24/12/2025
Dyekis Virág Isten anyai arcai c. írásából egy részlettel szeretnék áldott karácsonyt kívánni!
"És történt, hogy amíg ot voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülöt fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektet e, mivel a szálláson nem volt számukra hely." (Lk 2, 6-7)
Van olyan feltételezés, hogy Lukács evangélistának, aki hangsúlyozza, hogy mindennek alaposan utánajárt, alkalma volt magától Máriától, Jézus anyjától érdeklődni Jézus születése és gyermekkora iránt, ezért tudta olyan részletgazdagon és pontosan leírni munkájában az eseményeket. Akár így volt, akár nem, annyi bizonyos, hogy minden édesanyának éles élményei vannak gyermeke születéséről. A szülés során módosult tudatállapotba kerülő asszony bizonyos dolgokra nagyon élesen, fényképszerűen emlékszik, másokat nem is érzékel. Jézus születésével kapcsolatban néhány mozzanat kiemelkedik: akkor született, amikor szülei Betlehemben tartózkodtak, édesanyja pólyába takarta és jászolba fektette, „mert nem volt hely a szálláson”. E magyarra szállás gyanánt fordított kifejezés a görög kataluma szó fordítása, melynek eredeti jelentése nem fogadó, hanem vendégszoba. Az Újszövetségben máshol is előfordul ez a kifejezés (Mk 14,14 és Lk 22,11), ahol jelentését jobban megérthetjük. Ez az emeleti termet jelöli, amely a tehetősebb családok egyterű "nappalija", fölött vagy mellett volt, itt szállásolták el a vendégeket, ebben az értelemben szállás tehát. Nincs olyan kultúra a világon, de a vendégszeretetet alapvető erénynek tekintő Keleten végképp nincs, ahol egy várandós nőt, aki ráadásul távoli rokon is, elküldenének. Ez a félmondat a jászolba fektetést magyarázza, mert a család lakóteréül szolgáló szobába zárták be éjjelre az állatokat is, az emberi és az állatok számára kialakított helyiséget pedig a jászlak választották el egymástól. A jászolba minden nap friss és puha széna került, így tiszta és kényelmes helyen biztosított a kisbaba számára. Lehet, hogy mi is jól emlékszünk az első ruhácskára, amit ráadtunk a babára vagy arra, amikor először megláttuk. Talán a szülésre gondolva fájdalmas emlékek rohannak meg, mert nem azt a bánásmódot kaptuk, ami minden asszonyt megillet, amikor eljön az ő órája. A szülés, a születés az élet igen nagyerejű élménye. Vannak
felidézendő, nagy pillanatok az életünkben, melyeknél tapinthatóan érezzük Isten jelenlétét. Keressük meg emlékeink között a mi fontos eseményeinket, kulcsélményeinket, ne rettenjünk vissza, ha esetlegönyomasztó vagy fájdalmas érzés is társul hozzájuk, hasonlóan ahhoz, hogy a választott nép újra meg újra
felidézte a Vörös-tengeren való átkelést, mely után szabad néppé váltak (pl. 2Móz, 2,24, Zsolt 106,9, ApCsel 7,36). Adjunk hálát, és örvendezzünk annak, ami ezek hatására
megszületett bennünk, belőlünk.
