egy hely ahol bár öt különböző szelektív hulladékgyűjtő van (majd minden napra jut egy elvitel) a szél mégis szanaszét fújja mindet országszerte.
Egy hely, ahol a partok mentén még a hegyek és a tengerek uralják a tájat, a kisvárosok csak megülnek az ölükben.
Egy hely, ahol nem akarok újra húsz éves lenni, még akkor sem, ha tengerparti utakon a napfényben autózom, és a Radio Italián még mindig Jovanotti szól…jó itt a B oldalon, mert jól érzem magam úgy ahogy vagyok. Pedig a sminket csak a nap festi fel rám.
Ahol az idősek nincsenek egyedül. Minden este kiülnek kis műanyag székeikre a utcán és együtt vannak, beszélgetnek, nevetnek.
Ahol a gyümölcsök illatosak, a zöldségek fűszeresek, a tészták formája végtelen és ettől a kezemhez tapad a fakanál.
A hely, ahol a barátság úgy mélyül napról napra tovább mint méterről méterre a tenger.
