13/03/2026
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe Judit írását!
"Családállítás vagy SzomatoDráma?
Válaszd a Családállítást, ha úgy érzed, egy tőled idegen sorsot ismételsz, vagy ha a családi kapcsolataidban keresed a helyedet és a rendet.
Válaszd a SzomatoDrámát, ha a tested jelzéseire vagy kíváncsi, ha szeretnél mélyebb barátságot kötni önmagaddal, vagy ha egy belső, érzelmi elakadást szeretnél feloldani a spontaneitás erejével.
Bármelyik kapun is lépsz be, a cél ugyanaz: egy szabadabb, teljesebb és önazonosabb élet."
Családállítás vagy SzomatoDráma?
Gyakran érkezik hozzám a kérdés: melyik módszert válasszam? Mi a különbség a Családállítás és a Szomatodráma között, ha mindkettő a térben megjelenített folyamatokkal dolgozik, ésa SzomatoDráma szőnyegen is talalkozhatunk életünk legmeghatározóbb kapcsolataival?” Ez egy fontos kérdés, hiszen bár mindkét út mély felismerésekhez vezet, a két módszer alapjaiban jelentős az eltérés.
A Családállítás: A rend és a sors elismerése
A családállítás alapvetően egy rendszerszemléletű megközelítés. Itt a középpontban nem az egyén pillanatnyi állapota, hanem a családi háló egésze áll.
Hogyan működik?
A képviselők a felmenőinket: szülőket, nagyszülőket, sorsfordító ősöket jelenítik meg.
Mi a cél?
A láthatatlan rend helyreállítása. Gyakran előfordul, hogy tudattalan hűségből olyan nehéz sorsokat vagy „teherátvételeket” cipelünk, amelyek nem a miénkhez tartoznak.
A megoldást az hozza el, amikor tisztelettel rátekintünk a múltra, elismerjük a tényeket, és mindenki elfoglalja a maga méltó helyét a rendszerben. Ez felszabadít minket a hozott minták kényszere alól.
A SzomatoDráma: A test bölcsessége és az egyéni egyensúly megjelenése.
A SzomatoDráma egy organikus és élményközpontú folyamat, ahol a kiindulópont a saját élő testünk és annak jelzései.
Hogyan működik?
Itt a játékban résztvevők nem a rokonainkat, hanem a belső világunk részeit személyesítik meg: egy szervünket, egy testrészt, vagy egy bennünk feszülő, megfoghatatlan érzelmet.
Mi a cél?
Hogy találkozhassunk önmagunkkal, akár meglátva egy történet mélyén olyan részeket is, amelyek eddig némán, elszigetelten vártak a figyelemre. Vagy átélhessük azokat az érzéseket, amelyek belőlünk fakadtak volna, de valamiért nem kaphattak teret.
Nem egy külső szabályrendszerhez igazodunk, hanem a belső párbeszéd szabadságát keressük.
Az elrendeződés élménye itt belülről, az érzelmi kapcsolódásból születik meg. A cél az önfelfedezés, a belső elrendeződés élménye.
Egy izgalmas pillanat az, amikor a SzomatoDrámában egy játék során szintet lépünk. Ez akkor történik meg, amikor egy test rész vagy egy sejt szintű párbeszéd hirtelen a szereplő által arcot, hangot kap, és felismerjük benne egy családtagunk dinamikáját. Például anyánk aggodalmát vagy apánk távolságtartását...
Fontos különbség azonban, hogy ilyenkor sem a külső családi viszonyok átrendezése a fő célunk. Arra törekszünk, hogy az a kapcsolati minta, ami bennünk él és a sejtjeinkben visszhangzik, egyensúlyba kerüljön. Amikor a bennünk élő „belső részek” megnyugszanak és harmóniába kerülnek, az kihat a fizikai közérzetünkre és a kapcsolataink minőségére is.
Melyiket válaszd?
Válaszd a Családállítást, ha úgy érzed, egy tőled idegen sorsot ismételsz, vagy ha a családi kapcsolataidban keresed a helyedet és a rendet.
Válaszd a SzomatoDrámát, ha a tested jelzéseire vagy kíváncsi, ha szeretnél mélyebb barátságot kötni önmagaddal, vagy ha egy belső, érzelmi elakadást szeretnél feloldani a spontaneitás erejével.
Bármelyik kapun is lépsz be, a cél ugyanaz: egy szabadabb, teljesebb és önazonosabb élet.
Szeretettel,
Judit
