29/12/2025
“Szeretem a furcsa embereket, a fekete bárányokat, a különcöket, azokat, akik valahogy sosem illenek be oda, ahová mindenki más úgy tűnik, hogy tartozik.
Szeretem azokat, akik csendben ülnek, figyelnek, gondolkodnak, miközben a világ elsuhan mellettük.
Azokat, akik másképp látják a dolgokat.
Akik olyan kérdéseket tesznek fel, amelyeket más nem merne.
A különceket, a művészeket, az álmodozókat.
Azokat az embereket, akik a vonalakon kívül festenek, nem azért, mert nem tudják követni a szabályokat, hanem mert tudják, hogy a szabályok sosem nekik készültek. A szabad embereket , a gondolkodókat, azokat, akik nem engedik, hogy a világ megmondja nekik, kik legyenek.
A lelkük rendíthetetlen a tömeg zajában, a kedvességük csendes, de hajthatatlan.
Olyan történeteket hordoznak a szívükben, amelyeket a legtöbben nem értenének meg.
És talán épp ez teszi őket gyönyörűvé; nem a furcsaságuk, hanem az igazságuk, ahogyan emlékeztetnek minket arra, hogy az egyediség nem hiba, hanem ajándék.”
(Nanea Hoffman)