Mártáné Papik Anita tanácsadó szakpszichológus

23/04/2026

𝐀 𝐭𝐚𝐧𝐮𝐥𝐚́𝐬 𝐧𝐞𝐦 𝐚𝐝𝐚𝐭𝐚́𝐭𝐯𝐢𝐭𝐞𝐥, 𝐡𝐚𝐧𝐞𝐦 𝐞́𝐫𝐳𝐞𝐥𝐦𝐢 𝐟𝐨𝐥𝐲𝐚𝐦𝐚𝐭

Sokan hiszik azt, hogy az iskola egyfajta technikai adatátvitel: a tanár átadja az információt, a diák pedig elraktározza. Ám 𝐚 𝟐𝟏. 𝐬𝐳𝐚́𝐳𝐚𝐝𝐛𝐚𝐧 𝐞𝐳 𝐚 𝐦𝐨𝐝𝐞𝐥𝐥 𝐦𝐚́𝐫 𝐧𝐞𝐦 𝐚́𝐥𝐥𝐣𝐚 𝐦𝐞𝐠 𝐚 𝐡𝐞𝐥𝐲𝐞́𝐭: A fejek adatokkal való teletöltése félmunka; a valódi tanuláshoz érzelmi kapcsolódásra és a fejlődés megélésére van szükség, hiszen az információ önmagában még nem tudás.
Alessandro Baricco gyönyörűen fogalmazza meg ezt a szükségszerűséget:
„𝐍𝐞́𝐡𝐚 𝐚 𝐬𝐳𝐚𝐯𝐚𝐤 𝐧𝐞𝐦 𝐞𝐥𝐞𝐠𝐞𝐤. 𝐈𝐥𝐲𝐞𝐧𝐤𝐨𝐫 𝐤𝐞𝐥𝐥𝐞𝐧𝐞𝐤 𝐚 𝐬𝐳𝐢́𝐧𝐞𝐤. 𝐀 𝐟𝐨𝐫𝐦𝐚́𝐤. 𝐀 𝐡𝐚𝐧𝐠𝐣𝐞𝐠𝐲𝐞𝐤. 𝐄́𝐬 𝐚𝐳 𝐞́𝐫𝐳𝐞𝐥𝐦𝐞𝐤.”
Az érzelmi intelligencia fejlesztése számomra nem egy újabb módszertan a polcon.
Azt jelenti, hogy a fókuszt a tananyagról a tanulóra, a teljesítményről pedig a kapcsolódásra helyezzük át.
Mert a tanulás egy mélyen érzelmi folyamat:
Ha a gyerek szorong, a technikai adat elvész.
Ha a gyerek nem érzi a kapcsolódást, a motiváció elszáll.
𝐇𝐚 𝐯𝐢𝐬𝐳𝐨𝐧𝐭 𝐚𝐳 𝐞́𝐫𝐳𝐞𝐥𝐦𝐞𝐤 𝐦𝐞𝐠𝐞́𝐥𝐞́𝐬𝐞́𝐧 𝐤𝐞𝐫𝐞𝐬𝐳𝐭𝐮̈𝐥 𝐭𝐚𝐧𝐮𝐥𝐮𝐧𝐤, 𝐬𝐨𝐤𝐤𝐚𝐥 𝐡𝐚𝐦𝐚𝐫𝐚𝐛𝐛 𝐞́𝐬 𝐦𝐞́𝐥𝐲𝐞𝐛𝐛𝐞𝐧 𝐞́𝐥𝐣𝐮̈𝐤 𝐦𝐞𝐠 𝐚 𝐬𝐚𝐣𝐚́𝐭 𝐟𝐞𝐣𝐥𝐨̋𝐝𝐞́𝐬𝐮̈𝐧𝐤𝐞𝐭. 📈
Ez az átélt sikerélmény teszi lehetővé, hogy a gyermek 𝐞́𝐫𝐞𝐳𝐳𝐞 𝐢𝐬, mire képes. Ez az az üzemanyag, ami valódi önbizalmat ad a következő lépéshez.
𝐇𝐚 𝐚 𝐬𝐳𝐢́𝐯 𝐧𝐲𝐢𝐭𝐯𝐚 𝐯𝐚𝐧, 𝐚𝐳 𝐞𝐥𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐬𝐳𝐚́𝐫𝐧𝐲𝐚𝐥𝐧𝐢 𝐟𝐨𝐠.
Ne feledjük: előbb a kapcsolódás, aztán a tanítás. Amikor teret adunk az érzelmeknek, nemcsak tanítunk, hanem segítünk a gyerekeknek felfedezni saját belső erejüket és a világot is.
/Pinto Renato/
#

20/04/2026

Nem illik mindenkire ugyanaz a kalap. ❤

Forrás: Liz Climo

02/04/2026

🩵

💙 Ma van az Autizmus Világnapja.
Egy nap, amikor az elfogadásé a főszerep.
Egy nap, amikor közelebb kerülhetünk egymáshoz.
Az autizmus nem betegség.
Nem „szuperképesség”.
Egyszerűen egy másfajta működés.
Van, aki kerüli a szemkontaktust.
Van, aki másképp kommunikál.
És van, aki ugyanúgy vágyik kapcsolódásra – csak a saját módján.
👉 Csatlakozz te is:
• Viselj magadon valami kéket
• Rajzolj egy szívet, és írd rá:
• vagy rajzolj egy szívet a tenyeredbe
• Készíts róla egy fotót
• Oszd meg a közösségi oldalaidon
Egy szív.
Egy szín.
Egy kép.
Egy üzenet: megérteni, elfogadni, segíteni.
💙 Ma legyen a te szíved is kék.

31/03/2026

A radír és a ceruza ❤️
Egyszer a radír megkérdezte a ceruzát: – Hogy vagy, barátom?
A ceruza dühösen válaszolt: – Én nem vagyok a barátod, utállak.
A radír meglepetten és szomorúan kérdezett vissza: – De miért?
Mire a ceruza: – Mert mindig kitörlöd, amit írok.
A radír, hogy tisztázza a helyzetet így szólt: – Csak a hibákat javítom.
– De miért csinálod? – kérdezte a ceruza.
– Én csak egy radír vagyok, ez a munkám.
– Ez nem munka – vágott vissza a ceruza.
Erre a radír így válaszolt: – Az én munkám ugyanolyan hasznos, mint a tiéd.
A ceruza kemény hangon így szólt: – Tévedsz, és gőgös is vagy, mert aki ír, az sokkal jobb annál, mint aki csupán töröl.
A radír így válaszolt: – Szerintem a téves dolgok eltávolítása, ugyanolyan fontos, mint a helyes dolgokat papírra vetése.
A ceruza egy darabig néma maradt, majd egy csipetnyi szomorúsággal így szólt: – De minden egyes nap kisebbnek látlak.
A radír így válaszolt: – Mert minden alkalommal feláldozok egy kicsit magamból, amikor kitörlök egy hibát.
A ceruza rekedt hangon így szólt: – Én is alacsonyabbnak érzem magam, mint korábban.
A radír így vigasztalta: – Nem tehetünk jót másokkal, ha nem vagyunk készek feláldozni magunkból valamit. Aztán kedvesen ránézett a ceruzára, és megkérdezte: – Még mindig utálsz?
A ceruza mosolyogva válaszolt: – Hogy gyűlölhetnélek, amikor ennyi áldozatot hozol?
Minden nap úgy ébredünk fel, hogy eggyel kevesebb napunk van hátra.
Ha nem tudsz ceruzaként mások boldogságának írója lenni, légy jó radír, amely eltüntetheti a fájdalmaikat, és reményt és optimizmust vet a lelkükbe, emlékeztetve őket arra, hogy a jövő szebb is lehet!

23/03/2026

💖

18/03/2026

❗️

01/03/2026

A munkám az, hogy krízisben lévő embereket támogassak - teret, időt és biztonságot adjak ahhoz, hogy stabilizálni tudják magukat, mert lehet bármilyen jó is egy segítő, mindig mindenki maga küzd meg a nehézségeivel. Most egy egész ország van krízisben és mind küzdünk a saját egyensúlyunk megtartása érdekében. Összeszedtem pár gondolatot, hogy kibírjuk. Hátha van benne olyan, ami segítség lehet nektek.

24/02/2026

Ti láttátok azt a videót, ahol egy kicsi majmot bántanak a társai, ő pedig egy plüssállatnál találja meg a biztonságot? 🐵
A felvétel nagy hatással volt rám, már csak amiatt is, mert a bullying következményeivel van, hogy én is találkozom a rendelőben.

A bullying, a kirekesztettség és a magány ugyanis nem csupán lelki fájdalmat okoz, hanem nagyon is kézzelfogható élettani reakciókat indít el a szervezetben. Amikor egy gyereket megfélemlítenek vagy kiközösítenek, a szervezete védekező üzemmódba kapcsol, elárasztják a stresszhormonok, megemelkedik a vérnyomás és a pulzus, éppen úgy, mintha fizikai veszély fenyegetné. Ha ez a hatás tartóssá válik, a krónikus stressz gyengítheti az immunrendszer működését, alvászavarokat okozhat, és ronthatja a koncentrációs képességet is. És sajnos ez még nem minden.

Érdekes módon a kirekesztettség érzése ugyanazt a fájdalomközpontot aktiválhatja az agyban, mint egy ütés vagy egy sérülés, szóval ha egy gyerek azt mondja, fáj a hasa vagy a feje, az gyakran nem kitaláció, a teste tényleg szenved. A videóban a legszebb pillanat számomra az volt, amikor a kismajom odabújt a plüsshöz, mert ez azt mutatja, hogy már elindult a gyógyulás útján. Az ölelés, a biztonságot nyújtó kapcsolódás beindítja a szervezet gyógyító folyamatait, csökkenti a stresszhormonok szintjét és helyreállítja a belső egyensúlyt.

Szülőként ezért fontos szem előtt tartani, hogy a gyakori fejfájás vagy hasfájás akár a bullying testi tünete is lehet, és ilyenkor a legjobb gyógyszer a mi ölelésünk, az általunk biztosított nyugalom, ahol a gyermekünk végre biztonságban érezheti magát. Ezt keresi Punch, a kismajom is a plüssénél. 🥺

21/02/2026

„Néha – gondolta Micimackó – a világ meglehetősen esősnek tűnik, és bármennyire is próbálkozol, a felhő mintha mindenhová követne. Elég magányos tud lenni a pocsolyákban ülni, vizes bundával, azon tűnődve, vajon a nap elfelejtett-e rólad. De aztán jön valaki, aki téged lát – nem a felhőt, nem a zűrzavart, hanem téged. És ő nem varázslattal érkezik, hogy elállítsa a vihart, hanem valami sokkal jobbal: egy kézzel, amit megfoghatod, egy mosollyal, amit megoszthatsz, és egy esernyővel, hogy emlékeztessen, nem kell egyedül átvészelned az esőt.
Róbert Gida nem kergette el a felhőt, de ott állva, az esernyőt szilárdan tartva kisebbnek tűnt a vihar, és Mackó szíve könnyebb lett. És akkor Mackó megértette, hogy a barátság nem arról szól, hogy minden szomorúságot megjavítson, hanem arról, hogy valaki melléd üljön a záporban, és azt mondja: „Itt leszek, amíg el nem múlik.”
Mert még a leghevesebb eső sem tarthat örökké – gondolta Mackó –, de a kedvesség… ó, a kedvesség megmarad, és sokáig melegen tart, miután a vihar már elcsendesedett.”

21/02/2026

"Amikor találsz valamit, ami táplálja a lelkedet és örömet okoz, törődj magaddal annyira, hogy helyet csinálsz neki az életedben. "

(Jean Shinoda Bolen)

18/02/2026

Volt már, hogy írtam itt az oldalamon a trendi gyereknevelési módszerekről, pontosabban azok negatív hatásairól. Akkor abban a kontextusban, hogy a párkapcsolatot mennyire rombolja, amikor az egyik szülő (az esetek szinte mindegyikében az anya) görcsösen kapaszkodik egy lágy, puha, cukormázas gyereknevelési módszerbe, az apa pedig a maga önazonos módján próbál néha erősebben határokat húzni a gyerekeknek.
Akkor írtam arról is, hogy nem is feltétlenül a módszerrel van a baj, hanem azzal, ha rossz kezekbe kerül, azaz ha szorongó anyák a saját megnyugtatásuk reményében ragaszkodnak ennyire hozzá.
Úgy jutott ez most eszembe, hogy tegnap egy szakmai csoportban merült fel a téma. És itt meg is fogalmazódott egy ehhez a fentihez nagyon erősen kapcsolódó gondolat ami remekül megragadja a lényeget: rideg, verbálisan vagy fizikailag bántalmazó, toxikus szülők mellett felnövő anyák akik attól rettegnek, hogy nehogy ők is ilyen szülővé váljanak, kapaszkodnak mereven ezekbe a trendekbe. Teszik ezt úgy, hogy fejből, azaz kognitív szinten azonosulnak a módszerrel, miközben a mély mögöttes érzéseiket - miszerint néha ők is elfáradnak a szülőségben, néha ők is kiakadnak a gyerekeiken, hogy szívük szerint néha ők is kiabálnának egy jó nagyot - igyekeznek teljesen elrejteni maguk előtt. Ha pedig a szelep mégsem bírja a nyomást és ezek a nehéz érzések néha a felszínre törnek, akkor hatalmas bűntudatot élnek meg amiért csak kicsit is, de hasonlítottak az ő szüleikre, és ennek következtében még erősebben rettegnek és még kevésbé tudnak határokat húzni a gyereknek. És tovább megyek: évek múlva nem értik, hogy ha ők mindent jól csináltak, mégpedig szent meggyőződésük, hogy mindent jól csináltak, akkor a gyerek miért szorong, miért agresszív, miért nem működik együtt, minek tulajdoníthatóak a rendszeres lefagyásai vagy szétesései. És ilyenkor kezdődik a kilincselés a diagnózisért. Mert a probléma nem származhat abból, hogy ők bármit elrontottak, hiszen ők tökéletesen követték a boldog gyereket és boldog szülőt garantáló módszer minden előírását, így a probléma oka csakis a “gyerek agyában” (sic!) keresendő.
Csak azt nem árulta el ezeknek az anyáknak senki, hogy hiába követik a szavaikkal és a tetteikkel a trendi gyereknevelési csodamódszer irányelveit, ha a lelkük tele van nehéz érzésekkel: rettegéssel, szorongással, bűntudattal, csalódottsággal, elutasítással, haraggal. Mert a gyerek egyrészt “meghallja” ezeket, másrészt hatalmas bizonytalanságot él meg attól, hogy anya belső világa és szavai között milyen hatalmas ellentmondás van. Ezt nevezi a pszichológia kettős kötésnek, aminek számos negatív hatását írták már le a gyerek lelki jóllétére és személyiségfejlődésére. Miért csodálkozunk hát, ha tüneteket produkál?

15/02/2026

Mit él át legbelül egy ADHD-s gyerek?
Ez a 4 perces videó döbbenetesen jól megmutatja.

Sokszor nem „rosszalkodik”, csak túl sok neki a világ.

👉 Nézd meg itt: https://papasmamasmagazin.hu/sni-btm/elgondolkodtato-video-ezt-eli-meg-legbelul-az-adhd-s-gyerek/