06/06/2022
Zentai Anna írását osztom meg, minden sorával egyetértek.❤🙏
“….A tudat mindenre emlékszik! Elraktároz minden élményt és látványt, megélést, ami ezidáig velünk történt. Kivétel nincs! Minden, amit megéltünk, már a tudatunk részévé vált, ott voltunk, jelen voltunk, megtörtént. Ide tartoznak az előző életek, a köztes létben megéltek, a fogantatás, a magzati kor megélései, a születésünk, az egész csecsemő- és kisgyermekkorunk, a fiatalkorunk és a jelen pillanatig minden. Tényleg minden. Ez pedig rengeteg sok emlék.
Mindezekből, vajon ki mennyi emléket őriz meg tudatosan? Vajon mire emlékszünk és mire nem? A helyzet az, hogy a tudat MINDENRE emlékszik. Ám azokat az emlékeket, amelyeket nem őrzünk tudatosan, a tudatalattiban tárolja el. Vagyis minden, amire világosan nem emlékszünk, az is ott van, ott él bennünk – elnyomva, elfojtva a mélyben, a tudattalanban!
Nincs tehát olyan, hogy valamire ne emlékezzünk. Mindent félretettünk, csak van, amit mélyebbre nyomtunk magunkban. Ha ehhez hozzátesszük, amiről már sok szó esett, hogy az életünk, a saját teremtéseink a tudatattalanból születnek – akkor nem kérdés, hogy hogyan tudjuk megváltoztatni, jobbá tenni az életünket! Ha a történéseink javarészének táptalaja a saját tudattalanunk, akkor nincs más dolgunk, mint NAPVILÁGRA HOZNI, felfényesíteni, átminősíteni, transzformálni, felemelni azt, ami ott van!
Azzal tehát, hogy valamiről azt gondoljuk, hogy ‘jobb elfelejteni, mert annyira fájdalmas emlék’ – ezzel semmi mást nem teszünk, mint hogy lenyomjuk a tudattalanunkba és az a dolog attól kezdve meghatározza minden teremtésünket, idővel vissza- és visszatér, újra és újra jelentkezik, akár rejtetten, akár szemtől szemben! Márpedig ki akarná, hogy ami nem jó, az folyton ismétlődjön? (Ezt nevezzük ördögi körnek, ami valójában a tudatban zajló körforgás.) A megoldás tehát nem az, hogy felejtünk, hiszen ez nem is lehetséges! Valójában nem tudunk felejteni, csak elnyomni, elfojtani – ez pedig egyáltalán nem jó, nem visz előre.
A megoldás: a feldolgozás! Bármi is történt a múltban, bármilyen kicsi vagy nagy horderejű élmény, azt mind fel tudjuk dolgozni. Mindenki egy adott energetikával érkezik az életbe és ezzel az erővel éli meg az élményeit, így csak olyan élménnyel tud találkozni, ami megfelel az ő erőrendszerének. Éppen ezért fel is tudja dolgozni azt. Ennek hordereje szerint sokféle megoldás lehetséges, az önmunka, a segítőkhöz fordulás, bármely szinten csak előre vihet. A feldolgozott élmények pedig elsimulást, letisztulást, megoldást hoznak a fizikai síkon is. A lélek és a tudat számára a fájó emlék olyan, mint a testnek egy gennyedző seb. Amíg nincs feltárva és kitisztítva, nem tud begyógyulni és egészségessé válva újra a testet szolgálni. Az emlékeket is érdemes ezért feltárni és ha szükséges, gyógyítani, átírni a hozzájuk kapcsolódó érzéseket…”
