Szülés és más - minden, ami nő

Kezdőlap
Magyarország
Ceglédbercel
Szülés és más - minden, ami nő

Kiss-Jakabfy Eszter vagyok, szülés körüli segítőként Budapesten, valamint Cegléden és környékén számíthatnak rám a családok. 🌺💗 Ha nincsenek kérdéseid? Lesznek.

Kiss-Jakabfy Eszter, teljes spektrumú dúla vagyok. Elsősorban a ceglédi térségben és Budapesten kísérem a nőket, a családokat a várandósság minden lehetséges kimenetele során. Mivel azonban az online tér nem ismer határokat, így bárhonnan is szeretnéd a támogatásom, keress. :)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Miben tudok neked segíteni? Ha már vannak kérdéseid, meglesz a válasz is. Segítek, hogy el ne felejtsd, hogy a várandósságod kezdetétől a te, és a babád érdekei a legfontosabbak. Segítek, hogy a szülés alatt csak magatokkal foglalkozhass. Segítek, hogy elhidd, bármire képes vagy. Támogatlak téged, és a párodat fizikailag, és lelkileg is. Emellett nevetni fogunk. Vagy sírni. Vagy mindkettőt. Ami biztos, érzés nem marad kidolgozatlanul. :)

13/11/2025

Szinte nincs olyan nap, hogy ne futnék bele szülésindítással kapcsolatos posztba, szóval gondoltam írok erről kicsit. (Forráslista a poszt végén.)

Amit első körben leszögeznék... Nem ördögtől való dolog. Nem feltétlenül "siettetés", és nem egyenlő egy "ellopott szülésélménnyel", hanem egy tudomány adta eszköz, amit érdemes elővenni, ha annak tényleg itt az ideje.

A kutatások szerint például, ha a szülést a 41. hét körül indítják, az csökkenti a súlyos szövődmények esélyét ahhoz képest, ha még tovább várunk (0,4 % vs. 1,0 %).
Sőt. Az is kiderült, hogy a 39. héten történő indítás bizonyos esetekben kevesebb császármetszéshez vezethet (26,4% vs. 29,1%).

De (és talán ez a lényeg): nem mindegy, milyen a méhszáj állapota, a baba helyzete, és hogy az anya szervezete készen áll-e.
Nem hiszem, hogy ez egy "mindenre jó" megoldás, hanem egy opció, amit okosan, a helyzethez mérten kell használni.

Az indítás témaköre sokkal árnyaltabb, mint amit a Facebook csoportokban olvasni...

Hiszem, hogy az egészségügy célja nem az, hogy mindenkit indítsanak, hanem az, hogy amikor kell, ne féljünk tőle. 💗

A szülésindítás nem a természet ellensége, hanem néha az, ami életet ment. 🙂

Szeretnétek, hogy írjak a különböző indítási lehetőségekről?

-
Eszter 🌺

---

Források:

Induction of labour at 41 weeks IPD-MA: pmc.ncbi.nlm.nih.gov
-
Elective induction at 39 weeks meta-analysis: pubmed.ncbi.nlm.nih.gov
-
Review of induction before 40 weeks: pubmed.ncbi.nlm.nih.gov

05/11/2025

Nem szeretem, amikor dühből írok, de most nehéz máshogy.
Mert ez a történet szerencsére jól végződött, de ehhez a szerencsének vajmi' kevés köze volt... Ez a mentők, a szakértelem, a gyors döntések és a rendszer összehangolt munkája volt.
És ha ők nem érnek oda időben, most két élet...

Amikor ilyet olvasok, nem tudok nem arra gondolni, hogy direkt volt...
Mert túl sok olyan történetet hallottam már, hogy valaki egyedül, szaksegítség nélkül próbált megszülni otthon egy babát ilyen, vagy olyan ok miatt, és csak akkor hívott segítséget, amikor már életveszélyben volt. Vagyis voltak.
Most pedig farfekvéses volt a baba...

És igen, ilyenkor jön a mentő. Jön az orvos. Jön a rendszer, amit sokan feleslegesnek, "túlzottan beavatkozónak" tartanak.
Csak most épp az mentette meg mindkettőjük életét. 😌

A farfekvés ugyan egy természetes opció, de ezzel együtt egy magas kockázatú helyzet is, amit orvosi felügyelet nélkül vállalni SZERINTEM nem bátor, hanem veszélyes döntés.
Nem azért, mert az egészségügy "kontrollmániás".
Hanem mert a tudomány ismeri azt a valóságot, amit egyetlen intuíció sem tud felülírni...

-Farfekvésnél a köldökzsinór elszorulásának esélye sokszoros.
-A baba oxigénhiányos állapotba kerülhet másodpercek alatt.
-Az anyánál az életveszélyes vérveszteség sem ritka.

És igen... ilyenkor jól jön az egészségügy... Mert láss csodát, itt nem az Univerzum, nem a holdállás, hanem az egészségügy mentette meg az anya és a baba életét.
Amikor már baj van, nem "beavatkozik", hanem életeket ment.
Kár, hogy csak a végén kapja meg azt a tiszteletet, amit az elején is megérdemelne... 😏

A farfekvés nem egy "különleges ajándék", hanem valós orvosi kockázat, amire nem elég a hit, meg a gyertya.

SZERINTEM nem az a szabadság, ha figyelmen kívül hagyjuk a valós kockázatokat. Hanem az, ha elég tájékozottak vagyunk, hogy felelősen dönthessünk.

Én tényleg hiszek az informált döntésben. Tényleg támogatom a testtudatosságot és a választás szabadságát. Csak az "informált" szó ne maradjon le...

Amikor baj van, akkor hirtelen mindenki hálás lesz az egészségügynek.
Bár ne akkor kellene...

-
Eszter 🌺

04/11/2025

Amikor várandós vagy, szerintem simán megérdemelnél egy hűségkártyát az összes eü intézmény váróterméhez. Aminél mondjuk 8 pecsét után járna egy szabadnap a terhességből. Vagy legalább egy ingyen kávé. 🤭

De mivel ilyen nincs (még 😅), hoztam egy valóban működő tippet:
Vezess "orvosi naplót" (telefon, határidőnapló, de egy erre dedikált szép füzet is tökéletes).
Írd bele, hogy mikor mi történt: vizsgálatok, eredmények, érzések, kérdések. Bármit. 🙂
Nem azért, hogy egy tökéletes rendszerben létezz, hanem mert a kontroll érzése kifejezetten csökkenti a stresszt. (Ami valljuk be ebben az időszakban kifejezetten jól jön. 😄)

Nem mellesleg tudományos tény, hogy a kiszámíthatóság segíti az oxitocintermelést. Igen, már ilyenkor is számít. Mert ugye nem mindegy, hogy milyen pszichés állapotban állsz majd a startvonalhoz. 😀

Szóval amikor legközelebb a laborban vársz a 143-as sorszámoddal, gondold azt, hogy ez nem elvesztegetett idő, hanem egy projekt.
Csak sajnos ehhez nem jár kávé, mint egy céges meetingen. 😄

-
Eszter 🌺

02/11/2025

"Mikor az első ismerkedős beszélgetésünk volt, kb 10 perc után már éreztem, hogy téged akarlak magam mellé a szülőszobában... aztán a maradék időben jobban izgultam mint egy első randin, hogy vajon neked is elég szimpi vagyok-e ahhoz, hogy elvállalj 🫣 Nagyon boldog voltam, mikor igen volt a válaszod. 🥰 A várandósság, (majd a végén a terhesség 🤣) alatt minden hülyébbnél hülyébb kérdésemre végtelen türelemmel, és profizmussal reagáltál. Nem voltál rest tovább kérdezni, ha valamire nem tudtad a választ, így igazán azt éreztem, hogy ott vagy velem, és mentálisan fogod a kezem. Köztes időben jól viselted a sok cicás mémet, és a rinyálásom is arról, hogy jajj de meginnék egy pohár bort 🤣 (Mindig azt kéne, ami tilos 🫣)
Amikor pedig eljött a nagy nap, minden várakozásom felülmúltad a kísérésben. Úgy jöttél hozzánk, mintha egy ezer éves jó barát lennél. Akkor jöttem ki a zuhany alól már fájásokkal, de egyikőnk se érezte gáznak, hogy csak egy törölközőben vagyok 🫣 Pár órát még elbeszégettünk (már amennyit bírtam 🤣) aztán jött a showtime... ❤️ Nehéz szavakba önteni, hogy mit jelentettél nekem az igazán aktív szakaszban. A józanságom voltál, mikor már elvesztettem a fejem, és az erőm voltál, mikor már feladtam volna. ❤️ A végeredmény pedig egy csodás kisfiú, akinek az első mosolyát is te fényképezted le ❤️ Száz szónak is egy a vége: Receptre írnálak fel minden szülésre készülő anyának 🥰 🤘"

💙🌺💙🌺💙🌺💙🌺💙🌺💙🌺💙🌺💙🌺💙🌺

Nagyon sokszor elmondtam már az elmúlt évek alatt, hogy nagyon szívesen leszek bárki kísérője, segítője, de nem leszek mindenkié.

Úgy gondolom, hogy elengedhetetlen egy ilyen helyzetben, hogy kölcsönösen meglegyen "az a valami". Úgy tudom igazán jól támogatni az anyát és a családot, ha zsigerileg megvan az összhang. Ha tudom, hogy az egymás mellett töltött hónapok egyenes, nyílt és őszinte kommunikációval telnek.

Ha tudják, hogy bármit mondhatnak nekem, hogy nem kell tojáshéjon lépkedni, hogy nem sértődök meg, és hogy ezzel a kommunikációval mindent IS megoldunk. Meg humorral. Sok-sok humorral. 😀

Felnőtt, egyenrangú kapcsolatok ezek.

Ezeknek van mindent elbíró ereje... 😌

Köszönöm, hogy vagytok, hogy általatok én is tanulhatok magamról, a világról, a hivatásomról és hogy minden kísérés által több és több lehetek. 💗

-
Eszter 🌺

30/10/2025

Ugyan nem én szülök amikor kísérek - ez mondjuk elég vicces lenne 😅-, de mégis mindig meghatódok.

És nem a hormonok miatt. (Bár van egy elméletem, miszerint az oxitocin kiszabadul és ide-oda repked a szülőszoba falai között és mindenki kap belőle, aki fogékony rá. 🤭 ) Hanem mert ott állok mellettetek akkor, amikor egy új életet a világra hoztok. Az élet minden formája lenyűgöz amúgy is. Legyen szó egy magból kifejlődő növényről, vagy épp egy kiscsibe kikeléséről. Épp egy kisgyerek megszületése ne vinne el egy másik világba? 😀

Amikor ott állok mellettetek és látom, ahogy minden porcikátok dolgozik, minden erőtöket összeszeditek, és közben még bocsánatot is kértek, hogy "hangosak vagytok"...
Vagy amikor azt mondjátok mielőtt eltűntök a műtajtó mögött, hogy féltek, hogy rettegtek attól ami rátok vár, mégis mentek és olyan bátorság üvölt rólatok a félelem mellett, amit máshol sosem látok...

Én ilyenkor csak rátok mosolygok, mert ezekben a pillanatokban minden szó kevésnek tűnik.

Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyire elképesztő, amit a test és a lélek együtt le tud hozni.
És hogy mennyi minden nem látszik abból, amit a nők tényleg megélnek.
Nem szültem még, de hiszem, hogy minden kísérés után még jobban értem, hogy miért mondják, hogy a szülés után már semmi nem lesz ugyanolyan.

Azt hiszem, hogy ez az a hivatás, ahol akkor is elszorul a torkod, amikor nem a te történetedről van szó. 💗

Szeretem ezt az utat.
Köszönöm nektek, hogy csinálhatom. 💗

-
Eszter 🌺

29/10/2025

Nem, nem gyújtok füstölőt (még a végén bejelez a tűzjelző 🤭😅), és nem táncolok a tűz körül teliholdnál, hogy meginduljon a vajúdás. 💃🏼

Nem mondom meg, hogyan "kellene" szülnöd. Nem döntök helyetted, és nem veszem el senki munkáját a szülőszobán. 🙂

Nem állítom, hogy a hüvelyi szülés az egyetlen "igazi".
És nem, nem suttogok mantrákat a füledbe, hacsak te nem kéred, mert akkor viszont bevetem a teljes repertoárom. 😄

Amit viszont csinálok...
Ott vagyok, figyelek, tartalak (nem csak lelkileg, hanem ha kell, fizikailag is), és segítek, hogy te magad tudd, mire van igazán szükséged.
Nem vagyok varázsló, csak valaki, aki hisz abban, hogy a támogatás és a jelenlét nem luxus. 💗

Kíváncsi vagy, mi a legfurcsább dolog, amit eddig kértek tőlem egy szülés alatt?
Írd kommentbe, mit tippelsz – elárulom a következő posztban. 😉

-
Eszter 🌺

Ui.: Mondtam már, hogy szeretek játszani az AI-val? Imádom ezt a képet, amit csinált "rólam". 🤭🤣

27/10/2025

A várandósság nem mindig rózsaszín köd, sokszor inkább káosz. Még ha rózsaszín is. 😅

Ha ma épp egy zokni húzás veri ki a biztosítékot, az is teljesen normális. 🤷🏼‍♀️
A tested, a hormonjaid és az idegeid most közösen írják az "Élet készül" című nagy művet. Ebbe pedig rengeteg minden belefér.
Ha ma csak annyit teszel, hogy próbálod túlélni például humorral az bőven elég. 😀

-
Eszter 🌺

23/10/2025

A leggyakoribb mondat, amit hallok a "Kevés a tejem." és a "Rossz minőségű a tejem."

A tested ilyenkor többnyire csak újradefiniálja magát és nem rosszul működik.
A tej nem tűnik el egyik pillanatról a másikra, és "rossz" sem lesz. Maximum a fáradtságtól, a stressztől és a félelemtől néha elbújik, mint egy introvertált macska. 🫣😄

A másik nagy "kedvencem", hogy a régi iskola szerint 3 óránként, 10 perc, egyik mell, aztán másik. És ennyi. Ha többet van mellen elkapatod, meg nem lesz napi rutin, stb.

Az új ajánlások szerint viszont az egyetlen stopper a baba. 😄
Van, aki 2 óránként jelez és van, aki 20 percenként csak egy "ellenőrző puszit" dob a mellbimbódra. 🤭

Igen. Éjszaka is.
Nem, nem vagy vámpír. Meg a kicsi sem az attól, hogy éjjel is éhes. 🦇
Csak egy anya vagy, akinek a gyereke nem olvasta a "6 órát alvó csecsemő" legendáját. 😂

A babák nem elromlottak, csak éhesek. A pocakban 0-24-es szobaszervíz volt. Miért kellene itt kint azonnal máshogy működniük? 😏

És most leszek valószínűleg meglincselve. Egyik segítő eszköz sem az ördög találmánya. Vannak helyzetek, amikor igenis szükség lehet a svéd itatópohárra, a bimbóvédőre, a mellszívóra, a cumisüvegra, stb... 😈

A szeretet nem ettől függ.
Mindegy hogy honnan, miből jön. A lényeg, hogy tőled jön. 💗

-
Eszter 🌺

18/10/2025

"Eszter, te végigkísérted a várandósságomat, és már az első pillanattól tudtam, hogy jó kezekben vagyok.
Te voltál az, aki nem lepődtél meg akkor sem, amikor épp egyszerre sírtam, nevettem és közben islert ettem pogácsával. A diétában is társam voltál – nem szigorúan, hanem szeretettel, humorral és megértéssel. A legnagyobb hormoncunami közepén is képes voltál megnyugtatni – soha nem ítélkeztél, nem próbáltál „kijavítani”, csak ott voltál, figyeltél, és valahogy mindig tudtad, mire van szükségem.
Azt is imádtam benned, hogy semmiben sem voltál végletes. Soha nem volt „csak így helyes” vagy „csak úgy lehet” hozzáállás – bármilyen gondolatot vagy félelmet hoztam, te elfogadtad, és segítettél meglátni benne a rendet. Mindenről egyenesen tudtunk beszélni, ami hatalmas megkönnyebbülés volt ebben az érzékeny időszakban.
És mintha valami láthatatlan antennád lenne: mindig összekötöttél a megfelelő emberekkel a megfelelő pillanatban, és mintha érezted volna, mikor, milyen tanáccsal kell ellátnod ahhoz, hogy fel tudjak készülni egy-egy nehezebb helyzetre. Ez valami különleges képességed – olyan, amit nem lehet tanulni, csak szívből érezni.
A kisfiam Gúla néninek hívott, és ezen mindketten csak nevetni tudtunk. Valahogy ez is pont olyan természetesen alakult, mint minden más veled kapcsolatban.
A vajúdás alatt pedig rengeteget segített, ahogy fogtad a kezem, és mutattad, hova figyeljek. Egyszerre voltál lelki mankó, fizikai támasz és időnként a humor hangja, ami pont akkor jött, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Tudtad, mikor kell szólni, mikor kell csendben maradni, és még azt is, mikor esik jól, ha leveszed a fél pár zoknimat. Ezek az apró figyelmességek mindent elmondanak rólad.
A kislányomat végül előbb láttad, mint én, de még ezt is könnyebb elfogadni így, hogy te voltál a családommal, amikor én nem lehettem.
Minden érzésemet komolyan vetted, és a végére úgy éreztem, tényleg együtt jártuk végig ezt az utat.
Hálás vagyok mindenért, amit tőled kaptam – a nyugalomért, a humorért, az elfogadásért, és azért, hogy segítettél megtalálni magamban az erőt.💛"

🌺💗🌺💗🌺💗🌺💗🌺💗🌺💗🌺💗🌺💗🌺💗

Minden kísérés különleges számomra. Valószínűleg azért is, mert csak olyanokat vállalok el, amikor érzem, hogy megvan A kapcsolat a családdal.
"Valahogy" bárkit tudnék kísérni, de hiszem, hogy ez a hosszú hónapokon át tartó kapcsolat megérdemli, hogy a lehető legjobb legyen. Minden szempontból. 💗

Kisanna története azért is különleges számomra méginkább, mert olyan egészségügyi dolgozók kísérték őt a várandósságában és a szülésében, akikre felnézek, akiknek a tudását nagyon tisztelem.
Mindenesetre rengeteget tanultam magamról, a világról, a határaimról és arról is, hogy mit is bírok el igazán. 😌

Köszönöm nektek a bizalmat és ezt az utat... 💗

-
Eszter 🌺

17/10/2025

Vajon mikor kezdődött az a világ, ahol a nőktől elvárták az örök fiatalságot, ennek köszönhetően egyre fiatalabban elkezdték szégyellni a korukat?

Manapság retteg a nő, hogy ha nem szül 35 előtt, akkor onnantól "öreg" kismama/anyuka lesz. (Ha meg huszonévesen lesz várandós, akkor meg vagy 10-szer megkérdezik tőle, hogy biztosan akarja-e azt a babát, mert még elvetetheti. 😏)
Ahol a 35 feletti várandósok orvoskeresésénél az egyik legfontosabb tényező, hogy ne piszkálja a kora miatt? Nem, nem azzal van baj, ha szóba kerül... Azzal már inkább, ha lekezelően, kvázi selejtesként kezeli annak ellenére, hogy például az eredményei tökéletesek, de legalábbis rendben vannak.

Tudjuk a korunkat (ott voltunk, amikor megszülettünk 🤷🏼‍♀️😅), valószínűleg hosszú út vezetett idáig. Tapasztalásokkal, fájdalommal, csalódottsággal és sokszor bizony gyásszal is. Gyászolni a lehetőségeket, a kapcsolatokat, az életet...

Közben pedig valahol mégis látom a változást...

Ahol 40-es, 50-es, 60-as nők kerülnek vissza a képernyőre. Ahol a 30-as éveik második felében, és a 40-es éveikben lévő családanyák vonulnak a Victoria's Secret idei divatbemutatóján.

Hiszem, hogy a nő, nem csak 30-35-ig nő. Sőt.
Hiszem, hogy a világnak szüksége van arra, hogy olyan nők vállaljanak gyereket, akiknek több élettapasztalata, önismerete van.

🪷Nem, ez nem jön automatikusan a korral, és nem zárja ki azt sem, hogy valaki fiatalabban értse, ismerje önmagát. 💗🪷

Én kifejezetten szeretem a koromat. (Mennyi, de mennyi ember nem érheti meg ezt, a 38 évet sem...)

Szeretem, hogy őszülök, szeretem a szarkalábaimat, szeretem azt a személyt, akivé váltam.
Szeretem, hogy megtaláltam az utam, a hivatásom, a hataraim.
Szeretem, hogy már nem futok el a felismerések és a kihívások elől.
Szeretem, hogy nem félek elbújni a csigaházamba, ha ennek érzem szükségét. Mert tudom, hogy akiknek fontos vagyok, megvárják, míg újra elő tudok lépni.

Mindennél jobban hiszem, hogy a nők tapasztalata, érzései, tudása (legyen 30-as, vagy épp 70-es csoda éveiben járó) valami olyan dolog, amire ha odafigyelünk, szebbé tehetjük a világot.

Mit gondolsz erről? Köszönöm, ha megosztod velem. 💗

-
Eszter 🌺

Ui.: Igen, a kép minősége direkt ilyen. 😀

Cím

Ceglédbercel
2737

Telefonszám

+36302050551

Weboldal

http://www.dulaesmas.hu/

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Szülés és más - minden, ami nő új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Szeretnéd, hogy a(z) rendelőod elsőként szerepeljen az Klinika tematikájú vállalkozások között Ceglédbercel városában?