25/05/2025
Nagyon fontos gondolatok az egyik leginspirálóbb tanáromtól, nem csak gyermeknapon 😉
“Nekem a gyerekem az első és a legfontosabb”, mondja az a szülő, aki ennek fényében és erre hivatkozva:
🔹 Nem állít neki szabályokat, korlátokat, és ezzel semmibe veszi a gyerek biztonság és keretek iránti szükségletét
🔹 Mindenen aggódik, amit a gyerek egyedül csinál, így folyamatosan ellenőrzi, kontrollálja és ezzel semmibe veszi a gyerek autonómia és kompetenciaérzés iránti szükségletét
🔹 Azonnal minden vágyát kielégíti, és ezzel semmibe veszi a gyerek önkontrol iránti szükségletét
🔹 Mindent megoszt vele, még a saját felnőtt élete problémáit is, őt kérdezi meg mindenről, tőle várja a döntést, és így nyomasztó felelősségérzetet pakol rá, amivel semmibe veszi azt a szükségletét, hogy ő még lélekben is gyerek lehessen
🔹 Háttérbe szorítja a saját lelki jóllétét és a párkapcsolatát, így előbb-utóbb diszfunkcionális családban neveli a gyerekét, és ezzel semmibe veszi a gyerek biztonságos kapcsolódás iránti igényét.
❗ Érdemes végiggondolni, hogy amikor azt mondjuk, hogy a gyerekünk az első és legfontosabb, vajon mire is gondolunk valójában.
❤ Mert ha igazán fontos a gyerekünk, akkor odafigyelünk az ő valódi szükségleteire, és nem csak a saját szükségleteink tükrében viszonyulunk hozzá.
