Klein Lisa, Csokako (2026)

25/01/2026

Mit tegyél, ha baj van? – Útmutató barátoknak drogos krízishelyzetben

Ha azt látod egy barátodon, hogy hirtelen megváltozik a viselkedése, zavart, indokolatlanul fél, vagy furcsaságokat beszél, ne nevesd ki, ne hagyd magára!

A drog okozta tudatállapot nem „mámor”, hanem veszélyes pszichés krízis lehet.

Fontos tudnod:

A drog nem csak akkor veszélyes, amikor hat.
Amikor a szer kimegy a szervezetből, gyakran paranoia, szorongás, üldöztetéses gondolatok maradnak vissza, amelyek sokkal tovább fennállhatnak, mint maga a bódulat.

A drog egy teljesen „nyitott” állapotot hoz létre! Alkohollal keverve még rosszabb kombó, ugyanis a józan ítélőképesség sokkal gyorsabban eltűnik.

Minden érzékszerv felerősödik, a belső tartalmak kontroll nélkül áramlanak.

Ha ebben az állapotban negatív gondolatok, félelmek vagy traumák aktiválódnak, az az ember számára valóságos horrorélmény lehet.

Mit tehetsz?

Soha ne engedd el egyedül!
Ne hidd el, hogy „majd hazatalál”.
Zavart állapotban az ítélőképesség és a térérzékelés súlyosan sérülhet.
Teremts biztonságot!

Fogd a kezét, legyél mellette, beszélj hozzá nyugodtan.

Ne vitatkozz a vízióival, ne próbáld meggyőzni – csak biztosítsd róla, hogy nincs egyedül.

Hívj mentőt azonnal!

A drog okozta pszichózis orvosi vészhelyzet.
Ne félj a következményektől – az élet mentése az első.

Figyeld a testi jeleket!

Tág pupilla, remegés, szélsőséges viselkedés, kényszeres mozgás esetén
ne próbáld „kezelni” , várjátok meg a segítséget.

Egyes szerek légzésleállást, eszméletvesztést vagy hányást okozhatnak, ami fulladáshoz vezethet. Figyelj rá!

Ne maradj egyedül a helyzettel!
Ha tudsz, hívj más felnőttet is.
Egy krízist nem kell egyedül elviselni.
Mondd el a mentőknek, amit tudsz!
Mit vett be, mikor, mennyit, volt-e hasonló állapot korábban.

Egressy Mátyás esetére örökké emlékezni fogunk. 🥺
Egy fiatal élet, amely talán megmenthető lett volna, ha valaki időben felismeri:
ami történik, az nem részegség – hanem egy halálos tudatmódosulás.

Vigyázzatok magatokra és egymásra!
❣️

23/01/2026

A világ változik. Egy beszéd ami fontos!
Egy korszak nem akkor ér véget, amikor összeomlik — hanem amikor valaki kimondja, hogy már nem működik.

Ez a beszéd nem új információt adott,
hanem hivatalosan kimondta azt, amit eddig tilos volt kimondani.

Ami Davoson elhangzott az mögött nem elmélet, hanem nagyon konkrét történelmi helyzet áll, és ha Magyarország szemszögéből nézzük, még érthetőbbé válik.

Magyarország tipikus közepes–kis ország:
nincs saját globális hatalma, ezért gazdaságilag, energetikailag, pénzügyileg és katonailag is nagyobb blokkokhoz kötődik.

Ezek a jelenlegi nagyhatalmak:
Az Európai Unió biztosítja a piacot és a pénzügyi kereteket, a NATO és az Egyesült Államok a biztonságot, miközben Kína beruházásokkal és hitelekkel, Oroszország pedig energiával van jelen.

Ez a helyzet nem rendkívüli, hanem a mai világ alapállapota.
A probléma akkor kezdődik, amikor egy ország túlzottan egyetlen nagyhatalomhoz kötődik, mert ilyenkor elveszíti valódi mozgásterét, és kiszolgáltatottá válik.

A beszéd valójában arra figyelmeztet, hogy a kis és közepes országok számára a legnagyobb veszély nem a kapcsolatépítés, hanem az egyoldalú függés!

Azért mondják ki mindezt most, mert az elmúlt két évtized válságai szétrobbantották a globalizáció illúzióját.
A 2008-as pénzügyi válság, a Covid, az ukrajnai háború, az energia- és inflációs sokk, az ellátási láncok szétesése, valamint a mesterséges intelligencia és a technológiai óriások hatalmának növekedése mind ugyanarra mutattak rá:
a globalizáció nem csak jólétet, hanem sérülékenységet is teremtett.

❗A nagyhatalmak ma már nyíltan fegyverként használják a gazdaságot, a pénzügyi rendszert, az energiát és a technológiát.
Ami korábban együttműködésnek tűnt, ma egyre inkább hatalmi eszközzé vált. ❗

Ezért mondják ki most azt, amit korábban csak sejtettek: a régi, szabályokra épülő világrend nem működik úgy, ahogy hittük, és nem fog visszatérni.
Ebben a helyzetben jelenik meg az úgynevezett „harmadik út” gondolata.

Ez nem az Egyesült Államokhoz való feltétlen igazodást jelenti, nem Kína vagy Oroszország és nem is az Európai Unió befolyásának elfogadását, hanem egy olyan többpólusú világot, ahol a közepes országok saját erőt építenek, és egymással működnek együtt.

Nem alárendelt szerepben, hanem egyenrangú partnerként!

Olyan országok szövetségéről van szó, amelyek nem akarnak hegemóniát, de nem is akarnak alárendeltséget:
saját gazdaságot, technológiát, energiát és politikai mozgásteret építenek, miközben több irányba tartanak fenn kapcsolatokat.

❗Az EU elvileg azt hirdeti, amit Carney mond: szuverén országok együttműködését.
DE!!
A beszéd újdonsága azonban az, hogy kimondja:
A valóságban a szövetségek gyakran hierarchikussá válnak, és a túl szoros integráció éppúgy függőséget teremthet, mint az elszigetelődés.
Carney ezért nem egyetlen blokkhoz való kötődést, hanem rugalmas, több irányú együttműködést és nagyobb nemzeti mozgásteret tart szükségesnek.❗

A beszéd legmélyebb üzenete ezért nem geopolitikai részletkérdés, hanem egy egyszerű hatalmi törvény kimondása: az marad szabad, aki képes önálló erőt teremteni.

A világ nem tér vissza a régi rendhez, hanem egy új egyensúlyt keres, és ebben az új korszakban azok az országok – és azok az emberek! – maradnak talpon, akik nem egyetlen hatalomhoz kötődnek, hanem több lábon állnak, és tudatosan építik saját mozgásterüket.

/Az eredeti beszédet Geszti Péter posztjában találtam:
https://www.facebook.com/share/p/1HV4m9pEhp/

22/01/2026

Most olyan időszak van, amikor sok ember elkezd ráébredni arra, hogy nemcsak a kapcsolataiban, hanem a munkájában, hivatásában sem ott van, ahol lennie kellene.

Feljön a kérdés: tényleg ezt akarom csinálni, vagy csak megszokásból, megfelelésből élek így?

Közben a világban is erősödnek a hatalmi játszmák, országok és vezetők között, és ez visszatükrözi azt, ami bennünk zajlik: ki irányít kit, és mi mennyire irányítjuk a saját életünket?
Vagy még mindig valakire vagy valamire várunk?

Ez az időszak arról szól, hogy észrevegyük, hol adjuk át másoknak a döntést — akár a munkánkban, akár az életünkben — és hol lenne ideje végre a saját utunkat választani.

Jöhetnek váratlan fordulatok, de ezek nem feltétlenül rosszak: gyakran pont ezek segítenek abban, hogy közelebb kerüljünk ahhoz, ami valóban a mi hivatásunk és saját történetünk.

Szántó Brigitta írása:
https://www.facebook.com/share/p/1Bfw8gNSqs/

/A fotón Bíróczki Ibolya festményének egy részlete látható./

22/01/2026

Van egy jelenség, amiről ritkán beszélünk, pedig egyre gyakrabban találkozunk vele azok között is, akik jógáznak, meditálnak, önismerettel foglalkoznak, spirituálisnak nevezik magukat.

Ezt a jelenséget hívhatjuk a tudatosság árnyékának.

Kívül nyugalom és elfogadás, belül összehasonlítás és ítélkezés.

Kívül szeretetről áradozás és szép szavak, belül kimondatlan rivalizálás, sőt gyakran utálkozás.

Kívül nyitottságot sugall, de belül feszült lesz ha valaki más utat képvisel, vagy egyszerűen csak nagy hatással van az emberekre.

Ilyenkor nem kérdeznek, nem figyelnek mi is zajlik bennük, és meg sem próbálják megérteni a másikat, hanem címkéznek.
A másik jelenléte valószínű kényelmetlen tükröt tart eléjük.

A rivalizálás, az irigység nem feltűnő.
Sokszor finoman burkolt, spirituális nyelven megfogalmazott ítélkezés formájában jelenik meg.

Nem azt mondják, hogy "irigy vagyok”,
hanem azt, hogy "alacsony rezgésű”, "nem hiteles”, "nem ért hozzá"
Sokszor így a valódi értékekre is rányomják az ítéletet.

A tudatos ember nem verseng senkivel!

Nem akarja bebizonyítani, hogy igaza van.
Nem fél attól, hogy más utak is léteznek.

A spirituális ego viszont igen!

Ő nem nézi a másik nézőpontját, hanem védi a saját pozícióját.
Nem kapcsolódik, hanem összehasonlítja magát másokkal és előszeretettel leminősíti őket.

Paradox módon sokszor éppen azok rivalizálnak leginkább, akik a legtöbbet beszélnek egységről, szeretetről és elfogadásról.

A valódi egység nem ott kezdődik, hogy mindenki ugyanazt gondolja, hanem ott, hogy elbírjuk a különbséget, és nem érezzük fenyegetésnek a másik embert.

Talán ideje felismerni, hogy nem az a veszélyes, aki másképp lát, hanem az, aki már nem képes elviselni, hogy nem ő az egyetlen forrása a tudásnak.

Nem attól lesz kivételes egy ember, ha mindenkit leminősít, kritizál, hanem attól, ha a rivalizálás helyett a szeretetteli nyitott kíváncsiságot választja!

Ránéz arra mit kritizál, mi a baja a másikkal, és felméri hogy amit hibának, vagy problémának lát, az valódi tény, vagy csak az ő érzelmei befolyásolják abban amit látni vél a másikban.

A tudatosság nem identitás és nem státusz, hanem belső érettség, és az ebből induló cselekedeteink.
Ahogyan másokhoz viszonyulunk, gyönyörűen mutatja hol állunk a tudatosságban.

A tudatosságot ezért sem kell bizonygatni – sem magunknak, sem másoknak.
Látszani fog.

Lisa

20/01/2026

Napszelek és bolygóállások hatása Ma–Holnap: Tompább a figyelem, könnyebb elkalandozni és hibázni, ezért nő a balesetveszély, főleg közlekedésnél!

Ne rohanj, lassíts, kerüld a zsúfolt helyzeteket, és minden mozgást, döntést tudatosabban végezz.

A kommunikáció ködös lehet, nem most kell tisztázni a dolgokat, vagy kimondani a tutit.
Figyelj a belső jelzésekre: ha lassítást, kikerülést vagy hátralépést jeleznek, vedd komolyan.

19/01/2026

Vége annak a korszaknak, amikor a "fejlődés” annyit jelentett, hogy a saját sebeinket elemezgetjük, oldjuk, körbejárjuk.
Most már nem elég érteni, érezni, beszélni róla.
Használni kell!

A szív nem csak arra van, hogy újra és újra a saját történeteinket dédelgessük vele, hanem arra is, hogy cselekedjünk.

Az együttérzés most tettekben mérhető.

Az érettség pedig abban, hogy kilátunk magunkon túl.
Ez az időszak a többi emberről is szól.

Minden apró, hétköznapi lépésünk befolyásolja a közöst.

A „felemelkedés” innentől nem belső elvonulás, hanem jelenlét a valóságban. Gyakorlat.

Nem andalító spirituális ömlengés, hanem felelősségvállalás.
Sokan most azt érzik, mintha egy sűrű langyos mocsárból húznák ki őket.

Elindulás, ötletek, felismerések, döntések jönnek.

Valami visszafordíthatatlanul átbillen.
De ez már nem egyéni ügy, persze eddig sem volt az, csak most válik nyilvánvalóvá.

A jövőt nem hirtelen építjük, hanem pillanatról pillanatra.
Ma egy kicsit másképp döntünk, mint tegnap.
Ma egy kicsivel másképp csináljuk, ma egy kicsit jobban reagálunk... Stb stb.
És ez számít!
Amit mindennap teszel.
Mert mindig csak ez van a kezedben:
A mai nap.

Még nem azonnal látjuk a következményeket.
De most kell dönteni, hogy kilépek vagy maradok, merem vagy nem.
Amit akarok, azért mit teszek meg?

Ez az időszak gyakorlatot kér, nem magyarázkodást, nem akarja hogy századszor is a múltra, vagy csak másra kend a tehetetlenségedet.

Aki beleragad az egyéni sebnyalogatásba, kifogásokba, az lecsúszik a hullámról, és újra futja a régi köreit.

Minden nagy egész a kicsi részekből áll össze.
Lehetetlen bármi nagyot megváltoztatni, amíg a részei nem működnek jól. 😉💗

Lisa

A témáról bővebben Szelényi Esztertől:
https://www.facebook.com/share/p/1C6inkN9Mp/

17/01/2026

Az ember élete észrevétlenül tud átcsúszni egy olyan mederbe, ahol már nem lélekből jött döntések születnek, hanem csak reakciók.

A megszokás és a félelem veszi át az irányítást: nem azért maradunk valamiben, mert élő, eleven, hanem mert ismerős.

A sodródás ilyenkor nem lustaság, hanem védekezés. Az ember nem szívből választ, csak elkerül valamit:
Elkerüli a kockázatot, a veszteséget, a csalódást — de közben elkerüli Önmagát is!

A mindennapok ilyenkor már nem örömöt adnak, hanem túlélést. A nap vége csak megkönnyebbülés: "túl vagyok rajta”.

Ez az állapot különösen veszélyes, mert kívülről rendezettnek tűnhet.
Van rutin, van megszokott működés, de belül nincs igazi áramlás.
Az élet nem egy élő vibráló folyamat már, hanem elviselendő feladatlista.

A lélek ilyenkor elhalkul, nem egyik napról a másikra, hanem lassan, udvariasan, szinte észrevétlenül...
A célok is átalakulnak.
Már nem a vágyaink irányát mutatják, csak elfoglalnak. Praktikális célok maradnak.
Az álmok múlt időbe kerülnek, mert a jelenben túl veszélyes lenne komolyan venni őket.
A vágy helyét átveszi a funkció:
"jó ez így is”, "nem most”, "majd egyszer”.

Csakhogy az élet nem később történik, hanem mindig most — és amit most nem élünk meg, az nem raktározható el későbbre.

A szeretet helyét gyakran a ragaszkodás veszi át. Nem igazi lelki kapcsolódás, hanem biztonságkeresés.
Nem a másik jelenléte a fontos, hanem az, hogy ne maradjunk egyedül!

Ilyenkor a kapcsolat nem táplál, hanem csak tart, mint egy kapaszkodó egy meredek falon. Bár a kapaszkodó biztonságot ad, nem visz sehová!

Az élő szeretet mozgásban van, és mindig igényel őszinte jelenlétet, megújulást, igazi figyelmet egymásra, a közös útra és célokra.

A ragaszkodás viszont állandóságot akar, mert fél az ismeretlentől.

Amikor a saját döntéseink elmaradnak, a panaszkodás marad.
Az ember haragszik az életre, a körülményekre, a világra, miközben nem is választotta meg az irányt.

Hogyan haladna, ha nem tudja mi a cél?
A létfenntartás nem cél. Következmény. Aki szívből halad, annak rendeződnek a lába alá az alapok.

Ez a belső ellentmondás lassan mérgez: egyszerre vágyunk változásra és borzasztóan félünk is tőle.

A sodródás ilyenkor kényelmesebbnek tűnik, mint felelősséget vállalni azért, amit a lélek súg.

Pedig az áramlás nem ellenség, hanem következmény: mindig arra visz, amerre belül már rég tartanánk, ha ki mernénk mondani.

Az élő embert gyakran felelőtlennek nevezik. Mert aki él, az dönt.
Aki dönt, az kockáztat.
Aki nemet mondott a stagnálásra, az tükröt tart.

Ez a tükör mindig zavaróbb, mint a megszokott homály és mátrix-káoszunk fülledt sűrűje.

Az élő ember nem feltétlenül hangos vagy látványos , ...sőt!
Aki túl hangosan, túl sokszor demonstrálja hogy boldog és sikeres, az inkább gyanús...

Aki szívből boldog az vibrálóan jelen van.

Ez a jelenlét kérdéseket ébreszt másokban is: "Miért nem merem én is?”

Ezért könnyebb őt hibáztatni, mint szembenézni önmagunkkal.

A valódi félelem nem a haláltól van, hanem a szembenézéstől, hogy felelősek vagyunk a lelki üdvösségünkért. Csak a könnyű lélek emelkedik.

Ijesztő és egyben felszabadító, amikor végre ráébredünk, csak mi tehetjük magunkat boldoggá.

Attól a pillanattól, már nem lehet tovább halogatni.
Amikor világossá válik, hogy az élet nem vár. Nem büntet, nem sürget, csak egyszerűen megy tovább. Vagy belépünk a saját életünkbe, vagy a nézői maradunk.

Az élet nem azt jelenti, hogy mindig tudjuk az utat. Hanem azt, hogy vállaljuk!
Nem élhet helyettünk senki.
Mert ahol a felelősség elkezdődik, ott ér véget az erőtlen sodródás, és ott kezdődik az ÉLET.

Lisa

17/01/2026

Ma sokszor nem az jut előre, aki ért hozzá, hanem az, akinek pénze van nagy marketingre, vagy jó kapcsolatokkal rendelkezik.

A kettő mára szinte teljesen össze is fonódott: akinek van pénze, könnyebben épít fel valamit, akinek pedig megvannak a jó kapcsolatai, előbb-utóbb pénzhez is jut.

Ez alól már a művészet sem kivétel, ott is egyre inkább az számít, mi eladható, és nem az, hogy mi igazi vagy értékes.

Ez a jelenség nem új, de korábban még voltak rések a rendszerben, ahol a valódi minőség át tudott csúszni. Többen voltak akik látták az értéket.

Ma inkább az a jellemző, hogy szervezetten, tudatosan működik a biznisz, a reklám, a hangos fényezése a semminek. Nagy sodrásában nincs már figyelem arra ami valódi.

Régebben az emberek többsége ösztönösen megérezte a különbséget valódi és hamis között, ma ezt az érzéket elnyomta a folyamatos marketing és a túl sok tartalom.

Az igény a minőségre nem tűnt el, inkább háttérbe szorult: sokan érzik, hogy valami nem stimmel, csak nem tudják pontosan megfogalmazni.

Nem arról van szó, hogy "régen minden jobb volt”, hanem arról, hogy ma nehéz a valódit megtalálni.

A rengeteg ingyenes tartalom eláraszt mindent, és ebben a tömegben az értékes hangok is könnyen eltűnnek.
Ha valaki nem elég látványos vagy hangos, szinte észrevétlen marad, középút alig létezik.

A hírnév közben gyorsan jön és ugyanolyan gyorsan el is múlik. Egyre ritkább, hogy valaki hosszú távon, egész életén át ugyanabban a pályában tudjon kiteljesedni.
A tapasztalat és az idő sokszor már nem jelent előnyt, ezért sokan kényszerből inkább látványos mennyiséget termelnek, akkor is, ha elveszik belőle a valódi tartalom.

Mindezek mellett mégis van egy furcsa ellentmondás: néha jobban jár az, aki kimarad ebből az egészből.

Így megőrizheti a saját tempóját, a saját irányát, és nem kell állandóan alkalmazkodnia. A valódi kérdés azonban nagyon egyszerű és nagyon gyakorlatias: lehet-e így, ebben a mesterkélt közegben tisztességesen megélni abból, amit az ember valóban, szívből, akár csendben csinál.

Ha hiszünk benne igen, megtalál minket az a réteg aki ezt keresi. És hogy hogyan? Bár misztikusan hangzik, de a hasonló hasonlót vonz.
Törvény.
Ezért ne add fel!
Maradj igaz!
👌

16/01/2026

Az állatok jelen vannak.
Nem gondolkodnak magukról történetekben, nem gyártanak énképet, nem hordoznak egót. Ami bennük egónak látszik is néha, az
sem önzés, hanem állati ösztön.

Gyógyító a közelükben lenni.
Nem azért, mert „jobbak” az embernél, és nem azért, hogy az embereket mellőzzük miattuk. Hanem azért, mert emlékeztetnek valamire, amit mi elfelejtettünk.

Az állat nem akar többnek látszani annál, ami. Nem bizonyít, nem magyarázkodik, nem manipulál. Ott van, ahol van, a jelenben él, és elfogadja azt, ami éppen történik – önmagában és a másikban is.
Ha szeret, feltétel nélkül teszi, ha határt húz, az is tiszta és egyértelmű, mert nincs benne számítás.
Ez a jelenlét tanít.

Arra, hogyan lehetünk egyszerűek, hogyan nem kell állandóan reagálnunk, ítélkeznünk, védekeznünk.
Arra, hogy az elfogadás nem gyengeség, hanem erő.

Az állatok úgy tanítanak, hogy jelen vannak.
Ha figyelünk rájuk, akkor nem elmenekülünk az emberi lét elől, hanem visszatalálunk ahhoz a részünkhöz, amely még tud jelen lenni, kapcsolódni, szeretni történetek és elvárások nélkül.
Az állatoktól lehetünk jobb emberek, ha meglátjuk amit mutatnak.

14/01/2026

"Az embereknek tudomásul kellene venniük, hogy a kutyázás egy életforma.

Nem kötelező senkinek tartani, a híresztelések ellenére lehet élni kutya nélkül is.

A kutya nem riasztóberendezés, nincs az a házőrző, akitől ne tudná kirámolni a házat az, aki nagyon akarja.

Nem a gyerek játéka!
Arra pont elég egy plüsskutya is, akit a megfelelő időben be lehet dobni a fiókba, ha már megunták.
A kutya egy érző lény, vele ezt nem lehet(ne) megcsinálni.

Nem keresetkiegészítés, a rabszolgatartást már rég megszüntették, és némi munkával jobban lehet keresni, mint kutyák szaporításával.

Nem státuszszimbólum, és nem faroknövelő, arra ott van a BMW.

Nem kerti dísz, ...inkább tönkreteszi a kertet.

A kutyával foglalkozni kell, tanítani, ápolni, sétáltatni, orvoshoz vinni és törődni vele. Akinek ez gondot okoz, vagy egyszerűen hanyag hozzá, annak nem kell kutyát tartani.

A kutya viselkedését meg kell érteni, tudomásul kell venni, hogy nem emberi módon gondolkodik, és a gazdának annak megfelelően kell reagálni.
Aki ezt nem képes felfogni, annak nem kell kutyát tartani.

A kutya tartása pénzbe kerül. Nem kevésbe.
A kutya tartása felelősség.
A kutya iránt, az embertársaink és más kutyák iránt is.
A neveletlen kutya nem csak a gazdának okoz gondot!

A kutya a társunk, a család tagja.
Csak annak legyen kutyája, aki ezt tudja biztosítani neki. "
💕
Forrás: gazdikereso.hu
Fotó: My Self Relience - James Shawn és Coli
https://www.instagram.com/myselfreliance?igsh=MWt1ZHdvNjM0eDNwcg==

13/01/2026

Ismét erről az évről...Ami nem szentírás, mert egyénenként nagyon változó, de jelen lesz ez az energia akkor is, ha mindenkire másképpen hat.
2026 – a Tűz Ló éve egy 60 évente egyszer visszatérő fordulópont. Olyan időminőség, amikor a belső munka kimenetele megjelenik a valóságban.
Ami eddig érlelődött, most cselekvéssé válik – halogatás nélkül.
A Tűz Ló nem kérdez, nem alkudozik. Mozgásba hoz, letép maszkokat, felgyorsítja az eseményeket, és egyenes következményeket teremt. Aki felkészült, az felemelkedik.
Aki nem, azt a változás kényszeríti mozgásra.

"2026 — A TŰZ LÓ ÉVE
Az év, amely lángra lobbantja a világot.
Az év, amikor már nem maradhat ott, ahol van, még ha akarna is.
Fejlődjön!

A Tűz Ló ritka jelenség.
60 évente egyszer jelenik meg.
Ez a legrobbanékonyabb, a legragyogóbb és a leginkább átalakító ló.

A sors gyors megnyilvánulása
Ez a hármas alkotja a Metamorfózis Tridentjét:
• Sárkány = tudatosság
• Kígyó = alkímia
• Ló = Megnyilvánulás a valóságban

2026 az az év, amikor minden, amit 2024–2025-ben feldolgoztál, BEROBBAN.

1. Elégeti a maszkokat

2. Felfedi az igazi karaktert

3. Felgyorsítja a sorsot

4. Összegyűjti azokat, akik előre tudják mozdítani a világot.

5. Megszakítja a régi láncokat

A Ló határozottan elvág MINDENT, ami már nem áll összhangban a sorssal:
• stagnáló kapcsolatokat
• mérgező ragaszkodásokat
• hamis identitásokat
• örökölt félelmeket
• függőségeket
• önámítást

Egyesek számára: hatalmas ugrások.
Mások számára: szakítások, felfordulások, újrakezdések.
Ami hamis, azonnal összeomlik.

2026 = FELSZABADULÁS

Azoknak akik:
• átmentek a 2024–2025-ös átalakulás tüzén
• befejezték a mély gyógyulást
• levetették a maszkjaikat
• megnyitották a szívüket
• a igazságot választották a kényelem és megszokás helyett

Kulcsszavak: gyorsaság, döntés, bátorság, bizalom, cselekvés, igazság.

Bátorság valódi döntések meghozatalához.

Nyitás a személyes küldetés felé.

Ennek az időszaknak erős gyökerekre és szabad szellemre van szüksége.

A tűz elpusztíthatja a felkészületleneket.
A tűz átalakíthatja azokat, akik folyamatban vannak.
A tűz gyengéden melegítheti azokat, akik elvégezték belső munkájukat.

2026 nem jön el... hanem berobban."

(Részletek forrása: Nick F. Marcel)

12/01/2026

Van, amikor nem az az erősebb, aki kitart, vagyis inkább már csak ragaszkodik egy kapcsolatban, hanem az, aki felismeri, mikor kell megállni.
Nem a szeretet hiánya visz el valakit, hanem az a belső feszítés, ahol már önmagát kezdené elveszíteni.
Van olyan is amikor vége van egy történetnek.
Ilyenkor az elengedés nem kudarc, hanem határhúzás, és annak jele, hogy a lélek már nem a túlélést, hanem a lezárást választja.
Van olyan kapcsolat, ami már nem épít, csak lassan felőröl. Vagy teljesen letompít, enervál, mint amikor az energia egy láthatatlan lefolyón elfolyik.
Ha már nincsen amplitúdó ami feltölt minket a folytatásra, ott elfogyott a tartalom.
Ilyenkor a távozás nem gyávaság, hanem önvédelem, és a szeretet egy csendesebb, érettebb formája.
Tisztelet önmagunk felé, és tisztelet a másik felé.
Engedjük szabadon egymást, ha már nem vagyunk szabadok egymás mellett.

Klein Lisa

25/01/2026

23/01/2026

22/01/2026

22/01/2026

20/01/2026

19/01/2026

17/01/2026

17/01/2026

16/01/2026

14/01/2026

13/01/2026

12/01/2026

Cím

Telefonszám

Weboldal

Értesítések

A Rendelő Elérése

Parancsikonok

Megosztás