22/11/2025
♾💛🌀
"A gyógyulás tulajdonképpen nagyon egyszerű...
Nem kell hozzá asztrálutazás, vagy indiai ashram...
Nem kell azon feszülni, hogy „hogyan tudok ebből meggyógyulni”.
Hanem:
💛Törekedjünk arra, hogy a jelenben legyünk.
A fájdalmunk legnagyobb részben abból ered, hogy nem vagyunk képesek elfogadni a jelen pillanatot.
Amiből gyógyulni akarunk, megtörtént. És vége van. Elmúlt.
Akármilyen történetet teszünk rá, teljesen irreleváns, és egészen biztosan kontraproduktív a gyógyulásunkkal és a jól-létünkkel kapcsolatban.
💛Nem tudjuk megváltozatni a múltat és azt sem, hogy sérültünk benne.
Úgy volt, ahogy volt. Most pedig úgy vagyunk, ahogy vagyunk épp mert megtörtént.
Nem is történhetett volna másképp, hiszen nem másképp történt.
Sem mi, sem más nem tudott volna semmi másképp csinálni.
💛Nincs kit hibáztatni.
Ami nem jelenti, hogy senki sem volt hibás.
A hibáztatás azonban elviszi a fókuszt a legfontosabb dologról, ami az, hogy visszaszerezzük a saját erőnket.
Senki sem változtathatja meg a múltat, és senki más nem tudja elvégezni a munkát helyettünk.
Ha azt választjuk, hogy továbbra is magunkat vagy mást hibáztatunk, azzal kibújunk a saját felelősségünk alól, hogy újrateremtsük magunkat.
💛A történet mögött érzések és testérzetek vannak.
Az a dolgunk, hogy beeérezzünk.
Amikor leválasztjuk magunkat a történetről, és belemegyünk az érzésbe, akkor kezdődik a gyógyulás.
Minden trauma hagy testi lenyomatot. Minden érzelmi fájdalom abból ered, hogy ellenállunk az érzéseink és a testérzeteink valóságának.
Amint ez megérkezik, sokkal kevésbé lesz fontos a sebeinkhez kapcsolódó történet, és egyre több figyelmet tudunk adni annak, amit a testünk mutat.
💛Senki nem gyógyult meg a miértektől.
Amíg a miérteken rágódunk, és engedjük, hogy a gondolataink folyton a múltba vigyenek, tulajdonképpen a fájdalomhoz ragaszkodunk.
Akkor gyógyulunk, amikor megtanuljuk, hogy minden érzést és testérzetet engedjünk érezni anélkül, hogy abba kapaszkodnánk, hogy miért történt, ami történt.
Amíg kizárólag a múlttal és a miértekkel foglalkozunk, magunkat tartjuk a végtelenített fájdalomban, és legfeljebb rövid időkre tudunk kijönni belőle.
A valódi munkával érdemes foglalkozni, ami sokszor nehezebbnek tűnik, de nagyon megéri.
És egyedül nem tudjuk megcsinálni, még ha azt hisszük, akkor sem.
💛Amikor teljes elfogadásban tudunk lenni valaki mellett, megtartó és biztonságos energiában, ott tudunk belemenni a valódiba. Nehéz és furcsa lesz először, de a megengedésből megérkezhetünk abba, hogy fizikaliag is másképp érezzük magunkat.
És ez kisugárzik belőlünk a világba, a környezetünk is észreveszi a valódi változást.
Elkezdhetünk megérkezni a biztonságos és elfogadó, valódi kapcsolódásokba."
(Mindfulness Központ)
