07/10/2025
A segítés és az önismeret útja 🌀
Sokszor beleestem eleinte abba, hogy segíteni szerettem volna mindig és mindenkinek.
Meg voltam győződve róla, hogy ez a szeretet igazi formája.
Hittem, hogy jól segítek és jól szeretek, ma már látom, hogy mennyire rendellenesen működtem.
Ma már nem érzek kényszert, hogy meggyőzzek bárkit a saját álláspontomról, mindenkinek más a sebe és a nézőpontja, ezt pedig tiszteletben tartom.
Megtanultam, hogy az út, amit választottam hatalmas felelősség.
Felelősség abban is, hogy olyan állapotban legyek, hogy valóban tudjak adni.
Már ismerem magam annyira, hogy érzem, mikor nem tudok adni.
Ahhoz, hogy jól tudjunk segíteni, először magamban kell rendben lennem.
Tisztán látni, hol a határ köztem és a másik ember között.
Mikor van szükségem pihenésre, feltöltődésre,
és mikor tudok valóban jelen lenni másoknak.
Hiszem, hogy aki valóban készen áll a változásra, az megtalálja az utat és ha épp én lehetek ott mellette, az ajándék mindkettőnknek és hálás a szívem érte.
Meg kellett tanulnom segítséget kérni, igen van, hogy ezt is tanulni kell, nekem kellett.
Mindent egyedül és segítség nélkül szerettem volna véghez vinni, hogy senkire se legyek ráutalva, ma már látom, hogy csak úgy tudok jól és jót adni, hogy képessé váltam magam is az elfogadásra másoktól.
Az önismeret számomra egy csodálatos, de sokszor mély és fájdalmas út, mind a mai napig.
Egy olyan út, amiről én hiszem, hogy sosem lesz vége, hiszen minden életkornak megvan a maga varázsa és ezzel együtt a maga árnyoldala is.
Könnyebbség volt felismernem, hogy a fényhez az árnyékaimon át vezet az út, azokon a részeimen keresztül, amiket sokáig nem akartam látni, sem érinteni.
A valódi változás csendben történik, befelé, önmagamban, nem lehet szavakba foglalni, hiába próbálom.
Nem a hangos felismerésekben elrejtve érkezik, hanem az egyedüllétbe, amikor végre önmagam lehetek.
Ott kezdődik számomra az igazi önismeret,
amikor le tudok ülni magammal ítélet és harag nélkül.
Amikor már nem túlnőni akarok, hanem megérteni.
Amikor nem hibást keresek, hanem kapcsolódásra törekszem.
Igen, ez az út gyakran törésekkel jár,
hol kisebbekkel, hol nagyobbakkal.
De valójában itt kezdődött el minden: amikor a saját gyengeségeimet kezdtem el számba venni,
és azokon kezdtem el lépésenként, de kitartóan dolgozni.
Ha valamit megtanultam még az évek során, az ez:
az önismeret nem arról szól, hogy más legyek,
hanem hogy végre önmagam lehessek.
És ez jó. Nagyon jó.
Az alázat, a mélyre ásás, és az őszinte beismerés elengedhetetlen része volt ennek a hosszú, de csodálatos útnak.
Fájdalmas felismerések voltak, amik akkor érkeztek, amikor egyedül és csendben tudtam lenni, amikor nem voltam felkészülve rá, amikor nem erőltettem, hogy megértsek bármit is.
Ma hálás vagyok mindezért.
Szeretettel és elfogadással
Ivett 🤍
Gál Ivett Családállítás Vezető-Karma Asztrológus-Életvezetési Konzulens
