17/04/2026
A héten a fej, szemek és az elme területe volt a fókusz – a 6–7. csakra minőségeivel dolgoztunk.
Szemgyakorlatokat végeztünk, fejre ható gyakorlatokkal finoman stimuláltuk az idegrendszert, agyi sejteket és közben egy fontos téma is felmerült:
az elme működése – a megszokás, a „dobozaink”
Életünk kicsit érthetetlen és nehéz állapota, amikor egy helyzetben nem vagyunk boldogok, mégsem változtatunk rajta.
Lehet ez egy rosszul működő párkapcsolat, egy kiteljesedést nem adó munka, vagy egy olyan élethelyzet, amelyben valójában már rég nem érezzük jól magunkat.
A napok telnek, miközben racionalizáljuk az egy helyben maradást, vagy újra és újra végiggondoljuk ugyanazt a dilemmát.
És itt válik érthetővé az elme működése. Hiszen a megszokás ereje óriási.
‼️A személyiségünk viselkedésminták, szerepek és beidegződések gyűjteménye. Ezekből épülnek fel a saját „dobozaink” – azok a keretek, amelyek között gondolkodunk, érzünk, reagálunk.‼️
Ebből szólal meg az a belső hang is, amit egész nap hallunk… és amivel sokszor azonosítjuk magunkat.
Pedig ez a hang csak az elménk működése.
Az elme természete az ismétlés.
Amit újra és újra gondolunk, érzünk, átélünk – az egyre mélyebben rögzül.
Az agyunk fizikailag is változik: azok az idegi kapcsolatok erősödnek, amelyeket használunk, más lehetőségek pedig háttérbe szorulnak.
Pont, mint az izmoknál: amit használunk, fejlődik. Amit nem, leépül.
A védikus tanítások az elmét gyakran egy szekérhez hasonlítják, amely sáros úton halad.
Ha mindig ugyanabban a nyomvályúban megy, a barázda egyre mélyebb lesz… míg végül szinte lehetetlennek tűnik kimozdítani onnan.
A legnehezebb az első mozdulat.
Amikor ki kell emelni a szekeret ebből a mély vájatból.
Ez sokszor ellenállással jár. Félelemmel. Néha egyfajta gyásszal is… mert ilyenkor egy régi szerepet, egy megszokott önképet engedünk el.
A másik fontos működés: az elme a túlélésre van programozva.
Folyamatosan figyeli a veszélyeket, kockázatokat, és próbál biztonságban tartani minket. Ez egy ősi, hasznos mechanizmus. Viszont az elme szeret a jövőbe vetíteni negatív forgatókönyveket.
Mi lesz, ha nem sikerül?
Mi lesz, ha rosszabb lesz?
Mi lesz, ha elveszítem azt is, ami most még van?
És ha ezeket valóságnak hisszük, könnyen megbénulunk.
Sokszor nem a valóság tart fogva, hanem az elme által gyártott félelmek.
A jóga ebben hoz valódi változást.
Nem csak új szokásokat építünk, hanem elkezdjük felismerni:
‼️a személyiségünk mintákból áll… de nem ez az, akik valójában vagyunk‼️
A jógaórákon ezért tanuljuk megfigyelni a gondolatainkat. Ászanák közben. Itt tapasztalhatjuk meg, hogy megjelenik egy kis tér.
Ahol látod a gondolataidat, de már nem azonosulsz velük teljesen.
Mert ha nem hiszed el minden gondolatodat, akkor már nem csak egyetlen út létezik előtted. Hanem választásod lesz.
És idővel megtanulsz kilépni a „dobozokból” és oda menni a „szekereddel”, ahová valójában szeretnél.
Jó felfedezést, megfigyelést és utazást:)
Mayr Eszter
Jógaoktató
