23/11/2025
„Ezen múlik az életed!”
Nem csak a gyerek stresszel, hanem az egész család is. Beszéltem olyan anyukával, aki minden egyebet: őszre és téli szünetre tervezett nyaralást-kikapcsolódást, baráti találkozót félrerakott, mert: „Most felvételizik a gyerek, majd utána.”
Mintha megállna az élet, ez kap kiemelt fókuszt.
Borzasztóan terhelő időszak ez, akár 4. osztályban, 6.osztályban, vagy 8. osztályban felvételizik a gyerek.
Miért nem jó ez a rendszer?
Mert olyasmit is kérdeznek, amit az iskolában nem is tanulnak.
Mert a feladatok szokatlanok, külön gyakorolni kell a típusfeladatokat.
Az iskolai terhelés mellé jön pluszban a felvételire készülés terhe. Gyakran fizetős módon, ami azt eredményezi, hogy nem mindenki számára egyformán elérhető vagy kivitelezhető.
Mert egyetlen nap, egyetlen órájára koncentrálódik az, hogy a gyerek meg tudja mutatni, hogy mit tud.
A gyerekeknek ismeretlen, szokatlan ez a vizsga helyzet. Vannak gyerekek, akiknek egy ilyen megmérettetés fokozni tudja a teljesítményét. Mások azonban nagyfokú szorongást élnek meg, és a teljesítményüket kifejezetten rontja a lámpaláz. Vannak, akik szinte be is betegszenek a felvételi kelt***e stresszbe, és képtelenek jó teljesítményt kihozni magukból aznap, akkor is, ha amúgy jó képességű, felkészült diákok.
Egyes években nehezebb a feladatsor, mint más években. Ez részben azt eredményezi, hogy az átlagpontszám is alacsonyabb lesz, azonban a kudarcos élménytől ez sem óvja meg a gyerekeket.
Sok értékes, tehetséges gyerek nem mérhető ezzel az eszközzel. Nekik esélyünk sincs ilyen módon bejutni a vágyott iskolákba, holott lehet, hogy ott kiválóan helyt tudnának állni.
Mert sokáig tartja a gyerekeket, családokat bizonytalanságban. Hónapokba telik, mire kiderül, hogy hová vették fel.
Hatalmas próbatétel ez, ami sajnos nagy pszichés terhelést is jelent. A szülőknek is...
„Teher alatt nő a pálma?” „Szokja csak a gyerek, hogy milyen a vizsgázás!”
Sajnos nem minden gyereknél garantálható a pozitív kimenetel, van, akit elbizonytalanít ez a korán jött, túl nagy terhelés, és inkább kudarckerülővé teszi, önbizalmát csökkenti.
❇️ Mit tegyen a szülő, hogy segítse gyerekét?
❇️ Támogathatja olyankor, mikor a 4.-es, vagy 6.-os gyereke szeretne felvételizni. Ennek a keretét, lehetőségét ilyen esetben érdemes biztosítani a számára.
❇️ Utánanéz a lehetőségeknek, biztosítja az eszközöket.
❇️ Ha leül vele tanulni, gyakorolni: figyel rá, hogy oldott, jó hangulat maradjon.
❇️ Konkrét meghatározott időpontot és időtartamot jelölnek ki a gyakorlásra, próba feladatlapok kitöltésére.
❇️ Igyekszik oldani, lazítani a gyereket, hogy a gyereket ne terhelje az a gondolat, hogy minden ezen múlik.
❇️ Támasszon reális elvárásokat. Aki eddig sem szeretett tanulni, valószínűleg nem lesz túl motivált ezúttal sem.
❇️ Vegye figyelembe a gyerek terhelhetőségét és aktuális érettségi szintjét.
❇️ Nézzenek ki többféle iskolát, köztük olyat is, ami igazán a gyereknek való, és ahová szinte biztos, hogy bekerülhet.
❇️ Egyszerre kell elfogadható opciónak éreztetni azt, ha marad a jelenlegi iskolájában (ahol ez lehetséges), és azt, ha bekerül egy új iskolába.
❇️ Az új iskolával kapcsolatosan információkat oszthat meg, hogy kedvet csináljon hozzá, illetve, hogy oldja az ismeretlentől való félelmet.
❇️ Megoszthat vele saját életéből helyzeteket, mikor nagyon készült valamire: Önnek mi segített akkor, hogy csinálta?
❇️ Keresse meg azokat az erőforrásokat, motivációkat, mely motiválóan, ösztönzően hat gyerekére.
❇️ Biztosítsa elfogadásáról gyerekét, ne hagyja, hogy a felvételin való teljesítéstől függjön az, hogy mennyire érzi szerethetőnek magát.
❇️ A családi élet egyéb aspektusait érdemes külön választani a felvételire készüléstől. Ne szűrödjön be bármelyik óra, bármelyik percébe ennek a feszültsége.
❇️ Jól teszi, ha segítséget kér: felkészítést vállaló rokon, magántanár, vagy felkészítő tanfolyam útján. Így a szülő-gyerek kapcsolatot kevésbé terheli a felvételire készülés stressze.
❇️ Mindig legyen B terve! Ha nem sikerül is lesz valahogy!
🚫Mit ne tegyen a szülő?🚫
🚫 A legrosszabb a befeszülés, rágörcsölés, a mindennapos könyörgés, erőltetés otthon. Az elárasztó rossz hangulat, és az elhatalmasódó kitettség, bizonytalanság érzése: „Mi van, ha nem sikerül?”
🚫 A szülő görcsössége, maximalistán megfelelni vágyása terheli a gyereket és rányomja a bélyegét a kapcsolatukra.
🚫 Kiabálás, leszidás, megszégyenítés felvételire tanulás közben. „Hogy lehet, hogy ezt sem tudod?!” A felnőtt óhatatlanul kijön a sodrából egy idő után, a gyerek meg leblokkol és összezavarja, hogy a szülő másképp magyaráz el valamit, mint, ahogy ők tanulták.
Mit okozhat a felvételizés?
Gondoljunk bele a gyerek helyzetébe! Fél lábbal itt-fél lábbal ott.
Nincs kedve elmenni a jelenlegi osztályából, de közben felvételizik. Vagy éppen rettenetesen elvágyik mostani osztályából, ezt nem is rejti véka alá, de még hónapokig tart, mire kiderül, hogy lesz-e esélye 8 vagy 6 osztályos iskolába átmennie.
A változás szele érződik: más osztálytársak, barátok, barátnők is felvételiznek.
Ki marad? Ezt sokszor az utolsó pillanatig nem lehet tudni.
Ez a helyzet az osztály dinamikáját is terheli, főleg, ha valami címke is kapcsolódik a témához. „A jobb képességűek elmennek. A motiválatlanok meg sem próbálják, a nem olyan jó tanulók maradnak.” Sok helyen ez érződik, rejt***en bekategorizálva a gyerekeket. A gyerek maga sem tudja ő melyik kategóriába fog tartozni.
Ingadozik benne, hogy mit szeretne. Ha vágyik elmenni, akkor is az ismeretlenbe készül, amiről csak reméli, hogy jobb lesz.
Riogathatják vele, hogy ott majd nehezebb lesz, többet kell tanulni! Mindez összezavaró, szorongáskeltő lehet egy gyerek számára, aki 10, 12 évesen tapasztalja meg a cseppet sem kellemes folyamatot.
A gyerekek hangulata hullámzó lehet ilyenkor, mert ez az: „én még itt vagyok, de már nem sokáig” érződik az iskolai mindennapokban.
Van, ahol a pedagógusokkal való kapcsolatra is kihatással van ez a jelenség. Vannak családok, akik arról számolnak be, hogy kapnak megjegyzéseket …
Akinek nem sikerül a felvételi, törésként élheti meg. Időbe telhet, mire fel tudja dolgozni, helyén tudja kezelni ezt.
💡Hogyan lehet átvészelni?
✅️ Minél lazábban!
✅️ Ha lehet, kiszervezve a tanulást, gyakorlást külső személyre/helyszínre.
✅️ Liimitált időt tölteni ezzel. Nem hagyni, hogy rányomja a bélyegét az egész család hangulatára.
✅️ Értékelve a gyerek a tanulással, vizsgázással nem összefüggő jó képességeit, tulajdonságait. Erősítve a gyerek önbizalmát, pozitívan megerősítve, amiért csak lehet.
✅️ Beszélgessenek sokat a pozitív jövőképről, akárhogy is sikerül a felvételi!
Mert hiába is próbálják elhitetni, nem, nem ezen múlik a gyerek élete. Szerencsére!
Forrás: Deliága Éva gyermekpszichológus facebook oldala
