14/11/2025
Egy nő azt veszi észre, hogy a párja rendszeresen flörtöl a szomszéd utcabeli nővel.
Nem egyszer, nem véletlen — kialakult egy dinamika, amit már nem lehet legyintéssel elintézni.
Ilyenkor a nő valójában nem a másik nővel kezd el harcolni.
Hanem önmagával. De ezt nem biztos hogy látja, csak beindulnak a gondolatok:
„Biztos szebb…”
„Biztos izgalmasabb…”
„Biztos jobb nálam…”
A félelem pedig elindít egy lejtőt:
A nő egyre jobban figyel, gyanakszik, szorong — és pont az veszik ki belőle, ami annakidején vonzóvá t***e.
Elveszti a biztonságérzetét.
A tartását.
A női játékosságát.
A könnyedségét.
A saját értékéről alkotott képét.
És észrevétlenül megtörténik a legnagyobb csapda:
A nő annyira fél, hogy végül ő maga löki el magától a férfit.
Egy rettegő, kapaszkodó nő nem vonzó, és cseppet sem szeret***eli.
Ideges, frusztrált, gyanakvó, illetve sokszor alárendelődik, mert fél a veszteségtől, de ettől még kevésbé lesz a maga fényében. Elveszti a ragyogását.
A kapcsolat ilyenkor már régen nem a flört miatt kezdett szétesni,
hanem azért, mert valószínű a nő már egy ideje elhitte, hogy nem elég jó.
És a félelem, a görcs, a bizonytalanság gyakran jobban kapcsolja le a férfit, mint egy másik nő.
A tragédia nem egy másik nő miatt kezdődött.
A tragédia ott kezdődött, amikor valaki elfelejt***e a saját értékét, önmagát!
Lassan feladta az álmait, az életkedve megkopott, és a tűz kialudt a sokszor megfelelésből, kényszeresen felvett szerepek mögött.
Elengedte a szíve hangját, és talán így a kedvességet vagy a finom empátiát is, amitől a nő mindig szép és vonzó.
A gyógyulás pedig nem abban van, hogy a férfi viselkedését figyeljük megszállottan,
és nem abban, hogy a másik nőt elemezzük, mit csinál, és mitől lehet jobb, stb.
De nem is azonnal az edzőterem, vagy fodrász-kozmetikus a megoldás, ...ami szintén nem elhanyagolható egy egyensúlyban lévő nőnek, de az első a lelkünk rendbetétele!
Semmi valódi változás nem lesz, ha közben belül még mindig sebek és traumák vannak!
Max annyi, hogy most majd a dögös csajt csalják meg...
Sokan beleesnek a
"Majd én megmutatom hogy egyedül is milyen erős vagyok" szerepbe.
Ami jó egy darabig, kihúz a mocsárból és önbizalmat ad, de még nem ez a végcél. Nem erős "férfivá" kell válni, mert akkor csak macskánk lesz...
Nővé kell válni újra, szívből lélekből érző és szerető nővé.
Nem harcos amazonná!
Ami kellhet bizonyos helyzetekben, de nem akkor ha párkapcsolatot szeretnénk.
Fel kell tenni a kérdést a gyógyulás érdekében:
Miért vagyok ebben a helyzetben, mi van bennem, ami szabotálja a boldogságom?
Hol vagyok Én?
A gyógyulás akkor kezd kibontakozni, amikor egy nő újra ránéz önmagára, és végre kimondja:
„Ami én vagyok, azt nem lehet elvenni tőlem, tehát önmagammá kell válnom. ”
És ha egyszer visszatalál a saját értékéhez,
egy másik nő többé nem lesz fenyegetés.
Egy flört pedig nem világvége, hanem jelzés.
És ő maga sem lesz többé az a nő,
aki a saját félelme miatt írja át a történetét olyan irányba, amerre sosem akart menni.
És ha most vége a kapcsolatnak?
Akkor sem azért, mert még mindig kevés lenne.
Hanem mert talán a másik ember más úton fog járni.
Ha rendben van egy nő, akkor aki tényleg hozzá tartozik, azt nem lehet elcsábítani.
Aki pedig menni akar, azt nem lehet félelemmel, vagy erővel megtartani.
És innen jön a fordulat:
Ha egy nő visszatalál önmagához,
akkor a flört nem fenyegetés többé, mert tudja, hogy már nem ő az oka, ha valaki mégis eltűnik mellőle.
Mert ahol rend van belül,
ott kívül sem remeg meg semmi.
Lisa
