31/12/2024
Kedves Vendégeim! 🥰
Mielőtt újévi jókívánságaim adnám át Nektek, engedjétek meg, hogy egy kis összegzést írjak a mögöttünk álló évről. Ez most sokkal inkább lesz egy személyes perspektíva és a személyes megélésem, semmint egy kollektív szintű energia és hatás áttekintése.
2024…
Az év, amire mindig is emlékezni fogok. Az év, ami szétszedett, összerakott, magasságokba röpített, majd amikor már kezdtem kicsit megnyugodni és békességbe kerülni önmagammal és a világommal, még a korábbinál is jobban levitt. Az év, aminek az elejére, ha visszagondolok és eszembe jut, hogy akkor mit gondoltam nehéz megélésnek, így év végén már azt mondom, hogy bármikor fél lábon állva végig csinálnám. Az év, ami megerősített abban, hogy a lelki fájdalom, sokkal kegyetlenebb a testinél. Az év, amikor rengeteg embert veszítettem el, emberi kapcsolataim bomlottak szét, más kapcsolatok pedig megerősödtek. Az év amikor egy kicsit visszavonultam és bár sokszor éltem kifelé és tettem a dolgom, de belül üresség volt és mardosó hiány. Az év, amikor annyi mindent fájt, hogy sokszor csak szótlanul ültem egy asztalnál a barátaim között és fel sem fogtam mi történik körülöttem, mert csak azt éreztem, hogy valami tépi a lelkem. Az év, amikor megszámlálhatatlanul sokszor tettem fel a kérdést, hogy “Mi jöhet még?” és az élet bebizonyította, hogy igen, lehet nehezebb még a korábbiaknál is. Az év, amikor rá kellett jönnöm, hogy azok az emberek, akik valaha a világot jelentették, bármikor tovaszállhatnak. Az év, amikor felismertem, hogy mennyire hagyom még mindig kihasználni magam. Az év, amikor összeomlott minden és amikor olyan családi gondokba ütköztem, ami borította az egész eddigi rendszeremet. Az év, amikor padlóra kerültem és sokszor csak hetekig ültem ott, anélkül, hogy lett volna bármi erőm ahhoz, hogy felálljak. Az év, ami annyira nehéz volt, mint eddig soha egyik sem. Az év, ami alatt mintha 10 másikat éltem volna meg.
Sokszor kapom meg, hogy nekem biztosan minden rendben van az életemben és amiért másokat segítek, amiért kapcsolódom az Égiekkel, nem lehetnek annyira nagy problémáim, hiszen úgyis mindent megmondanak Fentről, hogy mit csináljak.
Mindez azonban csak féligazság. A hit az, ami segít és az eszköztár, hogy nagyjából már tudom mikor mihez hogyan nyúljak hozzá úgy, hogy kidolgozzam magamból a kidolgozandót. De ez sokszor ebben az évben nem ment. Én is emberből vagyok és van, ami már túl sok, túl nehéz, túl fájdalmas. Nekem is meg kellett élnem mindezt ahhoz, hogy magam mögött tudhassam a nehézségeket. Azonban mindig volt valami, ami segített, hogy felálljak. És ez az akaraterő volt, egy olyan belső motor, ami ha csak hetek után is, de valahogyan mindig bekapcsolt. Tudom, hogy nem hagyhatom el magam. Nem is akarom elhagyni magam hosszú időn keresztül, mert akkor letérnék a lélekutamról nagyon sokszorosan. Nehéz volt idáig eljutni, nehéz volt ezt az életet kialakítani, hogy csak azt csinálhassam, amit szeretek, ami a hivatásom és vállalásom. A nulláról kezdtem és sokszor voltam benne teljesen egyedül. Éppen ezért tudom értékelni, és éppen ezért van mindig ami tovább hajtson, mert tudom, megdolgoztam érte és nem adhatom fel azért, mert valami éppen nehéz. Sok lemondással és áldozattal járt, de megéri minden perce és hálás vagyok minden tanításért. És nem mellesleg hálás vagyok azokért az emberekért, akiket az utamba sodortak, mikor nem láttam hol a kiút. Hálás vagyok a segítségükért, a jelenlétükért. Még azok jelenlétéért is, akik levittek, hiszen általuk fejlődhettem és mondhattam ki a NEM-et régi mintákra és hitrendszerekre. Hiszen mindenki tükör, minden ember mutatja azt, ami bennünk van.
Idén én is kértem segítséget mástól, ahogy ti szoktatok tőlem. Nem is egyszer, hanem számtalanszor. Volt, hogy akár havonta többször is, mert felismertem, hogy ez egyedül nem megy.
Azt gondolom így tudok igazán hiteles maradni, hogy megélem, hogy belemegyek, hogy kidolgozom, hogy ha kell, akkor máshoz fordulok. Csak így tudok tovább segíteni Nektek, hogy tudom milyen, hogy megtapasztalom, hogy átélem és igyekszem legjobb tudásom szerint példát mutatni. Hogy kimondom személyes példáimból és élethelyzeteimből megtapasztalva, hogy segítséget kérni nem szégyen, hanem bátorság. Beismerni, hogy valami fáj és megmutatni ezt kifelé is, óriási erő. Ha átfordítok minden rosszat a javamra és azt nézem, hogy mit tanultam belőle.
És így ebbe a megvilágításba helyezve, már nem is igazán van olyan, hogy rossz. 😇
Ha így nézem, akkor az idei évben csak dolgok történtek velem, amelyek segítettek egy sokkal teljesebb önmagamnak lenni. Ha így nézem, akkor dolgok történtek velem, melyek segítettek mindazt a korlátozó hitrendszert elengedni, melyekkel eddig leblokkoltam magam - sokszor tudat alatt. Ha így nézem, akkor ez az év csak hozzám tett azáltal, hogy elvett. Elvette a régit, elvette a lehúzót, elvette azt, ami nem engedett egy adott szintnél fentebb lépni. Ettől még nehéz volt, de ha levonom a következtetéseket és azt nézem, mit tanultam, akkor a nap végén tudom, mindennek így kellett lennie és minden így volt a legjobb. Még akkor is, ha fájt. Viszont általa több lehetek. Általa jobban segíthetek én is másokat. És általa már sokkal jobban átlátom mi fontos és mi nem. Hogy hogyan működik az ego. Hogy a tudat alatti hitrendszereink mennyire képesek korlátolni és blokkolni bennünket. Általa megerősítést kaptam, hogy képes vagyok felállni, megfejlődni és erősebb vagyok, mint azt valaha gondoltam. 😌
Köszönöm Nektek az egész éves bizalmatokat, a visszajelzéseket, a kitartást és azt, hogy hozzám fordultatok a nehéz időkben. Köszönöm, hogy segíthettelek Benneteket 2024-ben is, mert ezáltal én is több lehettem, fejlődtem, tapasztaltam.
Kívánom, hogy az új évben legyetek erősek, kitartóak, bátrak! Legyen hitetek önmagatokban és abban, hogy bármi is jöjjön, akaraterővel túl tudtok rajta jutni. Legyen tele áldással, csodával az életetek 2025-ben! Engedjétek el a régit és hagyjátok az óévben mindazt, ami visszahúz és amit már terhes lenne tovább cipelni. Isten áldjon mindannyiótokat! Jövőre találkozunk! ❤️
Szeretettel,
Emese
